Koa-könyvek

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Dávid Veron legújabb története, amely Baráth Katalinnak már a negyedik regénye. A korábbi részekben ( A fekete zongora , A türkizkék hegedű , A borostyán hárfa ) már megismerhettük és megszokhattuk Veron egyéniségét, a lány elszántságát, ahogyan nyomoz, nem ismerve félelmet és akadályt. A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld… Vajon hová tűntek az utasok? Ez az rész picit más mint a korábbiak. Ugyanis itt Veron is bajba kerül, és nem neki kell különböző helyszíneket bejárva nyomoznia, hanem őt kell megtalálnia férjének, Remete Pistának és csapatának. Nehezíti a helyzetet, hogy Veron várandós, és eléggé előrehaladott állapotban van már. A történet 1914-ben

Nem olvastam még Babay Bernadette ifjúsági könyveit (mert mint megtudtam, több regénye is van), de a Bombajó nagyanyó nak megtetszett a címe, illetve itt a nyár, olvassunk nyaralós regényt. Miről a szól a könyv? Jankovich Johanna 15 éves. Apjának jól menő cége tönkrement, ráadásul autóbalesetet okozott, így lőttek a júniusra tervezett kenyai nyaralásuknak. Sőt. Johannának a nyári szünetet vidéken, a nagyapja tanyáján kell eltöltenie. Szerinte ez a 21. század legnagyobb katasztrófája, amely elől okvetlenül menekülnie kell. Hiszen a tanyán nincsen plazmatévé, DVD lejátszó, internet, videó, hifitorony, számítógép, elektromos fogkefe, masszázszuhany, reformkaja, light kóla, létfontosságú digitális mérleg, arcszauna, szolárium, konditerem és egyéb alapvető élvezeti cikk. Ráadásul még egy tisztességes tükör sincs. Viszont van valaki más… Bizony, egy elkényeztetett tizenévesnek, akinek kisujját sem kell mozdítania és mindene megvan, nagy törés, ha egy poros tanyára kénys