Ugrás a fő tartalomra

Jolsvai András: Köröndy vérre megy


Van szerencsém személyesen ismerni az írót, lévén mindketten Újpesthez kötődünk, és munkám során többször találkoztam vele.
Korábban két könyvet olvastam tőle: Az ujpesti személy c. novelláskötetet - tetszett (bájos kis történetek az író gyermekkoráról, családtagjairól és persze Ujpestről); illetve a Ma még csak szerda c. regényt – nem tetszett (akartam róla ide írni, de végül inkább elvetettem az ötletet…).

No de térjünk rá Jolsvai legújabb novelláskötetére, amely nem más, mint a Köröndy vérre megy, és amelyet az Ünnepi Könyvhéten sikerült megszereznem.
Ki az a Köröndy? Hát nem más, mint Köröndy Dénes, egy tipikus pesti figura, aki hol máshol lakhatna, mint a (Kodály) körönd környékén.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is pont ezen a környéken lakom, így külön élvezet volt olvasni a novellákat, ismervén a helyszíneket, Terézváros hangulatát.)
Jolsvai különben nem most ír először Köröndyről – már két korábbi kötetben is felbukkant eme figura (Ld. lent).

Szeretem Jolsvai stílusát, van benne valami rejtett humor, irónia. Köröndy is pont ilyen „jópofa alak”: éli a saját kis életét, megvan a saját kis baráti köre, nem szakadna el Pesttől – vagy csak nagy ritkán – ő egy tipikus hétköznapi hős tehát.
„Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátra tett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát.”

A kedvenceim eme kötetből pedig: A titokzatos szomszéd, Garázsmenet, Hegyvidéki dallamok, Köröndy doktor úr, Köröndy az utcai harcos… és még sokat tudnék felsorolni.
Ajánlom tehát bátran mindenkinek – nem csak terézvárosiaknak, és nem csak pestieknek!

A szerzőről:
Jolsvai András író, újságíró, jelenleg a 168 óra főszerkesztő-helyettese.
Művei: Mintha könyvből olvasná (1991), Kárpótlom magam (1993), Ami engem illet (1995), Köröndy (1997), Apák és fiók (1999), Köröndy vesztésre áll (2000), Az ujpesti személy (2003, 2005), Az ember játszik (2004), Szépen vagyunk (2006), Ma még csak szerda (2008).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie? Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is. Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len