Ugrás a fő tartalomra

Helen Pollard: Nyáridő a kis francia panzióban

A Rózsakert panzió harmadik, befejező kötete tetszett nekem a legkevésbé. Az egy dolog, hogy sejteni lehet előre, hogy a kisebb kavarodások ellenére is happy end lesz, ezzel nincs is gond, lévén az egész sorozat romantikus. De ez a regény konkrétan csak az esküvő előkészületeiről szól. Amit egy idő után picit már untam. Egyrészt idegesített, hogy Emmy anyja minden apróságba bele akar szólni - ez az egyik szál, hogy a lánynak bizony ki kell állnia magáért, és nem szabad, hogy a szülő a felnőtt gyerekét is kisgyerekként kezelje. Másrészt én ódzkodom az ilyen nagyszabású esküvőktől, sosem értettem, minek ekkor felhajtás. (Tudom, ez az én bajom.)

A jól ismert szereplők szerencsére most is szerethetőek, a két kisgyerek cuki, a hangulat (az anya-lánya konfliktus ellenére) kellemes, persze a szokásos esküvő előtti idegeskedés benne van a levegőben. A barátnők életében is történnek változások, és a végén mindenki párra lel.
Ám de közben, már szinte a regény vége fele Alain családjával (exével) kapcsolatban kiderül egy kínos múltbéli esemény, ami befolyásolhatja az ifjú pár jövőjét. Ez a kellemetlen fordulat gyorsítja fel (végre) kicsit a történetet, sőt, még ez egyik gyerek miatt is izgulni kell - lehet, hogy el is marad a precízen leszervezett esküvő? 

A trilógia természetesen jól végződik, és összességében úgy érzem, kellett ez a lezárás a második rész után, tehát nem bántam meg, hogy elolvastam.

A sorozat korábbi köteteiről itt írtam:
A kis francia panzió
Visszatérés  kis francia panzióba (nekem ez tetszett a legjobban)



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább