Koa-könyvek

Még kb. 2008-ban láttam a könyvből készült filmet, és mivel már akkor is nagyon tetszett ez a szomorú és tanulságos történet, így mindenképpen el szerettem volna olvasni a regényt is. Ebben sem csalódtam! A könyv alapszituációja jól rávilágít arra, milyen bonyodalmak származhatnak egy "aprócska" félreértésből, mikor is egy, a kamaszkor küszöbén álló kislány, akinek a felnőttek világa még sötét titkokkal telinek tűnhet, saját érzelmei és fantáziája alapján ítél meg egy eseményt, emiatt szétválaszt egy szerelmespárt, és bajba sodor egy ártatlan embert - visszafordíthatatlanul. Mondjuk nekem kicsit furcsa volt, hogy a rendőrség tulajdonképpen csak az ő vallomására épít, egy gyerekére, mert hogy ő az egyetlen állítólagos szemtanú. 1935 nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes esemény

Tipikus sütis-megmérgezős krimi. Vajon hogyan került  a gyilkos csomorika Agatha spenótos pitéjének a töltelékébe? Agatha ugyanis, otthagyva londoni nyüzsgő életét és jól menő cégét, egy békés kis falucskába költözik, ahol eléggé elzárkóznak tőle az emberek. Ezért is indul a helyi pitesütő versenyen. Ám mivel nem tud sütni, csal: egy londoni boltban veszi meg a spenótos pitét - ami sajnos nem nyer. A zsűri (nőcsábász) elnöke, Mr. Cumming-Browne azonban hazaviszi a pitét és meghal tőle. Na, ezek után még ellenségesebbek lesznek a emberek Agathával. Igaz, a rendőrség szerencsétlen véletlennek tartja halálesetet, ám a nő nem nyugszik: nyomozni kezd. Egyre több a kérdés és egyre bonyolultabb a rejtély: Vajon tényleg Mr. Cumming Browne-t akarták megölni? Vagy csak Agathát akarták bemocskolni? Vajon a londoni sütödében került a mérgező növény a töltelékébe? Vagy a verseny előtt keverték bele? Sőt, lehet hogy ez nem is Agatha pitéje volt? Mint látjátok, rengeteg a kérdés. A könyv nagyon jól é

Kedves kis nyári tinitörténetnek indul Meg Rosoff regénye. Daisyt az apja és a "gonosz mostoha" New York-ból egy angliai kis faluba küldi vakációzni unokatestvéreihez és Penn nénihez. Penn néninek közben el kell utaznia, és amíg ő távol van, kitör a háború, így nem tud visszajönni. (Képzeletbeli háborúról van szó, a közelmúltban játszódhat, mivel van email, mobiltelefon stb). A gyerekek a kis farmon eleinte nem érzékelnek ebből semmit, élvezik a felnőtt nélküli létet, a szabadságot (szalmán alszanak az istállóban, horgászni és úszni járnak a folyóhoz, főzőcskéznek stb.). Sőt, Daisy megtapasztalja a nagy szerelmet és élete első szexuális élményét is Edmonddal - mert a romantikus szál sem maradhat el. Ám a kedves, lájtos kis történet aztán durva fordulat vesz: a gyerekeknek el kell hagyniuk a házat, és külön választják őket, Daisy is távol kerül szerelmétől. Piperrel együtt tapasztalja meg, milyen, amikor mindenét elveszti az ember egy szemvillanás alatt, milyen menekülttáborba

Corinne Hofmann ebben a regényében azt meséli el, mi történt azután, miután karján a másfél éves kislányával hazamenekült Svájcba. Mert hogy a beilleszkedés, pontosabban visszailleszkedés sem volt zökkenőmentes, és nem csak a hivatalos formaságok (lakhatási engedély, válás intézése) miatt. Gondoljunk csak bele, amikor az ember megszokott egy nyugodt (nomád), családias környezetet, vajon milyen lehet visszatérni egy benzingőzös, betonházas, nyüzsgő világba? Ahol eleinte azon is elcsodálkozik az ember, hogy  a csapból meleg víz folyik. Corinne mindenesetre nem bánta meg, hogy visszatelepült. Főleg, miután lakóparki lakást szerzett, és elkezdett dolgozni,  vagyis üzletelni. Természetesen a lánya is megszereti az új környezetét, a nagymamát, a pótmamát és az új barátait. A könyvből továbbá az is kiderül, sikerül-e Corinne-nak az "afrikai múltjával" párt találnia magának. Valamint, ami még a könyv nagy részét felöleli, hogy barátnője biztatására éjszakai óráiban megírja az Afrikai