Ugrás a fő tartalomra

Rumaan Alam: Távol a világtól

Nem most olvastam a könyvet, hanem még egy-két hónappal ezelőtt, csak nem jutottam odáig, hogy írjak róla. Aki követ egy ideje, tudja, hogy szeretem az utópisztikus regényeket, amikor történik valami váratlan esemény, és minden megváltozik, mondhatni leáll az élet, netán menekülni kell.

A Távol a világtól egy átlagos családi nyaralásnak indul. Egy házaspár a két kamaszgyerekével (egy lány, egy fiú) kibérelnek egy eldugott kis házat az erdő közepén (tipikus hely), festői környezetben, úszómedencével, hiper-szuper felszereltséggel és közelben élő szarvasokkal. Éjszaka kopogásra ébrednek: megjelenik egy idős házaspár, akik azt állítják, hogy ők a tulajok, és azért jöttek ide, mert egész New York-ban áramszünet lett és mindenki menekül. A család nem tudja, mi az igazság, lévén a telefonok, appok és hírportálok sem működnek. De hisznek a jövevényeknek.

A történet rejtélyes vonalát az adja, hogy mi, olvasók sem tudjuk, sőt, a regény végéig sem derül ki, hogy mi is történt pontosan. Vannak furcsa jelek, például mikor az apa segítségért indul, vagy a hirtelen zajok, de ezek mind csak sejtések. 

A regény egyébként jól ábrázolja a karaktereket, ld. házaspár vagy a kamaszlány, de az idős nő jelleme is megmutatkozik, ld. nem tetszik neki a rendetlenség, amit a fizető vendégei okoznak.

A végére sem derül ki semmi, emlékeim szerint nem volt semmi nagy durranás, csak egy hirtelen lezárás.
Gyorsan elolvasható regény ennek ellenére is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább