Koa-könyvek

„Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment, Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc. Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott, Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc…” Azt mondják, ez Agatha Christie legjobb és leghíresebb műve. Egyetértek! Izgalmas, fordulatos krimi, ahol nincs se Poirot felügyelő, se Miss Marple, csupán „tíz kicsi néger”, akik vendégként érkeznek egy elhagyatott szigetre. Ez a helyszín, a külvilágtól való teljes elzártság már eleve megalapozza a krimi hangulatát. „A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?” Nehéz krimiről ajánlót írni, úgy, hogy az ember ne szólja el magát. Én sem szándékozom lelőni a poént, hogy ki a gyilkos. Vajon a tíz ember közt kell őt keresni? Vagy rajtuk kívül van még valaki a szigeten? Egy biztos: az ilyen regényekre mondják azt, hogy olyan izgalmas, h

Már korábban hallottam a könyvről, hogy egy poénos-terhesnős könyv – ld. az alcíme Egy „páratlan” anya feljegyzései . Tényleg nagyon jópofa és humoros olvasmány, ám a címmel és a borítóval ellentétben nem csupán a terhességet meséli el, hanem az azelőtti időszakot is. A történet kezdete nagyon tipikus: a főszereplőt megcsalja a pasija, utálja a munkahelyét, ahol később fel is mond …. – úgy látszik ez a jól bevált „sablon” mindig bejön. „Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. … Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, ami fontos ugyan, de kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni, csontkovácshoz menni, beújítani egy másik munkát, de legfőképpen egy másik pasit - átmenetileg az sem baj, ha nem dúl köztük a nagy szerelem, majd csak megjön. Persze érdemes észnél lenni ezzel az új pasival is, hátha ő is hazudós. És ha a szerelmen kívül az sem jön meg

Van szerencsém személyesen ismerni az írót, lévén mindketten Újpesthez kötődünk, és munkám során többször találkoztam vele. Korábban két könyvet olvastam tőle: Az ujpesti személy c. novelláskötetet - tetszett (bájos kis történetek az író gyermekkoráról, családtagjairól és persze U jpestről); illetve a Ma még csak szerda c. regényt – nem tetszett (akartam róla ide írni, de végül inkább elvetettem az ötletet…) . No de térjünk rá Jolsvai legújabb novelláskötetére, amely nem más, mint a Köröndy vérre megy , és amelyet az Ünnepi Könyvhéten sikerült megszereznem. Ki az a Köröndy? Hát nem más, mint Köröndy Dénes, egy tipikus pesti figura, aki hol máshol lakhatna, mint a (Kodály) körönd környékén. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is pont ezen a környéken lakom, így külön élvezet volt olvasni a novellákat, ismervén a helyszíneket, Terézváros hangulatát.) Jolsvai különben nem most ír először Köröndyről – már két korábbi kötetben is felbukkant eme figura (Ld. lent). Szeretem Jolsvai stílu

Elizabeth Adler regényei (bár még csak kettőt ismerek közülük) könnyen olvashatóak – és könnyen is felejthetőek. Bár miközben olvasod őket, valóban érdekesek, és gyorsan peregnek az oldalak. Ilyen a Velem Velencében is. Részlet az ajánlóból: „Preshy, a szakmájában és pasi téren is tapasztalt régiségkereskedő biztos benne, hogy nincs olyan jóképű férfi, aki levenné a lábáról, amíg össze nem akad Bennett Jamesszel. … Aztán váratlanul sürgős üzenetet kap Lily Szungtól, egy távoli unokatestvértől, aki Shanghajban él ismeri a helyi veszedelmes alvilágot – és van egy titka, amit személyesen akar megosztani Preshyvel, ezét Velencébe csábítja. A gondolák és sikátorok hazájában Preshy cselszövések útvesztőjébe keveredik, mire rájön, itt senki sem az, akinek látszik, hiszen Velencében nem csak a karneválok idején hordanak maszkot.” A regényt műfajilag tehát „romantikus kriminek” lehet nevezni. Három helyszínen játszódik: Sanghaj, Párizs és Velence között „ugrálnak” a szereplők. Igen, néh

Mondtam már, hogy imádom Nicholas Evanst? (Igen, mondtam.) A suttogó meghatott, A csapda lenyűgözött, a Viharhegy azonban minden várakozásomat felülmúlta. Fantasztikusan jó könyv! Részlet az ajánlóból: „ Két síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben. A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrörsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt? … Szomorú, de sajnos hihető történet arról, hogy jó családból, rendes szülőktől származó gyerekek is követhetnek el súlyos hibákat, amelyek megpecsételik a sorsukat. ” Ebben a regényben tehát nem az állatok (ló, farkasok) a „ főszereplők ”, hanem egy család széthullása és egy lány rossz útra térése és tragédiája van a kö

„Ez a könyv olyan izgalmas, hogy nem fogod tudni letenni” – ezekkel a szavakkal adták nekem kölcsön a regényt (miután az összes könyvtári könyvemet kiolvastam és azon szenvedtem, hogy nincs mit olvasnom). Hát tényleg nagyon izgalmas volt, sőt, néha már szinte hátborzongató! A történet röviden: a bostoni Memorial kórházban egyre sűrűbben fordulnak elő olyan esetek, hogy rutinműtét közben kómába esnek a betegek. Susan, a fiatal (23 éves) orvostanhallgató, aki a gyakorlatát tölti a kórházban, önhatalmúlag elkezd nyomozni e rejtélyes ügyben. Orvosi krimiről van szó tehát, amely, mint írtam, tényleg nagyon izgalmas és fordulatos. Bár néha kicsit idegesített Susan, hogy nem bír a fenekén maradni, amivel aztán rendesen kihívja maga ellen a Sorsot… „A parkoló körül nem látott semmi gyanúsat. Behúzta a függönyt, égve hagyta a villanyt, és bezárta az ajtót. A folyosón megállt, és ahogy a filmekben látta, a padlótól pár centire összehajtogatott papírdarabot dugott az ajtó hasadékába. A kollégium