Koa-könyvek

Nem is tudtam, hogy Murakami Haruki nemcsak író, hanem többszörös maratoni futó is! A futóklubban ajánlották a könyvét (a netről is letölthető), így egyből be is szereztem. Nagyon jó gondolatokat lehet belőle meríteni, nem csupán a futással kapcsolatban (de nyilván, mivel jómagam is rendszeresen futok, versenyeken indulok, először, elsősorban ezekre koncentráltam). Már az eleje érdekességet tartogatott számomra: megtudtam ugyanis, hogy Murakami Haruki, akinek először teljesen más volt a foglalkozása (konkrétan üzletet vezetett), hogyan kezdett el regényírással foglalkozni. Majd mikor döntött úgy, hogy ez lesz a fő tevékenységi köre. Megtudhatjuk, hogyan kezdett el futni, és hogy milyen szerencsés, mert olyan munkája lett, ami mellett napi szinten, bármikor űzhette eme sportot. Aztán, ami még nagyon tetszett benne, hogy többször is párhuzamot von a regényírás és a futás között. Egyik kedvenc példám (de sok van, folyamatosan "könyvjelzőztem"): A maratoni futás nem való mindenki

Békés, meghitt karácsonyi ünnepeket és egészségben (és könyvekben) gazdag új kívánok minden kedves olvasómnak! :)

Három perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet. Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére. Kedves kis könyv - igazából ennyit tudnék írni róla.  Előzetesen nem nagyon tudtam, mire, milyen jellegű történetre számítsak, bár az ajánlója alapján sejteni lehet, hogy romantikus szál is van benne.  A főszereplő lány, Allison főiskolára jár. Visszahúzódó életet él, szeret bezárkózni kis szobájába, nem nagyon adja ki magát senkinek, elővigyázatosságból "falat" épít maga köré. A lány ugyanis gyermekkorát különböző nevelőcsaládoknál töltötte, míg végül "apja" örökbefogadta. Csupán egyvalakinek képes megnyílni, ő pedig nem más, mint - szintén hasonló sorsú barátnője - Steffi. A történet igazából ott kezdődik, hogy Allisont belerángatják egy társadalmi kísérletbe: 180 másodpercig, azaz pontosan három percig kell a szemben ülő férfi szemébe néznie. Ez a fiú nem más, mint Esben, akivel korábban már véletlenül találkozott, és, mint később kiderül, népszerű &q

Hű, nekem nagyon tetszett a Bábel ! Pedig nem is én vagyok a célközönség, rég kinőttem már a fesztiválozó korból! (Sőt, hogy jobban öregítsem magam, annó még "csak" a Sziget és a Volt között választhattam, és oda sem ottalvósan mentem.) Hogy mégis mi tetszett benne? A szereplők sokszínűsége, a regény humora... - de vegyük csak sorra. A főszereplő, a 17 éves Latter Zsófi élete első nagy bulijára, a Bábelfesztre készül barátaival. Fokozza az esemény jelentőségét, hogy kedvenc együttese, a Red Hot Chilli Peppers is fellép a rendezvényen. Ide indul hátizsákkal, sátorral felpakolva kis csapatával: Napsival, a szőke bombázóval, Szaszával, az örök baráttal, a csajozós Adbullal (akinek orvos édesapja is mellékszerepet kap a történetben) és Hipóval, akinek állandóan valami baja van, mivel hipochonder (innen a neve). Már a megérkezéstől kezdve zajlanak a vicces és néha kellemetlen események (ld. hozzájuk csapódik a Punk, összedől a sátor stb).  A regény Zsófi blogja alapján, napszakonk

Nagyon felkeltette a figyelmemet ez a könyv, egyrészt a rejtélyes címe és borítója miatt, másrészt azért, mert A lány a vonaton szerzője írta, amely regény nekem korábban igencsak tetszett ( itt írtam róla). Azért ez más volt. Nézzük, mi az alapszituációja. A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg - és hoz felszínre.   (hivatalos ajánló) Fojtószakasz. Ez a neve a helynek, ahol a halálesetek történtek. Már a neve is félelmet keltő, gyilkosságra utaló. Vajon önkezűleg vetettek véget életüknek a nők, szándékosan lökték be őket a folyóba, vagy véletlen baleset volt? Ráadásul két különböző halálesetről van szó, ám az áldozatok és a történet minden szereplője közt összefüggés van. Ami az elején nagyon zavaró volt, hogy minden fejezetet más mesé