Ugrás a fő tartalomra

Brenna Yovanoff: Az elcserélt

Mikor annak idején megjelent ez a könyv és mindenhol hirdették, már felkeltette a figyelmemet. Természetesen elsősorban a borítója miatt, ami eléggé különös és hátborzongató: egy babakocsi fölé nem játékok, hanem olló, kés és fémtárgyak vannak fellógatva. Vajon miért? Első tippem az volt, hogy biztos ezek egy kis zombigyerek játékai. De nem. Mint kiderül, pont a gonosz elűzése miatt lógnak ott.

A címből már sejteni lehet, hogy nem mindenki az, akinek látszik, akarom mondani, született. Ilyen főhősünk, Mackie is, aki egy átlagos, iskolás srácnak néz ki, ám valami nem stimmel vele. Például rosszul lesz, ha fém tárgyak közelébe ér. Aztán, miután bekövetkezik a tragédia Tate családjában, Mackie minden követ megmozgat, hogy kiderüljön az igazság. Vajon az a kisgyerek, aki meghalt, valóban Tate húga volt? Vagy netán egy "elcserélt"? De akkor hol van az igazi kishúg?

Néha kicsit vontatottnak éreztem a könyvet, nem egy pörgős regény, ám a második felében-vége fele azért izgalmasabb. Kedvenc szereplőm volt Emma, az ő jelleme jól példázza a testvéri szeretetet - végülis Mackie neki köszönheti, hogy annak idején "életben maradt".
Mivel fantasyról van szó, sok furcsa és ronda "lény" szerepel benne. Azt nem tudtam eldönteni, Mackie - "származása" miatt - vajon mennyire ronda, én inkább egy átlagos kamaszsrácnak képzeltem el. Kiemelném még Roswellt, Mackie legjobb barátját, aki mindig jött és segített, amikor kellett. Az anya viszont nekem kicsit furcsa volt.
(És tudom, hogy ez csak egy kitalált történet, de azért belegondoltam, mi lenne, ha a gyermeked helyett egyszer csak egy másik lényt találnál a bölcsőben? Ááá.)

A hivatalos ajánló:
Mackie Doyle nem mindennapi srác.
Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát.
Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz.
Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább