Koa-könyvek

Ez az a könyv, amelyet két este alatt elolvastam, és röviden úgy foglalnám össze, hogy fordulatos, olvasmányos, izgalmas, és akárhányszor rövidebb időre letettem, mindig más elképzelésem volt a "késelő gyilkos" személyét illetően.  Adott három lány, ők a "túlélő lányok". Bár nem egy helyen és nem egy időben történt velük tragédia, és személyesen nem is ismerik egymást, mégis az a közös bennük, hogy mindhárman túléltek egy tömegmészárlást. Az eseményeket a főszereplő, Quincy meséli el, illetve egy idő után váltakoznak a fejezetek, az Erdei lakban történteket E/3-ban írja le az író. Quincy az ügyvéd pasijával él együtt, és egyik nap különös látogatója érkezik: egy másik "túlélő lány", Samantha bukkan fel váratlanul a közelében. A harmadik lányt, Lisát, ugyanis holtan találták. Sam felbukkanása kezdi összezavarni a szálakat - itt már sejteni lehet, hogy nem stimmel vele valami. Vajon ki is ő, és mit akar Quincy-től? Aki elmondása alapján csak segíteni próbál

Érdekesnek tűnik a könyv az ajánlója alapján. A főszereplő, Lizzie - akinek átlagos, nyugis kis élete van - egyszer csak kap egy 12 évvel ezelőtti levelet volt szerelmétől, Romantól, aki annak idején hirtelen eltűnt a lány életéből. Innen indul a "nyomozás", amelyben a legjobb barátnő-kolléganő is segít. Ugyanakkor feltűnnek a régi emlékek, az iskola (Pagony), ahová jártak, a közös csetelések, a lakókocsi, a nagy tervek és vágyak utazással, mint minden kamasznál. Ámde a fiút nem olyan egyszerű megtalálni, és keresése közben újabb "érdekességek" kerülnek elő: mintha Lizzie elől titkola valamit a családja.  A családról jut eszembe, feltűnik egy kellemetlen nagynéni, egy unokatestvér, akik esküvőre készülődnek - ez is előhoz nem túl kellemes emlékeket a lányból, ugyanakkor alátámasztja, hogy bizonyos rokonokat jobb elkerülni. Közben Lizzie mind közelebb jut Romanhoz, és számára is döbbenetes dolgok derülnek ki a fiúról. No és vajon ki és miért küldte el a levelet? Ráad

Nagyon mély elemzéssel nem akarok belemenni a regény összefoglalójába, de egy biztos, kissé ijesztő abba belegondolni, hogy mi van, ha ez a "kitaláció" egyszer valóban bekövetkezik. Vagyis amikor nőket, fiatal lányokat - akik azzal kiváltsággal rendelkeznek, hogy termékenyek, és még teherbe tudnak esni-, elkülönítenek egy átnevelő táborban, hogy aztán majd a "felsőbb köröknek" szüljenek. Magyarul "szaporodásra" kényszerítik őket. Főhősnőnk is ún. szolgálólány lesz, ahol semmi joga, csupán teljesítenie kell Isten parancsát. Pedig korábban volt normális élete is: szerelem, munka stb., mint egy átlagembernek, sőt, kislánya is született. (A regényben gyakran vissza is emlékezik a múltra.) Most pedig ennek a vallási fanatizmusnak köszönhetően egyetlen célja marad: teherbe esni az idős parancsnoktól, hogy neki és feleségének, Serenának gyermeke lehessen. Börtönélet, megalázó szertartások, az ellenszegülőkkel szemben pedig durva erőszak jellemzi a vörös ruhába öl

Vártam már, hogy elolvassam ezt a könyvet, lévén az ajánlója alapján kellemesnek, romantikusnak tűnt. Ám azon kívül, hogy valóban aranyos kis történet, sokkal többet nem tudok róla mondani. Röviden összefoglalva. Emmy és Nathan azért utaznak Angliából a francia kisvárosba, hogy rendbehozzák házasságukat. Ehelyett mi történik? Nathan lelép az idős panziótulajdonos feleségével, Glóriával, a megcsalt Emmy pedig ott marad segíteni a rosszullétéből lábadozó Rupertnek. Érdekes felállás az öregember és a harmincas éveiben járó nő barátsága, főleg, hogy Rupert nemcsak tanítja (pl. főzni) Emmy-t, hanem a magánéletébe is beleszól. (Ez picit idegesített az öregben, aki amúgy cuki volt.) Közben feltűnik egy fiatal "félisten" kertész, meg egy állatkert-rajongó könyvelő, sőt, a lány egyre több barátot szerez, és rájön, hogy milyen kedvesek itt az emberek. Azonban hamarosan vissza haza kell mennie, ahol várja a menő marketinges állása, és Nathannal is szembe kell néznie. Körülbelül ennyi a

A Vértestvérek után félve vágtam bele Jane Corry ezen regényébe, lévén a moly-os vélemények közt olvastam, hogy ez gyengébbre sikerült. Nos, nálam egy kategória volt a két könyv, nem éreztem rosszabbnak az előzőnél (de jobbnak sem). Amit még elöljáróban leírnék, hogy az előző regény után talán az tűnt kicsit ismétlés-szerűnek, hogy itt is fő szerepet kap a börtön, mint helyszín, csak itt a nem a művésztanár, hanem fogvatartott és korábbi börtönőr személyén keresztül pillanthatunk be a falak mögé. De mint megtudtam, a szerző valóban jól ismeri a börtönök világát, és számos börtönben dolgozóval  készített interjút kutatási célból. Rátérve a történetre. Vicki aromaterápiás kezelésekkel foglalkozik, és egyik nap megtudja, hogy volt férje, aki egy másik nő miatt hagyta el, eltűnt. Ő is gyanúba keveredik, főleg amiatt, mert sajnos epilepsziája miatt emlékezetkiesése van. A másik szál, a múlt,  Scarlett, a kislány, akinek az anyja börtönbe került, ő maga pedig nevelőszülőkhöz. Ezen a két szá

Ez a pilanat is megtörtént: elérkeztem a Bexi-sorozat befejező részéhez. Bár az ötödik kötetet, ami a legjobban tetszett nekem, már nem tudta felülmúlni. Ez inkább valóban olyan befejező-levezető történet volt, hogy minden a helyére kerüljön. Ami tetszett benne, hogy olyan múltbéli dolgokat is megtudhattunk, ami még az első részben sem volt benne, például hogyan is keletkezett az a bizonyos "Késtél" videó, vagy hogy Beki hogyan ismerkedett meg Körtével. Picit túlzásnak éreztem azonban, hogy a lány egy facebook-posztból hirtelen ekkora sztár lett, ez kicsit meseszerű, bár előfordulhat (és a tini olvasóközönségnek valószínűleg ez kell ahhoz, hogy higgyenek az álmaikban). Azért ez a könyv is rejteget bőven izgalmakat, pl. Balogh úrral kapcsolatban. Történnek változások, kiadó-váltás (ez nagyon jó ötlet volt), költözés a város szélére, véletlen utazás Karinthiába... stb. Mindemellett ott a felvételi a Zeneművészetire, amivel teljesülhet Budai Rebeka eredeti álma.  A végső koncert