Mit tennél, ha újraírhatnád a múltad?
Ünnepi Könyvhetes szerzeményem a Madame Zoya látogatói, amelynek témáján már szinte mindenki elgondolkodott. Mit tennél, ha újraírhatnád a múltad? Mi lenne, ha visszamehetnél a múltba, egy általad kiválasztott napra, vagy akár három hétre? A jelenbe való visszatérés után megtartanád a régi életedet, vagy az újat választanád? Még úgy is, ha nem tudod, mi vár rád?
Adott három nő, akik még fiatalon, 19 évvel ezelőtt, tele tervekkel és reményekkel, New Yorkba érkeztek szerencsét próbálni. Most, 40 évesen újból találkoznak egyikük nyaralójában: kinek családja lett, ki elvált, mindenkinek megvan a maga gondja-baja. Három különböző női sorsot ismerhetünk meg, ami mégis a közös bennük, hogy nagy valószínűséggel egyikük sem boldog.
Aztán egyszer csak betévednek egy jósnőhöz. Pontosabban nem is jósnőhöz, hanem egy különös hölgyhöz, Madame Zoya-hoz, aki állítólag vissza tudja őket vinni a múltba.
A történet alapötlete szerintem nagyon jó. Azonban mégsem tetszett annyira.
Hogy miért nem?
Igazából, ha úgy vesszük, a 200. oldalig szinte alig történik valami érdemleges, azonkívül, hogy a három nő élettörténetét (szenvedését) hallgathatjuk. Vártam már az izgalmakat, az időutazást, de sokáig semmi. Aztán a maradék "százvalamennyi" oldalba van belesűrítve mind a három múltbéli "utazás".
Szóval a jó ötlet ellenére nekem picit unalmas volt. Vagy csak nem voltam túl lelkizős-elmélkedős-szenvedős hangulatomban? Nem tudom. Azért nem akarok róla lebeszélni senkit, könnyed kis kikapcsolódás a regény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése