Ugrás a fő tartalomra

Meg Rossoff: Majd újra lesz nyár...

Kedves kis nyári tinitörténetnek indul Meg Rosoff regénye. Daisyt az apja és a "gonosz mostoha" New York-ból egy angliai kis faluba küldi vakációzni unokatestvéreihez és Penn nénihez. Penn néninek közben el kell utaznia, és amíg ő távol van, kitör a háború, így nem tud visszajönni. (Képzeletbeli háborúról van szó, a közelmúltban játszódhat, mivel van email, mobiltelefon stb). A gyerekek a kis farmon eleinte nem érzékelnek ebből semmit, élvezik a felnőtt nélküli létet, a szabadságot (szalmán alszanak az istállóban, horgászni és úszni járnak a folyóhoz, főzőcskéznek stb.). Sőt, Daisy megtapasztalja a nagy szerelmet és élete első szexuális élményét is Edmonddal - mert a romantikus szál sem maradhat el.
Ám a kedves, lájtos kis történet aztán durva fordulat vesz: a gyerekeknek el kell hagyniuk a házat, és külön választják őket, Daisy is távol kerül szerelmétől. Piperrel együtt tapasztalja meg, milyen, amikor mindenét elveszti az ember egy szemvillanás alatt, milyen menekülttáborban élni, megszökni, élelem után kutatni, bomló holttesteket látni. Meddig tart még a háború? És mi történt Edmonddal? 
Nem akarom elárulni, de az utolsó rész 5 év múlva folytatódik. Amikor is minden megváltozott...
Szomorú volt olvasni, hogy milyen gyerek szemmel megtapasztalni a borzalmat, és ez milyen hatással lesz egy gyermek későbbi életére.
Műfaját tekintve ifjúsági regény, könnyed stílusú, ám mégis megrázó olvasmány.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább