Ugrás a fő tartalomra

Babay Bernadette: Bombajó nagyanyó

Nem olvastam még Babay Bernadette ifjúsági könyveit (mert mint megtudtam, több regénye is van), de a Bombajó nagyanyónak megtetszett a címe, illetve itt a nyár, olvassunk nyaralós regényt.

Miről a szól a könyv?
Jankovich Johanna 15 éves. Apjának jól menő cége tönkrement, ráadásul autóbalesetet okozott, így lőttek a júniusra tervezett kenyai nyaralásuknak. Sőt. Johannának a nyári szünetet vidéken, a nagyapja tanyáján kell eltöltenie. Szerinte ez a 21. század legnagyobb katasztrófája, amely elől okvetlenül menekülnie kell. Hiszen a tanyán nincsen plazmatévé, DVD lejátszó, internet, videó, hifitorony, számítógép, elektromos fogkefe, masszázszuhany, reformkaja, light kóla, létfontosságú digitális mérleg, arcszauna, szolárium, konditerem és egyéb alapvető élvezeti cikk. Ráadásul még egy tisztességes tükör sincs. Viszont van valaki más…

Bizony, egy elkényeztetett tizenévesnek, akinek kisujját sem kell mozdítania és mindene megvan, nagy törés, ha egy poros tanyára kényszerül, ahol még dézsában mosogatnak, és nincs se plazmatévé, se internet, se fitness sonka. A fiatal lány egy sajnálatos tragédia miatt kényszerül a mogorva, évek óta nem látott nagypapa messzi tanyájára. Hiába próbál először - még otthonról - Bécsbe szökni, végül mégis itt köt ki.
Érdekes volt olvasni, hogy az ember mi mindenhez hozzá van szokva. Természetes számunkra, hogy van folyó melegvizünk, internetezhetünk, a szupermarketekben óriási a választék, és még sorolhatnám. Johanna eleinte nagyon szenved, aztán az első reménysugarat a szomszéd, hóbortos-festőművész nagyanyó jelenti számára. Akiről kiderül, hogy fiú unokája van, aki hamarosan meglátogatja! Persze a történet nem ilyen egyszerű, hiszen kinek kell egy kényes lány, aki nem mer bemenni fürödni az iszapos aljú Dunába, merthogy eddig csak feszített víztükrű medencében úszott. Aztán ahogyan telik az idő, és sajnos nem enyhülnek az családi körülmények, Johanna kezd beilleszkedni, ami előnyére válik. Sőt, még a nagyapó házát is otthonossá varázsolja.
Sok mindent nem szeretnék lelőni (mondjuk nincs nagyon mit), talán a vége zavart picit, főleg az utolsó pár, dőlttel szedett mondat - nem tudom, ezt miért kellett hozzátenni.
De különben kedves kis nyári ifjúsági regény, még ha az alapszituáció sajnos nem is túl vidám.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább