Koa-könyvek

A nyári, sok-sok szuper olvasmány után szeptembertől ismét a tankönyvek kerültek előtérbe. De nem csak ez a oka, hogy alig írok (olvasok) mostanában. Elkezdtem végre újságíróként is dolgozni (ez az egyik végzettségem). Nem könyves-kulturális, hanem sport-futás témában, lévén ez a hobbi most nagyon közel áll hozzám. Réges-rég volt már, mikor szerkesztő-riproterként dolgoztam, utána jött pár munkahely, de az írás, mint hobbi azért megmarad. Ezért is szerettem könyves blogolni, mert itt kiélhettem az alkotási vágyam. Természetesen olvasok könyveket, nemrégiben jártam a könyvtárban, és ha ritkábban is, de hamarosan folytatódnak a könyves bejegyzések!  Addig is szép, színekben és könyvekben gazdag őszt kívánok Nektek! :) (Fotó: saját, egy terepfutóversenyen készült)

Hosszú kihagyás után újból itt vagyok. Az elmúlt, hosszú hónapok online tanítása alatt főképp a tankönyvekkel foglalkoztam, illetve a hatodikos és hetedikes korosztály számára ajánlott olvasmányokkal. Legyen az az Egri csillagok , Az emlékek őre, A szeleburdi család  vagy a PetePite . Sok szép olvasónaplót küldtek be a gyerekek, nemcsak kézzel írottat, hanem szinte már profin, ppt-ben megszerkesztetteket is. Ennyit a munkáról. A jó hír, hogy végre megnyitott városunkban a könyvtár, és ma be is szereztem egy pár könyvet, így lesz mit olvasnom a nyáron (már hiányzott, hogy "csak úgy" olvasgassak), és lesz is miről írnom! Ez úton kívánok szép nyarat mindenkinek! :)

Kép forrása Ismételten nagyon eltűntem, tudom. De ez nem amiatt van, hogy már nem olvasok, vagy nem szeretem a könyveket. Sőt. Csak éppen az általános iskolai tananyagot "veszem" újra.  Hogyan lehetséges ez?  Sokan tudjátok, vagy nem tudjátok, hogy magyar tanári végzettségem is van (a bemutatkozásomban anno említettem is - itt olvashatjátok -, amit 2009-ben, közel 10 éve írtam!), és most úgy adódott, hogy szeptember óta tanítom is az eredeti szakomat! Nyelvtant és irodalmat hatodikosoknak, irodalmat hetedikeseknek. Úgyhogy mostanában tankönyveket olvasok, illetve nekik szánt ifjúsági irodalmat (pl. Adrian Mole titkos naplója) ... A magyar oktatási rendszert most nem véleményezem (röviden: túl sűrű a tananyag és issszonyú kevés a 45 perc), de igyekszem a legtöbbet kihozni a tanítványaimból és igyekszem érthetően magyarázni, és nem megutáltatni velük  tantárgyat. Szerencsém van, nagyon jó osztályokat kaptam!  Így vagyok tehát most, és azért szerintem lesz m...

Anthony De Mello szerint olyanok vagyunk, mint a ketrecében le s föl járkáló medve. Még ha a rácsok eltűnnek is, mi akkor is ugyanazon a kis területen járkálunk tovább. Félünk kimenni, és azt gondoljuk, hogy csak úgy juthatunk ki, ha vég nélkül próbálkozunk és gondolkodunk. Elgondolkodtató, néha humoros, néha nagyon is bölcs gondolatokat, történeteket tartalmaz A szív ébredése című kis könyvecske. A rohanó világban mindenki ezerrel pörög, mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Valóban nem árt néha elcsendesednünk, magunkba szállnunk, befele fordulnunk és a lelkünkre, szívünkre figyelnünk. A könyv olvasása közben az ember sok mindenre rádöbben, magára ismer, elmosolyodik vagy éppen elszomorodik. Miért nem merünk a szívünkre hallgatni? Miért félünk? Miért vagyunk (a társadalmi elvárások miatt) ennyire korlátozottak? Persze nem csak bölcsességeket tartalmaz a könyv, hanem számos humoros történetet, néhol már viccet, hétköznapi élethelyzetekből. Érdekes olvasmány,...

Kedves Olvasók! Hamarosan visszatérek a blogba! A nagy szünet annak volt köszönhető, hogy még március elején elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, és október-novemberben, a záróvizsga előtti nagy hajrában csak tankönyvekre, jegyzetekre jutott időm, már amikor munka-gyerek mellett volt szabadidőm. Olvastam Sportélettant, Edzéselméletet, Anatómiát, Gimnasztikát, Táplálkozástant, hogy csak párat említsek. A vizsga sikerült! Furcsa is volt az utána lévő hétvége, hogy nincs semmi jegyzet a kezemben. De végre visszatérhetek a könyvekhez! Már be is vállaltam egy recenziós könyvet, közben rendeltem is egyet, és még letöltött e-book is vár rám. Közben 6 éves lett a blog! Hihetetlen, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal ennyi ideje írom már! Kislányom is megkezdte az iskolát, már magától olvas egyszerű kis szövegeket (bár 'hivatalosan' még nem tanulták az összes betűt). De nagyon szeret olvasni, ennek örülök, remélem, ez így is marad! Szóval hamarosan új bejegyzés is lesz a b...

Ma, vagyis november 2-án lett 5 éves a blogom! :) Köszönöm nektek, olvasóknak, hogy ilyen hosszú idő óta velem tartotok, és bár többször is abba akartam hagyni az írást, eddig mégsem tettem. Jó érzés visszalapozni az oldalakat, vagy akár csak megnyitni a Blogarchívumot, vagy a Könyvek ABC-ben listát, ami számomra is megdöbbentően hosszú. Sajnos mostanában egyre kevesebb időm van blogolásra és olvasásra is. Így kérdés, 5 év után mi lesz a blog sorsa... Szeretek írni, de a napi rutin, munkahelyi örökös hajtás, megnövekedett szülői feladatok (ld. kislányom iskolás lesz jövőre, készülnünk kell), és  egyéb, szintén fontosnak számító elfoglaltságom mellett egyre kevesebb időm van. Nem akarom kiiktatni a könyveket az életemből, nem tudnám, dehogyis. Szóval olvasok, még ha nem is olyan sűrűn, mint eddig. És ha túl sűrűn nem is fogok írni, azért jelentkezem. Facebook-os oldalamon pedig igyekszem hírt adni új megjelenésekről, akciókról, érdekességekről, ahogyan eddig is...

Régi kedvenc képem, itt még csak két éves volt! Egy óvodai nyílt nap, amelynek témája a mese és az olvasás volt, felvetett bennem néhány kérdést. Minden gyerek behozhatta kedvenc mesekönyvét is, amelyből az óvónő felolvasott. Nagyon örültem neki, hogy kislányom a nagy, klasszikus mesemondó, Lázár Ervin könyvét választotta erre az alkalomra, ugyanis a születésnapjára kapott Manógyár című mesekönyv nagy kedvence lett! Minden este olvasunk belőle. Más gyerekek hoztak Bogyó és Babócá t, illetve a Piroska és a farkas t   is láttam az egyik kislánynál. A mesék felolvasását beszélgetés, kérdezz-felelek is kísérte. Ami döbbenetes volt: mint kiderült, vannak gyerekek, akiknek egyáltalán nem olvasnak a szülei! Se anya, se apa. Nincsenek is otthon könyveik (nem is hoztak be mesekönyvet!), vagy ha van is, gondolom csak egy-egy darab. Azért ez elég szomorú. Az egyik kislány anyukáját ismerem, ők valóban elég szegények. Bár, feltételezem, hogy nemcsak szegénység kérdése. Elképzelhető, ...

Egy olyan témáról fogok most írni, amiről már régóta szeretnék. Könyv vagy e-book? Melyiket miért szeretem jobban, melyiknek mi az előnye, hátránya - az én szemszögemből. Mikor először hallottam az e-book-ról, még én is idegenkedtem tőle, bár az ötlet tetszett, hogy milyen sok könyvet tárolhatsz egyetlen adathordozón. Aztán tavaly augusztusban, a születésnapomra a családom meglepett egy Kindle olvasóval. Ekkor még csak 2-3 könyv volt rátöltve, így egy krimit olvasva kezdtem az ismerkedést a "kütyüvel". Először az zavart benne, hogy nem tudom "csak úgy" visszapörgetni a lapokat (olvasásnál ugye előfordul, pláne egy kriminél, hogy vissza kell nézned, hogyan is volt egy esemény), de aztán felfedeztem a keresés és a könyvjelzőzés funkciót is. Mostanra, így több, mint egy év után már szívesen olvasok e-book-ot. Hogy miért jobb az e-book? A leges-legnagyobb előnye, hogy egy pici kis eszközön rengeteg könyv elfér. Nyaraláskor például nagyon praktikus, hogy ...

Getty Images Neked mikor van időd olvasni? Számtalanszor teszik fel ezt a kérdést könyves bloggereknek, így nekem is. Mikor van időm olvasni, pláne írni, hogyan tudok rá időt szakítani főállású munka, gyereknevelés, otthoni teendők, rendszeres edzés stb. mellett. Régebben (akár tavaly is), abból a szempontból jobb volt a helyzet, hogy kislányom még aludt délután. Így egy borongós szombaton vagy vasárnapon, plédbe burkolózva, teázgatva olvasgattam, míg kisasszony szundikált. Most már főleg csak esténként van időm, és akkor sem túl sok, de nem tudok úgy elaludni, hogy minimum 2 oldalt ne olvastam volna. Ezenkívül a mindennapi utazást is ki lehet ám használni. No nem a túlzsúfolt 4-6-os villamosra gondolok (bár ott is lehet), hanem kedvenc olvasóhelyemre, a 2-es villamosra. Ott különben mindig rengetegen olvasnak, újságot, könyvet, e-book-ot, egyetemi jegyzetet. Mondjuk vigyázni kell, mert velem már többször előfordult, hogy olyan izgalmas volt a könyv, hogy majdnem elfelej...

Mivel az olvasással egyéb elfoglaltságaim miatt állandóan hadilábon állok, viszont a blogom nem szüntetném meg, a következőre jutottam. Egyrészt ebben a blogban nemcsak könyves bejegyzések lesznek ezentúl, hanem "Gondolatok" címmel néha (havi 1-2 alkalommal, nem gyakrabban) írni fogok egy-egy témáról, ami a könyvekkel, olvasással kapcsolatos. Így szeretném személyesebbé tenni a blogomat. A másik, hogy Facebook-os oldalamon , azon kívül, hogy megosztom veletek a friss bejegyzések linkjét, könyves akciókat, megjelenéseket fogok közzétenni. Kiadók recenziós példányait továbbra is szívesen fogadom, és még szívesebben írok is róluk (ld. Park Kiadó könyvei), viszont nem szeretném, ha a blogom reklámfelület lenne (arra ott a Facebook). Szeretném megtartani ilyen kis személyesnek, mint amilyen. És a jó hír!  Hamarosan lesz nyereményjáték - a blog 4. szülinapja alkalmából! :)))