Ugrás a fő tartalomra

Rosamunde Pilcher: Az ikrek jegyében

Szeretem az ikres, "egymást kicserélős" történeteket, még ha néha nagyon is egy kaptafára mennek. Rosamunda Pilcher könyvét is emiatt választottam, bár ez picit más volt, majd később leírom, miért is. 

Az alaptörténet a szokásos:
Végletesen különböztek – mégis sorsszerűen közel álltak egymáshoz. Rose-t fényűzésben nevelték, míg ikertestvére, Flora szegénységben nőtt föl. A két lány még csak nem is tudott egymás létezéséről, de egy véletlen találkozás során végzetes játékba kezdenek; szerepet cserélnek. Ám amikor Flora megismerkedik Rose vőlegényének családjával, ráébred, hogy botrányokkal és szörnyű titkokkal teli terhet vett magára… A váratlan kaland mindkettőjük életét örökre megváltoztatja, de mi történik, ha a szerelmet és a boldogságot valaki más bőrébe bújva találjuk meg?

A regényt azért nem tartom szokásos ikres történetnek, mert itt csak az egyik lány, Flora további sorsát ismerhetjük meg, tulajdonképpen róla szól az egész könyv. A testvére, Rose, akinek a bőrébe bújik, csak kb. egy fejezet erejéig szerepel, aztán eltűnik/elutazik.
Flora viszont a játéknak köszönhetően (amibe igazából Rose "vőlegénye" kényszeríti bele) megismer egy különös családot. Megkedveli Tuppyt, az idős asszonyt, a család összetartóját, aki miatt a Páfrányosba utazott, és egyre jobban gyötri a lelkiismeret, hogy átveri őt és a többieket. Ám mégsem tud hazautazni, annyira marasztalják, még táncmulatságot is rendeznek a tiszteletére. Közben persze feltűnik egy-két ellenségesen viselkedő ember, és Rose múltjával kapcsolatban is egyre több rejtélyt tapasztal. Hogy van-e kiút a hazugságokból, és hogyan talál rá Florára a szerelem, kiderül a fordulatosan megírt regényből.

Rosamunda Pilcher, 1924-ben született brit írónő nagyszerűen alkot családtörténeteket, amelyek bonyodalmakkal és múltbéli titkokkal teliek. (Még korábban, kb. 1998-ban a Nyáridőt olvastam tőle.) Az Ulpius Ház Kiadó nemrégiben ismét kiadta a regényeit, így megújult köntösben olvashatjuk a nagy sikerű történeteket. Az ikrek jegyében 1976-ban született, 1992-ben fordították le magyarra, az új kiadás pedig 2009-es.
További műveit a Libri oldalán találjátok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább