Leiner Laura: Bábel

Hű, nekem nagyon tetszett a Bábel! Pedig nem is én vagyok a célközönség, rég kinőttem már a fesztiválozó korból! (Sőt, hogy jobban öregítsem magam, annó még "csak" a Sziget és a Volt között választhattam, és oda sem ottalvósan mentem.)

Hogy mégis mi tetszett benne? A szereplők sokszínűsége, a regény humora... - de vegyük csak sorra.

A főszereplő, a 17 éves Latter Zsófi élete első nagy bulijára, a Bábelfesztre készül barátaival. Fokozza az esemény jelentőségét, hogy kedvenc együttese, a Red Hot Chilli Peppers is fellép a rendezvényen. Ide indul hátizsákkal, sátorral felpakolva kis csapatával: Napsival, a szőke bombázóval, Szaszával, az örök baráttal, a csajozós Adbullal (akinek orvos édesapja is mellékszerepet kap a történetben) és Hipóval, akinek állandóan valami baja van, mivel hipochonder (innen a neve). Már a megérkezéstől kezdve zajlanak a vicces és néha kellemetlen események (ld. hozzájuk csapódik a Punk, összedől a sátor stb). 

A regény Zsófi blogja alapján, napszakonkénti lebontásban mutatja be a fesztiválélet mindennapjait: milyen programokon vesznek részt, mit esznek, ki hol alszik, ki kivel barátkozik vagy éppen min vesznek össze. Megjelenik ugyanis Napsi bátyja, Boldi, és barátja, a VIP-kártyával rendelkező Kolos is, akivel Zsófinak nem éppen zökkenőmentesen indul a kapcsolata.

Őszintén, Zsófi, ahhoz képest, hogy "már" 17 éves, néha nekem valóban nagyon gyerekesnek tűnt. Szerelmes a RHCP frontemberébe, sőt, közös gyerekről is álmodozik (btw. én is voltam tizenévesen rajongó, de nem ennyire irreálisan); és ahogy folyton, már-már erőszakosan be akar szökni a VIP-be... hááát... no meg a gyűrűs sztori... De azért szerettem Zsófit. Drukkoltam, hogy összejöjjön neki valami, vagyis inkább valaki - de vajon ki lesz az? 

Hipó képzelt betegségei viccesek voltak, de néha kicsit túlzásnak éreztem (valóban van ilyen ember?), Napsi is jófej, főleg, ahogyan az olaszt keresi... 

Rengeteg kisebb-nagyobb esemény történik tehát addig, míg eljutunk a zárókoncertig. (Jó, itt egy picit csalódtam Zsófiban, hogy van egy koncert, amit egész életében vár, és amikor végre ott a lehetőség, hogy testközelből élvezhesse... na de ezt nem árulhatom el, mi lett végül fontosabb neki a koncertnél...)

Amit még megjegyeznék, hogy a regény valóban jól bemutatja a fesztiválozás bulis - és olykor kellemetlenebb - részét is, de egy kicsit túl idealizált világot fest szerintem a fiatalok számára...

Mindegy, még van pár évem, a lányom még "csak" 12 éves, elég aggódnom majd akkor, ha ő is menni akar. De a regényt elolvastatom vele is. :)