A Rózsakert panzió harmadik, befejező kötete tetszett nekem a legkevésbé. Az egy dolog, hogy sejteni lehet előre, hogy a kisebb kavarodások ellenére is happy end lesz, ezzel nincs is gond, lévén az egész sorozat romantikus. De ez a regény konkrétan csak az esküvő előkészületeiről szól. Amit egy idő után picit már untam. Egyrészt idegesített, hogy Emmy anyja minden apróságba bele akar szólni - ez az egyik szál, hogy a lánynak bizony ki kell állnia magáért, és nem szabad, hogy a szülő a felnőtt gyerekét is kisgyerekként kezelje. Másrészt én ódzkodom az ilyen nagyszabású esküvőktől, sosem értettem, minek ekkor felhajtás. (Tudom, ez az én bajom.) A jól ismert szereplők szerencsére most is szerethetőek, a két kisgyerek cuki, a hangulat (az anya-lánya konfliktus ellenére) kellemes, persze a szokásos esküvő előtti idegeskedés benne van a levegőben. A barátnők életében is történnek változások, és a végén mindenki párra lel. Ám de közben, már szinte a regény vége fele Alain családjával (exével...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)