Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Nem is tudtam, hogy Murakami Haruki nemcsak író, hanem többszörös maratoni futó is! A futóklubban ajánlották a könyvét (a netről is letölthető), így egyből be is szereztem. Nagyon jó gondolatokat lehet belőle meríteni, nem csupán a futással kapcsolatban (de nyilván, mivel jómagam is rendszeresen futok, versenyeken indulok, először, elsősorban ezekre koncentráltam).

Már az eleje érdekességet tartogatott számomra: megtudtam ugyanis, hogy Murakami Haruki, akinek először teljesen más volt a foglalkozása (konkrétan üzletet vezetett), hogyan kezdett el regényírással foglalkozni. Majd mikor döntött úgy, hogy ez lesz a fő tevékenységi köre. Megtudhatjuk, hogyan kezdett el futni, és hogy milyen szerencsés, mert olyan munkája lett, ami mellett napi szinten, bármikor űzhette eme sportot.

Aztán, ami még nagyon tetszett benne, hogy többször is párhuzamot von a regényírás és a futás között.

Egyik kedvenc példám (de sok van, folyamatosan "könyvjelzőztem"):

A maratoni futás nem való mindenkinek. Ahogyan a regényírás sem. Magam sem azért lettem regényíró, mert valaki ajánlotta vagy kérte ... Hasonlóképpen: az emberből nem úgy válik futó, hogy valaki ajánlja neki a futást. Alapvetően azért lesz futó, mert muszáj azzá lennie.

Vagy - amivel szó szerint én is így vagyok:

Amíg futok, senkivel sem kell beszélnem. és senkit nem kell hallgatnom. Elég csupán a tájat néznem és csak magamra figyelnem. Ez semmi mással föl nem cserélhető, értékes idő számomra.

Az egyes fejezetek van, hogy időben ugrálnak (pl. leírja, hogy egy hónap múlva lesz a New York City maraton, aztán közben más versenyekről is beszámol). De ez azért is van, mint ahogyan az utószóban olvashatjuk, hogy nem egyszerre írta a könyvet, hanem ahogyan jöttek a gondolatok - egy másik (nagyobb) mű írása közben.

Maratonok, ultraverseny, futás Hawaii-on vagy éppen Bostonban... változatos helyszínek, és, amire ő büszke, hogy akárhogyan is fájt, akármilyen nehezen is bírta, sose gyalogolt bele a távba (pedig mint tudjuk, hosszútávon nem ciki belegyalogolni!), illetve, hogy nem volt komolyabb sérülése. Azért, ahogyan öregedett, sajnos ő is megtapasztalta a bőrén, hogy már nem megy úgy a futás, mint korábban. De természetesen folytatta, mert a futás (is) az élete, sőt, triatlonozni kezdett - így egy icipicit a triatlonozás világába is betekintést nyerünk.

Jó kis könyv volt, nem csak futóknak ajánlom, mert tényleg vannak benne mindenki számára hasznos gondolatok!

A japán írótól korábban a Kafka a tengerpartont és a Birkakergető nagy kalandot olvastam. Az utóbbiról írtam csak a blogban, itt olvashatjátok.