Könyvheti szerzeményem ez a regény is, amely eleinte két szálon fut, majd ezek a szálak egy véletlen folytán összeérnek. Érdekesen indul, ugyanis az egyik főszereplő, a francia Henri, katonai szolgálata teljesítése alatt Napóleon szakácsinasa lesz. Itt tudhatjuk meg, hogy Napóleon nagyon szerette a csirkét. Az egyik szál tehát a háborús-Napóleonos vonal, ahol rövidke bepillantást nyerhetünk a kor történelmébe - bár nem ez adja a fő elemeket. A másik történet egy Villanelle nevű, velencei lányhoz fűződik, akinek születését és családja múltját egy réges-régi legenda övezi: a csónakosok legendája. Villanelle gyakran jár férfiruhában, és, mint a csónakosok, sosem veszi le a csizmáját. Egy menekülés során kettőjük sorsa összefonódik, és már-már rejtélyes végbe torkollik. A regénynek sajátos hangulata van: a komorabb, háborús leírások mellett megjelenik a szerelem, játék, és a tündérmesébe illő motívumok. A könyv hivatalos ajánlója: A napóleoni háború...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)