Ugrás a fő tartalomra

Louisa Young: Drágám, tudatom veled...

Drága Nadine-om!
Tudatom veled, még mielőtt táviratot kapnál, hogy augusztus 21-én beutaltak a 36-os számú tábori kórházba egy kis sebesüléssel…
Most kényelmesen fekszem az ágyban, és a legjobb sebészek meg ápolónők megteszik értem mindazt, amire szükségem van.
Majd írok, hogy miként boldogulok, de innen már nem, mert arra számítok, hogy rövidesen elhagyom a támaszpontot.
Szeretettel,
Riley Purefroy

Egy teljesen más jellegű, inkább romantikus-háborús történetre számítottam, mikor is egy szerelmespár a háború miatt elszakad egymástól, és leveleken keresztül tartják a kapcsolatot és a lelket egymásban. Ám itt másról van szó, főleg, hogy a főszereplő Riley Purefroy és Nadine közt sincs a klasszikus értelembe vett kapcsolat.

Riley-t a története elején kisfiúként ismerhetjük meg, majd - egy festőművész felkarolásával - művészi pályára szándékozik készülni. A csalódás a társadalmi elvárások miatt (vagyis hogy soha nem lehet övé a lány) juttatja el arra a döntésre, hogy katonának áll.
Majd bekövetkezik a tragédia. Riley egy bombarobbantás miatt elég súlyosan megsebesül és katonai kórházba kerül. Tudni lehet, hogy semmi sem lesz olyan, mint régen, még ha meg mentették az életét, és műtétek sora is vár rá, örökké "rémséges" marad.

Bevallom, elég brutális volt olvasni, ahogyan nyersen, minden szépítés nélkül, apró részletességgel vázolja az írónő a sebészeti beavatkozások és az ápolás-lábadozás folyamatát. Minden bizonnyal alaposan utánajárt a témának (ld. katonai kórházak), annyira hiteles az ábrázolás.
Rose, az ápolónő mindvégig a férfi mellett van, és igyekszik csak és kizárólag ápolónőként viselkedni, és nem beleavatkozni Riley életébe. A katonát ugyanis ekkor már keresi Nadine, Riley pedig még Rose-t is hazugságra kényszeríti, hogy Nadine nehogy szembesüljön a szörnyű valósággal.

Kiemelnék még két mellékszereplőt, Petert (szintén háborús katona), és feleségét, Juliát. Julia, aki alig látja férjét a háború miatt, miután gyermeket szül, teljesen megváltozik. Míg "kint" zajlik a háború, és férjének nap mint nap borzalmakkal kell szembesülnie, ő fejébe veszi, hogy már nem tetszik Peternek, és szépítő eljárások alá veti magát, magyarul mániákusan csak saját magával és a külsejével kezd el foglalkozni - aminek aztán később nem lesz jó vége.

Visszatérve a fő cselekményre. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a regény kicsengése, mi lesz azután, hogy kiengedik Riley-t. Mondjuk azt is borzasztó volt olvasni, hogyan próbál meg új életet kezdeni, szívószállal enni, artikulálatlanul beszélni. Nagyon vártam, vajon találkozik-e Nadine-nal, és hogyan reagál a lány, ha meglátja. Ám azt, hogy ezt ti is megtudjátok, el kell olvasnotok a regényt.

Még annyit hozzátennék, hogy eléggé lassan haladtam ezzel a könyvvel, volt, hogy napokig felé sem néztem és közben mást is olvastam, ám végül is megérte átrágni magam rajta.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább