Koa-könyvek

Ha Karácsony, akkor Diótörő! Az E.T.A. Hoffmann műve alapján, Csajkovszkij nagyszerű zenéjével szóló darabot teltházzal játssza az Magyar Állami Operaház (balett-előadásban), illetve a Művészetek Palotája is, (a Nemzeti Filharmonikusok előadásában és a Kolibri Színház bábjátékával). No de tudja valaki, miről is szól a karácsonyi mese? Mondjuk az eredeti mű, amelyet E.T.A. Hoffmann 1816-ban írt, inkább rémmese jellegű, gondoljunk csak Marika szörnyű álmára, amikor is csatát kell vívni a gonosz Egérkirállyal, ahogyan ezt az alábbi idézet is alátámasztja: "… a padozat alól borzalmas sziszegéssel hét egérfej bukkant fel, hét szikrázó koronával. Csakhamar előnyomult a hétfejű Egérkirály, akit háromszoros sivítással üdvözölt egész serege, s egyszerre indultak – kopp-kopp, trott-trott – a szekrény felé, ahol Marika állt. A félelemtől úgy dobogott a szíve, hogy azt hitte, kiugrik, majd meg azt érezte, megdermed a vér az ereiben. Hátratántorodott, és ekkor – klirr-klir

Egy kis bevezetővel kezdeném. Mikor megláttam ezt a vicces, tehenes könyvet a könyvtár sikerkönyves polcán, és belelapoztam, hogy vajon mi lehet ez, a legnagyobb meglepetésemre találtam benne egy post-it-et, a következő felirattal:  "Ez egy játék! Ha megtaláltad, keress meg a moly-on... (és egy név)" Hogy ez milyen jó ötlet!  A kis cetli a moly.hu oldalt népszerűsítette, ahol alkalomadtán én is megfordulok. Így rögtön ki is vettem a könyvet, és meg is kerestem az illetőt. (A játékról egyébként itt olvashattok, most hosszabbították meg, lehet csatlakozni!) A kis bevezető után térjünk rá a könyvre. A frissen megözvegyült kékharisnya könyvtárosnő és az édesanyja sírját látogató, magányos, egyenesen a tehenek mellől érkező, magával ragadóan természetes parasztgazda egymás mellett gyászolgat a temetőben. Bizalmatlanul méregetik egymást, mígnem egyszer csak, számukra is váratlanul, szenvedélyes érzéki szerelemre lobbannak egymás iránt.  - írja a könyv ajánlója.

Sinéad Moriarty-tól még nem olvastam semmit, pedig a Babablues, Született szülők, Egyről a kettőre elég ismert könyvei, amelyekre egytől egyig a jó humor jellemző. A földre szállt nagynéni is ebbe a kategóriába tartozik: komoly témája ellenére könnyed stílusban íródott, szinte olvastatja magát, és még ha néha el is szomorodik közben az ember Fiona betegsége miatt, a következő mondaton már biztos felkacag. A történet főszereplője Kate, az egyik lánytestvér, aki Londonban él és építi tévés karrierjét. Aztán úgy hozza a sors, hogy haza kell költöznie Dublinba, mert kiderül, hogy nővérének mellrákja van. Édesanyjuk pont ebben a betegségben halt meg, mikor még kicsik voltak, így nagy a riadalom. Kate átmenetileg feladja tévés karrierjét, és hazaköltözik, hogy nővére rakoncátlan ikerfiaira vigyázzon, míg ő kezelésekre jár. Nekem az tetszett a legjobban a könyvben, hogy a család mindegyik tagja totál defektes. Fiona férjét, Markot pl. csak a matematika érdekli, a fiúkat is kis

Jostein Gaardertől a Sophie világá t szerettem volna kivenni a könyvtárból, ám az nem volt bent, így esett a választás A narancsos lányr a. Nem bántam meg. A könyvet egy esős délután olvastam el az "őszi szünetben", pokrócba burkolózva, kislányom délutáni alvása alatt. A pokróc mellől már csak a narancs hiányzott - ugyanis, mint ahogyan a címben is olvasható, meghatározó szepere van a narancsnak a történetben. A könyv felépítése nagyon jó. A kamasz George négy éves volt csupán, mikor édesapja meghalt. Most, hogy tizenöt éves lett, előkerül egy különös levél, amelyet apa írt a fiához. A regény ebből a rejtélyes levélből, vagyis a múlt történéseiből, és vele párhuzamosan a jelenből, George gondolataiból épült fel - olyan, mintha apa és fia beszélgetnének, pontosabban az apa meséli el ifjúkori szerelmi történetét a különös narancsos lányról. Vajon ki lehet ő? A végére minden kiderül a jól megírt és megszerkesztett ifjúsági regényből. Bátran ajánlom kamaszoknak és fe

Eljutottam a fejvadászos sorozat negyedik részéhez is - sajnos hetekig csak állt a polcomon, mert nem volt időm olvasni, de aztán behoztam a lemaradásom. Stephanie Plum legújabb ügye első pillantásra egyszerűnek tűnik: meg kell találnia Maxine Nowickit, az óvadékos szökevényt, aki barátja, Eddie autójának eltulajdonítása miatt tartóztattak le. Ha nincs meg a nő, ugrik az óvadék. De egy Plum-féle rettenthetetlen ügynöknek ez nem jelenthet problémát. Ám semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Mások is meg akarják találni Maxine-t – egyebek között egy titokzatos üldöző, aki vélja elérése érdekében a gyilkosságtól sem riad vissza, valamint Maxine ex-barátja, Eddie, aki néhány régi levélre pályázik. A könyv jó, izgalmas, talán a négy közül az egyik legjobb. Sok veszélyes dolog történik ebben is: ujjlevágások, autó- és lakásfelgyújtás . (Komolyan, Stephanie, megéri fejvadásznak lenni?) Lula, a volt prosti most is szerepet kap, valamint Sally, a transzvesztita

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari