Koa-könyvek

Érdekes, hogy a Vad lovak at  úgy reklámozzák, mintha egy teljesen új könyv lenne, közben pedig 1992-ben íródott (magyarra 2000-ben fordították le), most csak újonnan kiadták. Persze ez teljesen lényegtelen. Én a régebbi kiadást olvastam. (Borítóját ld. lent.) Ha néhány szóval kéne összegeznem a regényt, azt mondanám rá, hogy kalandos, izgalmas és kegyetlen.  Mert miről is szól? Két tizenhat év körüli fiú (a főszereplő John Grady Cole és barátja, Rawlins) nekivágnak a nagyvilágnak, pontosabban lóháton elindulnak Texasból Mexikóba szerencsét próbálni. Csatlakozik hozzájuk egy furcsa és zűrös figura, Blevins, aki miatt később bajba is kerülnek. Történik itt minden: ló ellopása és visszaszerzése, letartóztatás és börtön, gyilkosság - nincs hiány tehát az izgalmakban. Kicsit "fiús" regény (már ha lehet különbséget tenni fiús és lányos regények között), de jó hír a női olvasók számára: van benne szerelem is - Alejandra személyében. Tegyük hozzá, azért ez a szerelmi szál sem zökke

Szeretem az ikres, "egymást kicserélős" történeteket, még ha néha nagyon is egy kaptafára mennek. Rosamunda Pilcher könyvét is emiatt választottam, bár ez picit más volt, majd később leírom, miért is.  Az alaptörténet a szokásos: Végletesen különböztek – mégis sorsszerűen közel álltak egymáshoz. Rose-t fényűzésben nevelték, míg ikertestvére, Flora szegénységben nőtt föl. A két lány még csak nem is tudott egymás létezéséről, de egy véletlen találkozás során végzetes játékba kezdenek; szerepet cserélnek. Ám amikor Flora megismerkedik Rose vőlegényének családjával, ráébred, hogy botrányokkal és szörnyű titkokkal teli terhet vett magára… A váratlan kaland mindkettőjük életét örökre megváltoztatja, de mi történik, ha a szerelmet és a boldogságot valaki más bőrébe bújva találjuk meg? A regényt azért nem tartom szokásos ikres történetnek, mert itt csak az egyik lány, Flora további sorsát ismerhetjük meg, tulajdonképpen róla szól az egész könyv. A testvére, Rose, akinek a b

Vladimir Nabokovot legtöbben a Lolita című művéről ismerik. A Camera obscura egy korábbi írása, amely 1931-ben született. Sokan mondják, hogy ez a könyv még jobb is, mint a Lolita. A könyv ajánlója  a következőt írja erről a műről:  "...Nabokov legolvasmányosabb regénye, már-már igazi lektűr, de a varázslómester, a virtuóz stiliszta kedvelői a melodramatikus felszín alatt ezúttal is  felfedezhetik a nabokovi fortélyokat és a későbbi nagy mű, a Lolita első szívdobbanásait is." Szerelmi történet? Talán. Bár már sejteni lehet, hogy nem igaz szerelemről van szó, sőt, azt is, hogy nem lesz pozitív a kicsengése a történetnek. Mert miről is szól? Adva van egy gazdag, jóképű, családos férfi (Bruno Kretschmar műgyűjtő), akinek az életéből hiányzik valami, ezért is figyel fel a moziban a 16 éves jegyszedő kislányra, Magda Petersre, akinek minden vágya, hogy filmszínésznő lehessen. Magda persze jól kihasználja a férfit, aki még azt is elintézi neki, hogy a lány filmben szerepe

Véletlenül pillantottam meg Bárdos András eme művét könyvtárunk egyik polcán, és "Na, vigyük ezt is" gondolattal a könyvkupacom tetejére pakoltam. Pici méretű (zseb)könyvecske, kb. 160 oldal, egy-két óra alatt elolvasható. A történetet a Bróker (Olivér) meséli el, hogyismondjam, eléggé bróker-stílusban: nyers, macsó, érzelemmentes, pont az a pasi-típus, akit én mindig is jóóó messziről elkerültem. Akinek a pénz, az előbbre-jutás a legfontosabb, szüleit ezer éve nem látta,  friss barátnőjéről, akiről tulajdonképpen a történet szól (Eszter), azt sem tudja, mi is a foglalkozása, kínosan ügyel  a külsejére, pl. a bőrt összecsippenti a derekán, nem hízott-e... stb.  Nem volt szimpatikus se a könyv, se a férfi, ám miután történik egy váratlan és szomorú fordulat, rájön az ember, hogy azért az ilyen bróker-fajta férfiakba is szorult némi érzelem. Szóval a végén, "Hú, ez kemény volt" gondolattal csuktam be a könyvet. Azért tegyük hozzá, az eredeti  Love Story-tól fényévek

Kezdjük azzal, hogy nagyon szép a könyv borítója. Aztán, hogy Kate Furnivall korábbi regényeiről ( Az orosz szerető, A vörös sál, Lydia titka ) is hallottam-olvastam, hogy milyen népszerűek. Nekem a Szentpétervár ékkövé t sikerült megszereznem az írónőtől. Tetszett is, meg nem is. Maga a történet a következő: Valentina éppen a családi birtok erdeiben barangol, amikor váratlan és ijesztő események sorozata alapjaiban megváltoztatja az életét. A forradalmárok felrobbantják a nyaralójukat és a húga lebénul. Az arisztokrata származású Valentina Ivanova II. Miklós cár pénzügyminiszterének lánya, s most szembesülnie kell az omladozó cárizmus minden szörnyű következményével. Úgy érzi, meg kell keresnie útját az életben. Közben folyamatosan harcban áll családjával, mivel nem akar fejet hajtani apja akarata előtt, hogy egy előre elrendezett szeretetlen házasságra lépjen a fiatal és tehetős orosz gróffal. Az erős akaratú, lázadó Valentina beleszeret Jens Friisbe, az egyenes jellemű és

Kollégáim mesélték, hogy a Trafóban egy új darabot mutattak be, amely Marguerite Duras: Nyáron, este fél tizenegykor című műve alapján készült. Szerencsémre rögtön kölcsön is kaptam az említett könyvet, amely két kisregényt tartalmaz. Marguerite Duras a mai francia irodalom egyik legnagyobb – és legvitatottabb – alakja. Beckett mindenesetre a világ legnagyobb élő írójának tartja. Mély szellemi rokonság fűzi össze őket. Duras is az elmagányosodásról, az élet kiürüléséről, a pusztulásról ír, de a folyamat korábbi szakaszát ábrázolja: regényei ott végződnek, ahol Beckett drámái kezdődnek. Ne is várjuk regényes fordulatokat, Duras hősei arra ítéltettek, hogy ne történjen velük semmi. De ez a semmi nála szörnyű feszültséggel terhes, fenyegető, vihar előtti csönd, s ha megjön a zivatar, az sem hoz enyhülést. - olvasható a könyv hátoldalán. Mindkét kisregény 1989-ben jelent meg magyarul, tehát a mai francia irodalom ez esetben ezt takarja. Nyáron, este fél tizenegykor Valóban, ni