Ugrás a fő tartalomra

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Hamar elolvasható, ám annál megrázóbb John Boyne könyve, amelyhez - szerencsémre - pont egy nappal a könyvtár nyári zárása előtt jutottam hozzá.

A történetet egy 9 éves kisfiú meséli el, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a számára titkokat rejtő világot, gyermeki naivitással csodálkozik rá olyan dolgokra, amelyekről csak mi, felnőttek tudjuk, hogy valójában milyen szörnyűségek. Bruno édesapját ugyanis kinevezik az auschwitzi haláltábor vezetőjének. Emiatt a családnak (van egy nővére is, Gretel) ott kell hagynia a hatalmas, berlini házat, és közvetlenül a tábor mellé költöznek. A kisfiú persze tiltakozik, hogy mi lesz a barátaival, haza akar menni. Ám aztán érdekes felfedezést tesz: a drótkerítés mögött ugyanis emberek élnek, sőt, gyerekek is! Kik lehetnek ők?

Ami számomra picit meglepő volt, hogy egy 9 éves kisfiú nem tudja, mit jelent az, hogy zsidó. Nem hiszem, hogy ennyire védték-óvták volna a külvilágtól, főleg, hogy Berlinben voltak barátai. (Azt, hogy nem tudta, az apja mivel foglalkozik, egy más dolog, ezt elhiszem, hogy titkolták előtte, illetve jobb is, ha egy gyereknek nincs ilyenekről fogalma.) 

Szomorú és szívszaggató volt a különös barátsága a kerítés túloldalán élő Smuel nevű kisfiúval. (Bár teljesen más témájú könyv, de engem ez erősen emlékeztetett Niccoló Ammaniti: Én nem félek című regényére, amelyet szintén egy kisfiú mesél el, aki, a tiltás ellenére titokban találkozgat egy foglyul ejtett gyerekkel.) Felmerült bennem a kérdés, hogy a titkos találkozók senkinek sem tűnnek fel, még a táboron belüli őrök sem vették észre, hogy egy kisfiú a kerítésen keresztül beszélget órákat egy másikkal? És hogyhogy nem vették észre, hogy Bruno hova tűnik el, mit csinál szabadidejében? Se az anya, se Maria! Akkor talán megelőzhető lett volna a tragédia! Annyira, de annyira drukkoltam, hogy ne az legyen a vége, amit sejtettem! Valahogy máshogy oldja meg az író, vagy az utolsó pillanatban történjen valami! 
De nem. Ez tipikusan az a történet, amikor elolvasása után csak nézel ki a fejedből. 

Gyerekkönyvnek nevezik (ld. ajánló), de a vége miatt nem ajánlanám gyerekeknek. Egyébként a téma és a kivitelezés (ld. egy gyerek meséli el) nem lenne rossz, de szerintem ez nem gyerekkönyv. Max ifjúsági.
Lelkileg erős embereknek ajánlom a művet!

John Boyne, ír származású iró regénye igazi diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén... A regényből a Harry Potter-filmek producere, Dávid Heyman készített filmet, melyet Magyarországon forgattak. (libri.hu)
A filmről egyébként ITT olvashattok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie? Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is. Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len