Koa-könyvek

Hüje történet egy 191 cm magas lányról (Hédiről), aki magasságából adódóan örök vesztes típus. A számítógépéről életre kel a hőn áhított férfi, aki csupán az álmaiban olyan, mint amilyennek elképzeli, ugyanis a valóságban azelőtt csak egyszer látta és nem épp egy kellemes szituációban találkoztak. Szóval elég abszurd, hogy ez a nem létező virtuális figura lesz a szerelme, aki a gépén sportfogadásokat köt, és ezáltal Hédi és a beavatott kis köre egyre gazdagabb lesz. Miközben az „ igazi ” hapsi, akiről Hédi szerelme mintázódott, szintén létezik, csak jelenleg épp egy „ távoli helyen ” tölti idejét. Tudom, most kissé kuszának tűnik ez az ajánló, nekem is annak tűnt a regény, közben abba is akartam hagyni, mert hogy milyen hüje könyv már. Ám végül nem bántam meg, hogy elolvastam, mert szomorúan tanulságos. A tanulság pedig nem más mint: 1. Aki lúzernek született, az is marad örökre. 2. Amelyik nőt át lehet verni, azt át is fogják verni a férfiak. Akit érdekelnek a részletek, olvass

Na, hát ez az a könyv, amit egyszerűen nem lehet letenni! Lebilincselően izgalmas olvasmány egy kilenc éves kisfiú (Michele) szemszögéből elmesélve. Az ember, miközben olvassa, átérzi a fiú félelmét: a felnőttek titkos világától, a gonosz szörnyektől, akikben még egy gyermek hinni tud (óriások, emberevő disznók), és persze a döbbenetes felfedezéstől. Mert mi is az alaptörténet? „ A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza. Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. D

Még május végén kaptam meghívást ennek a könyvnek a bemutatójára, ám sajnos nem tudtam elmenni. Nemrégiben mégis eljutott hozzám, és el is olvastam. Megérte. Vajon mit érezhet egy fiatal nő, akinek egy aprócska bükki faluból férjestül-gyermekestül tízezer kilométerrel távolabb kell új életre berendezkednie, egy ismeretlen, egészen más kultúrájú nagyvárosban? A könyv ezt a nagy változást írja le: a költözést, az újdonságokat, a hétköznapokat, amelyek egy európai ember számára nem is olyan átlagosak Sanghajban. Sóvári Mónika írásaiban életre kelnek a színek, a hangok, a szagok (a „hústurkálós” részhez még „csak olvasva” is gyomor kell!), megismerkedhetünk egy számunkra idegen kultúrával, amelyet a könyv elolvasása után már nem is érzünk idegennek. Ami korábban szokatlan volt (pl. köpködés, kaotikus közlekedés), egy idő után természetessé, legalábbis elfogadottá válik. Ha az ember új helyre kerül, alkalmazkodnia kell. Ám Mónika, a kezdeti nehézségeket leszámítva, nem kényszerből teszi e

A gyerekszáj mindig is örökzöld témának számít, hisz nincs olyan iskolás vagy óvodás kisgyermek, akinek ne lett volna már néhány bájos beszólása, megmosolyogtató bölcs gondolta. Most tehát egy ilyen kacagtató olvasmányt ajánlok nektek. Már több mint tíz éve, hogy elolvastam Marcello D'Orta tanító Isten ingyér teremtett bennünket című könyvét, amely a nápolyi iskolás gyermekek vicces ám elgondolkodtató dolgozatait, írásait tartalmazza. A Rómeó alulról jegyezte el Júliát egy újabb válogatás , olyan témákról, mint a szex, szerelem, házasság, válás, gyerekszületés, örökbefogadást stb., valamint a kötelező iskolai témák (Biblia, mitológia és irodalom témakörben). „ A kis kamaszok meghökkentően sokat tudnak és meghökkentően keveset. Szexuális nevelésük, akár Romeo és Júlia tanulságos eljegyzése, alulról történik. Egymástól vagy a kulcslyukon keresztül szerzik ismereteiket. Meg, persze, a tévéből. S mert ráadásul a felnőtteknek tetsző válaszokat igyekeznek adni, bájosan idétlenek.

Erről a könyvről elég nehéz írnom, mert miközben olvastam, hol azt éreztem, hogy milyen jó könyv, hol azt, hogy bizony kissé elnyújtott és vontatott. Az alaptörténet nagyon érdekes: „ Ellie nővérét, Lilát, a matematikazseni diáklányt húsz évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Hogy miért és ki volt a gyilkos, igazából sosem derült ki. Ellie a távoli Nicaraguában találkozik Peterrel, Lila egykori matematikaprofesszorával, aki egy jegyzetfüzetet ad oda Ellie-nek. A füzet Liláé volt, benne egy azóta is megoldatlan, százéves matematikai rejtvény és megannyi titok, amelyeket a visszahúzódó Lila senkivel sem osztott meg. Ahogy Ellie próbálja felgöngyölni a gyilkosság hátterét és megérteni a nővérét, saját életével is szembesül. ” A történetet a meggyilkolt lány húga meséli el tehát, apró részletekre is kitérve, úgy mint pl. gyermekkori emlékek, vagy a kávékóstolás rejtelmei (a nő foglalkozása ugyanis kávékóstoló!). A matematikai rejtvények is szerepet kapnak a könyvben, ám

Bevallom, Graham Greeen-től eddig nem igazán olvastam semmit. Így elsőre nem is mertem komolyabb (vastagabb) könyvet választani, kezdésnek pont jó volt ez a kisregény. Egy délután alatt elolvasható (pl. amíg a gyerek alszik), ugyanis kb. 100 oldal az egész. A történet röviden: „Bertram és Cary fényűző mézeshetüket töltenék Monte-Carlóban, ám a friss párocska boldogságát beárnyékolja, hogy - Bertram főnökének ígérete ellenére - nászútjuk költségeiről maguknak kell gondoskodniuk. A férfi, hogy elkerülje a lebukást, a pénztelenség szégyenét, kidolgozza a nyerő rulett-szisztémát, és játszani kezd... Ahogy az elbeszélő Bertram kíméletlen iróniával beszámol a kaszinózás világáról, kibontakozik Greene fanyar humora. Főhősei a jól ismert kisemberek, gyengéikkel, luxuspózaikkal mindennapjaink tükörképei. Előttünk a keserédes parafrázis a játékszerencsétől fejreálló szerelmi sikerről -a vesztes mindent visz. Kinek mi a tét? Házasság, nő vagy szisztéma? Mire pörög a rulettkerék és mire a női léle