Ugrás a fő tartalomra

Jill Mansell: Most vagy soha

Könnyű kikapcsolódásnak ígérkezik a regény, és ha még tudni is lehet az elején a végkifejletet, ez nem tartja vissza az olvasót, hogy egy nyári kellemes estén átadja magát a romantikus élménynek.

A főszereplő Mimi Londonban él, igazi karrierista nő, csak a munkája érdekli, legjobb barátnőjével bérel lakást, és nem túl szerencsés a pasikkal. Egyszer, mikor meglátogatja elvált és új kapcsolatban élő apját a vidéki Goosebrookban, útjába kerül egy férfi, Cal. Majd a következő látogatásakor, karácsonykor ismét összefut a férfival, akiről időközben kiderül, hogy felesége és egy hat éves kislánya van.

A Sors azonban érdekesen osztja a lapokat. Számos negatív esemény (nem "lövök le poént", mert nem derül ki belőle, ha kettőt kiemelek: megcsalás, haláleset) is közrejátszik a változásokban, közben eltelik jópár év, amikor is Mimit újra a kis faluba sodorja az élet. De még mindig nem marad ott véglegesen, és hiába várjuk, nem "jön össze" Callal.
A regény második felében / végefele már úgy éreztem, valóban jól húzva-halasztva vannak a szálak, rengeteg egyéb más esemény, kitérő történik, a főszereplők nem merik kimondani, amit gondolnak, éreznek. Cora, az időközben tizenegy éves kislány jól látja a dolgokat, és nem csak ő, hanem egy-egy véletlen történés is besegít, hogy a sok kitérő és rögös út után bekövetkezzen az, amire a regény eleje óta várunk.

Mint írtam, könnyen olvasható, a sok csavar ellenére nem egy bonyolult regény, de kikapcsolódásnak nagyon jó, szívmelengető kis olvasmány.

Jill Manselltől ez az első könyv, amit olvastam, így nincs összehasonlítási alapom. Lehet, hogy majd elolvasom más írásait is, gondolom hasonló stílusúak, mint ez a "Most vagy soha".  (Az eredeti angol cím, "Maybe this time" egyébként jobban tetszik nekem, jobban "adja" a könyv lényegét.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább