Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

fantasy címkéjű bejegyzések megjelenítése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem olyan Az éhezők viadala fílingnek tűnt ( itt írtam róla), ugye annak is az az alapja, hogy a társadalom csoportokra (körzetekre) van osztva, és a gyerekek, amint elérnek egy bizonyos kort, kemény kihívásoknak néznek elébe. Az itteni társadalom öt csoportra tagolódik: Őszinték, Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak és Műveltek. Ahogyan olvashatjuk az ajánlóban:  Az év bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralévő részét. A könyv főszereplője Beatrice, avagy Tris, aki, amikor döntenie kell, hogy melyik csoportba kerül, nem azt választja, ahová elvileg való lenne, tehát nem az Önfeláldozók, hanem a Bátrak csoportját -  még ha nagy kockázatot is jelent számára. Elkezdődik tehát a "kiképzés", és valóban néha már-már kegyetlen próbatéteknek...

Guillermo del Toro - Daniel Kraus: A víz érintése

Először csak filmről hallottam, még amikor Oscar-díjra jelölték, és már akkor is felkeltette érdeklődésemet különös és nem mindennapi témája. Szeretem azokat a történeteket, amelyek a valóság és a fantázia határán szárnyalnak, van bennük izgalom, félelem, de ugyanakkor érzelmek és szerelem is. Felnőtt mese - olvastam valahol. Szerintem is, pontosabban nekem a krimi, sci-fi, fantasy és romantika keveredik benne. A történet egy titkos küldetéssel kezdődik: egy bizonyos Richard Stricklandnak a  feladata, hogy az Amazonas dzsungelében megtaláljon egy különös Lényt, aki az utolsó példány a fajból. Igazából nem is lehet tudni pontosan, ki is ő, talán egy halember, lévén pikkelyes és kopoltyúja van, és a vízben él, de ugyanakkor emberi a teste. A Lényt Baltimorba, egy űrkutató központba szállítják. Itt dolgozik másik főszereplőnk, Elisa, az éjszakás takarítónő. Aki, miután kolléganőjével együtt megtudja a "titkot", hogy mit is rejt annak a bizonyos helyiségnek a tartálya, meg...

Suzanne Collins: A kiválasztott.

Végre sikerült elolvasnom az Az éhezők viadala trilógia harmadik kötetét is. Nehezen tudok most írni róla, ugyanis az első két részhez képest ez tetszett a legkevésbé: számomra kicsit erőltetett volt, és kevésbé kötött le, mint  a korábbiak. Pedig itt is akadnak izgalmak bőven! A Tizenkettedik körzet elpusztult, és a(z eddig nem ismert) Tizenharmadik körzet rendszerébe kerül be Katniss és családja. Azt sejteni lehet, hogy nagy lázadás készül a Kapitólium ellen, amelyben a Fecsegőposzátának kiemelkedő szerepe lesz. De vajon hol van Peeta? És miért viselkedik ilyen furcsán? Hőseink (Kate és társai) rengeteg veszélyen keresztül, szó szerint élet-halál harcot vívva próbálnak szembeszállni a zsarnok hatalommal. Néha tényleg csoda volt, hogy egyáltalán túlélték. Közben - hogy ne hagyjuk ki a romantikus szálat sem (bár nem is igazán nevezném annak) azon is agyalhat az olvasó, hogy vajon Gale vagy Peeta lesz-e főhősnőnk számára az igazi. Röviden ennyit tudok írni a könyvrő...

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Egy időben nagyon felkapott volt az Éhezők viadala -trilógia. Érdekes módon, akkor valahogy engem hidegen hagyott. Most azonban a könyvtárban belelapoztam, és úgy döntöttem, kikölcsönzöm. Nem bántam meg. Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A Könyv főszereplője a 16 éve Katniss, aki a kisorsolt húga helyett önként jelentkezik a Viadalra, vállalva ezzel akár a halált is. Ugyanis csak egyetlen egy ember maradhat életben. Számomra különben az volt a legfurább az egészben, hogy minden egy valóságshow része, és hogy a szülők is végignézik azt, hogy gyermekeik egymást legyilkolják. Milyen beteg ez már, hogy gyerekeket küldenek harcolni egymással. Ráadásul tényleg show-k...

Brenna Yovanoff: Az elcserélt

Mikor annak idején megjelent ez a könyv és mindenhol hirdették, már felkeltette a figyelmemet. Természetesen elsősorban a borítója miatt, ami eléggé különös és hátborzongató: egy babakocsi fölé nem játékok, hanem olló, kés és fémtárgyak vannak fellógatva. Vajon miért? Első tippem az volt, hogy biztos ezek egy kis zombigyerek játékai. De nem. Mint kiderül, pont a gonosz elűzése miatt lógnak ott. A címből már sejteni lehet, hogy nem mindenki az, akinek látszik, akarom mondani, született. Ilyen főhősünk, Mackie is, aki egy átlagos, iskolás srácnak néz ki, ám valami nem stimmel vele. Például rosszul lesz, ha fém tárgyak közelébe ér. Aztán, miután bekövetkezik a tragédia Tate családjában, Mackie minden követ megmozgat, hogy kiderüljön az igazság. Vajon az a kisgyerek, aki meghalt, valóban Tate húga volt? Vagy netán egy "elcserélt"? De akkor hol van az igazi kishúg? Néha kicsit vontatottnak éreztem a könyvet, nem egy pörgős regény, ám a második felében-vége fele azért iz...

Buglyó Gergely: Oni - A Néma Város

A Néma Város Buglyó Gergely Oni-trilógiájának a második része. Az első rész, Szürke vér , kellemes csalódást okozott nekem, tökéletes bevezető volt a fantasy-világába, mivel a nem fantasy-rajongók számára is könnyen érthető és izgalmas regényről van szó. ( Itt írtam róla.) A nemrégiben megjelent második részben, A Néma Város ban folytatódik a három testvér - Áron, Nátán, Lili - története, természetesen Wereczkey Anna, a különös, vöröshajú lány sem maradhat ki a csapatból. Ők így négyen - pontosabban öten, Ferivel együtt - nem mindennapi kalandok részesei lesznek. Ez a könyv picit más volt, mint az előző kötet, sokkal fantasy-sebb, ha lehet így fogalmazni. Egyrészt, kevesebbet vagyunk a "való világban" (ld. Kalpagon, otthon, az iskolában), a kalandok az alvilág különböző helyszínein játszódnak, ahol rejtélyes lényekkel találkoznak és küzdenek meg hőseink. Szinte folyamatosan történik valami, nagyon oda kell figyelni olvasás közben, annyira akciódúsak a jelenetek...

Neil Gaiman: Óceán az út végén

Karácsonyra kaptam eme könyvecskét, amely valóban nem egy hosszú regény, viszont annál rejtelmesebb. Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. - olvashatjuk az ajánlóban. Szeretem azokat a könyveket, amelyek egy ártatlan kisgyerek szemszögéből írják le az őket körülvevő világot. Mint az ajánlóban olvashattuk, itt is egy hétéves kisfiú a főszereplő. Pontosabban keretes történetről van szó: már felnőttként, visszatérv...

Pokoli báléjszakák

A Pokoli báléjszakák című könyv öt különböző kis novellát tartalmaz. A közös bennük - mint a címből is kiderül -, hogy minden egyes történet egy bál köré összpontosul. Akár a készülődésről, akár magáról az eseményről van szó, akár a bál utáni következményekről. Ami még közös bennük, hogy a szereplők sem mindennapiak: van köztük vámpír, angyal, zombi. Az öt történet sorrendben: Meg Cabot: A pusztító lánya Lauren Myracle: A virágcsokor Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás Michele Jaffe: Csók és ármány Stephenie Meyer: Földi pokol. Az összes történet közül nekem a második tetszett a legjobban, vagyis A virágcsokor . Ez volt számomra a legizgalmasabb. Egyrészt, mert a jósnős találkozás után már előre sejteni lehet, hogy az egyszerű, szerelmes, kamasz-kívánságnak tragikus vége lesz, másrészt az utolsó pár oldal, valljuk be, eléggé para volt. A Nagy Kaszásnak is tetszett az alapötlete, de az számomra túl hirtelen ért véget. (Mondjuk több novellánál  is úgy...

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Nem is tudom, mióta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Még gyerekkoromban láttam egy egyszarvús rajzfilmet, ami nagyon tetszett, (talán ez volt? homályosak az emlékeim...), éppen ezért nagyon érdekelt, milyen "mese" is Peter S. Beagle regénye. A könyv először 1968-ban jelent meg Amerikában, tehát nem újonnan megjelent regény, mégis, a "modern korban" is kellemes olvasmány. A történet úgy kezdődik, hogy az egyszarvú, aki az utolsó létező egyszarvú a Földön, elkezdi keresni elveszett társait: vajon hová tűntek? Miközben vándorol, különös kalandokba keveredik, különös, mesebeli alakokkal ismerkedik meg. Később társai is akadnak - Schmendrick, a varázsló, és Molly Gru személyében. Úticéljuk a gonosz Haggard király vára, és a Vörös Bika, akit le kell küzdeniük. Valóban nagyon meseszerű regény, tele szeretettel, félelemmel, gonosz elleni támadással, és az egyszarvú "átváltozása" után egy pici szerelmi szállal is. Talán a végén mást vártam volna Lí...

Gyuris Stefánia: Rettegés, végzetes kór: H5N1

Most egy olyan könyvről fogok írni, amelyet tudtommal semmilyen könyvesboltban nem lehet beszerezni, és a neten se nagyon találtam róla semmit, ugyanis szerzői magánkiadás. Anyukám adta kölcsön, szerinte nagyon izgalmas - az ő egyik kedves ismerőse írta. Valóban izgalmas, én kb. egy-másfél óra alatt végeztem is vele. Árpád, a magyar orvos, Kínában él feleségével és kisfiával, és Chen professzornak dolgozik, bár azt maga sem tudja, pontosan milyen titkos kísérleteket folytatnak. Aztán robban a bomba: kiszabadul  a gyilkos H5N1 madárvírus, amely emberről emberre terjed, és amelynek nincs ellenszere! Sorra betegednek meg az emberek, a vírus pedig átterjed Európába is. Árpád mérlegel, és úgy dönt, hogy magára hagyja szenvedő feleségét az utolsó óráiban, és hazautazik, mert fontosabb neki, hogy kikísérletezze a vírus ellenszerét. Ebben társai is lesznek a gödöllői intézetben, egyikük "természetesen" egy magányos nő, Zsófia. Mint ahogyan a vírusos-járványos könyveknél és f...

Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Különös apró tárgyak, véletlen - vagy talán előre megtervezett? - történések jellemzik Benyák Zoltán Ars Fatalis című könyvét. A főszereplő, Anton, a vándor, keresi-kutatja a sors rejtelmeit, éppen csak úgy, mint az a különös lányt, akit a párizsi metróban látott. Egy varázserejű üveggolyóval a zsebében utazik haza Isztambulból, majd Budapesten még a bolondokházát is megjárja. A könyv olyan kérdésekre keresi a választ, hogy vajon meg van-e írva előre a sorsunk, ki írja a sorsunkat, és mekkora hatalma van a sötét, gonosz erőnek. A könyv a valóság és a fantázia határán ugrál, misztikus és rejtélyes, mindeközben apró szimbólumok tűnnek fel, újra és újra. Kedvencem a fekete holló tolla, illetve a sorskönyv-írós jelenet! Az ember akarva-akaratlanul elgondolkodik ilyenkor, vajon a mi sorsunkat is így írják? És kik írják? Vagy amikor dobókockákkal játsszák le, mi fog történni. Szóval sok gondolatot ébreszt a könyv, pl. hogy mennyit ér az emberi sors, vannak-e véletlenek, vagy eleve elr...

Buglyó Gergely: Oni - Szürke vér

Őszintén bevallom, hogy a fantasy műfaja eléggé távol áll tőlem, ám mivel egy hétvége erejéig "átmenetileg" hozzám került a könyv, úgy döntöttem, nem hagyom olvasatlanul.  Ami rögtön megtetszett benne, és mondhatni Buglyó Gergely regénye ebben tér el a szokásos fantasy műfajtól, hogy egyrészt Magyarországon, egy kis dunántúli faluban játszódik, másrészt pedig, hogy a szereplői hétköznapi alakok, vagyis tizenéves iskolások. Ennek köszönhetően sokkal személyesebb a mű, könnyebben tudtam olvasni és beleélni magam a történésekbe és szereplők sorsába. Áron és testvérei hétköznapi tizenévesek. Vagy mégsem? Miért lesz szürke a vérük, ha napfény éri, és miféle titkot rejt apjuk állóórája? Amikor új lány érkezik az iskolába, csakhamar elszabadul a pokol, és kiderül, hogy hőseinknek még a tanárok közt is akadnak ellenségeik. Áron útja az álmos dunántúli kisvárosból egy lidérces kriptán, majd egy különös szentélyen át egyenesen Barathrum, az alvilág sötét mélységeibe vezet...

Neil Gaiman: Csillagpor

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának. (moly.hu ajánló) Neil Gaimantól még sosem olvasta semmit, talán ez annak tudható be, hogy a fantasy és a sci-fi műfaj áll tőlem a legtávolabb. Múltkor viszont megakadt a szemem a könyvtárban a Csillagpor című regényén, amelyet még régebben moziban láttam, és kedves emlékek fűznek hozzá, ugyanis ez volt az első közös mozizásunk leendő férjemmel. :) Így nosztalgiázva kezdtem el olvasni a könyvet. Könnyen olvasható, kedves kis történet, számomra olyan volt, mintha egy mesét olvastam volna: furcsa lényekkel, varázslatokkal, boszorkányokkal és persze a Csillaggal, aki a könyv (egyik) főszereplője. A történet másik főszereplője Tristan, aki Fa...