Koa-könyvek

Ezt a blogbejegyzést pont azelőtt írtam meg, hogy a brüsszeli terrortámadás történt, így inkább pihentettem egy ideig, és csak most teszem közzé. Nagyon nehéz erről a könyvről írnom, lévén egy elég komoly témát feszeget, ami nem más, mint  a terrorizmus, az ISIS és az Iszlám Állam. A szerző, Jürgen Todenhöfer mégis úgy dönt, közvetlen közelről szeretné megtudni az igazságot, ezért igencsak veszélyes dologra vállalkozik: elintézni, hogy elutazhasson az Iszlám Állam külvilágtól elzárt területére. Tíz napot tölt ott, hogy újságíróként megismerje és beszélgessen terroristákkal. Maga az utazás körülbelül csak a könyv felénél kezdődik. Egyrészt nem olyan egyszerű elintézni a kiutazást, ami valahol érthető, másrészt a szerző először itthonról informálódik. A könyv történelmi áttekintéssel kezdődik, majd Skype interjúk következnek, két dzsihádistával. Todenhöfer ugyanis arra akar rájönni elsőként, vajon mi vehet rá egy fiatalembert, főleg egy Németországban élő fiatalt, hogy beá...

Ez a könyv valóban nem egy rózsaszínű leányregény! Kegyetlen és durva, hogy röviden jellemezzem. Egy olyan világba nyújt betekintést, amit jobb, ha mi, az átlagemberek nem ismerünk. Gazdagság, erőszak, erotika, férfiuralom, nők megalázása. Nem, ez nem A szürke ötven árnyalata , aki ilyen céllal venné a kezébe a könyvet, azt lebeszélem róla nagyon gyorsan. Adott egy fiatal nő, Radnay Szófia, aki vidéki kislányként költözik Budapestre. Itt kerül bele egy másik világba, és férjhez is megy Péterhez, a kispályás "gengszterhez". Ám mégsem ő okozza a vesztét. Egy véletlen találkozásnak köszönhetően toppan be életébe a Férfi, Tamássy Áron, akinek onnantól kezdve a rabja lesz. Szó szoros értelemben. Félelmetes volt olvasni a regényt. Egyrészt, hogy pénzzel és hatalommal mindent el lehet intézni, csak egy telefonhívásába kerül az embernek, és saját önző céljainak megfelelően iránytani tudja az egész világot, nem törődve a másik életével sem. Másrészt, hogy ezekben a  felsőbb...

Ezt a könyvet még valamikor októberben kezdtem el olvasni, de csak az első pár oldalig jutottam. (No nem azért mert rossz volt, vagy bármi ilyesmi, hanem mert ez volt az az időszakom, amikor a tankönyvek kerültek előtérbe.) Aztán most, december elején pár nap alatt végeztem is vele. Olvasmányos, pörgős, érdekes, néhol nevettetős, néhol rácsodálkozós. Igen, a címéből adódóan rólunk, magyar turistákról (is) szól. A könyvet tulajdonképpen idegenvezetők mesélik el, akik a világ minden táját bejárták. Vannak köztük ún. telepített idegenvezetők, görög partokon például (talán mi, magyarok, őket ismerjük a legjobban), vannak egzotikus utazásokat szervezők, vagy távol-keletre utaztatók, és vannak, akik a "régi rendszer" utazásairól mesélnek. A könyv témánként fejezetekre van osztva, egy fejezeten belül többen is megszólalnak. Vannak itt Tesco-s buszos utak, szafari vadászatok, Dubaj. Mindenféle- és fajta társadalmai réteg megmutatkozik a könyvben.  Érdekes volt belepill...

A japánok világa számomra mindig is rejtélyes volt, és bevallom, picit távol is áll tőlem. A gésa emlékiratai azonban már régóta fenn volt a várólistámon, így most végre rászántam magam, és elkezdtem olvasni. Eleinte nagyon tetszett és izgalmas volt Csijo története, aki idős korából visszaemlékezve meséli el gyermekkorát, hogyan szakadt el otthonról, beteg édesanyjától, majd hogyan került egy számára ismeretlen faluba, ismeretlen házba, ahol még társai megaláztatásinak is ki lett téve, és hogyan kezdték el gésának nevelni. A könyv tehát teljesen lekötött - egy ideig. Ám ahogyan a különleges szemű Csijo, akarom mondani Szajuri (merthogy ez lett a gésa neve) felnőtt, úgy vált számomra vontatottá és erőltetetté a történtet. Ami miatt összességében mégis tetszett, hogy bepillantást nyerhettem egy ismeretlen kultúrába, a gésák világába, megismerhettem hagyományt, társadalmi rangot-rendet. Sokszor átéreztem (próbáltam átérezni) Csijo helyzetét, szenvedéseit, vágyait. A szereplők közül...

E gy csapatépítő tréningen találkoztam először Görög Ibolyával, aki a protokollról tartott nekünk előadást. Nem volt kérdés, hogy amint lehet, megveszem a könyvét. Mi szükségünk protokollra? Kérdezhetnétek. Ám ha jobban belegondolunk, a protokoll kitölti mindennapjainkat. Hiszen találkozunk emberekkel, akiknek köszönünk (jobb esetben ☺ ), akikkel talán kezet is fogunk; vendégségekbe is járunk, ahová ajándékot is viszünk, és a társasági események alkalmából (akár egy buli, egy színházi látogatás, vagy egy hivatalos tárgyalás) is figyelünk például arra, mit veszünk fel. Főleg mi, nők ☺ És azt hiszem, titeket is zavar, ha egy előadás alatt megszólal egy mobiltelefon. Ez mind mind protokoll-kérdés. Görög Ibolya könnyed, olvasmányos stílusával foglalja össze azokat a helyzeteket és viselkedés-formákat, amelyekkel mind hétköznapi életünkben, mind hivatalos alkalmakkor találkozhatunk. Az egyes fejezeteket az ún. "szörbet"-ek teszik még színesebbé, pl. olvashatunk Michae...