Ha az ember bajban van, végigfut az agyán a legbizarrabb lehetőség is. Lássuk csak. Ha történetesen tényleg Justin vérét kaptam meg vérátömlesztéskor, akkor a szívem az ő vérét keringeti épp testemben. (Részlet a fülszövegből.)
Annak idején (kb. 2010-11) sokat hallottam erről a könyvről, ám mégsem olvastam el. Igaz, került a kezembe jópár Cecilia Ahern könyv, amelyeket ebben a blogban is bemutattam (ld. bejegyzés végén felsorolva).
A regény egy elég fontos témát jár körül, ami nem más, mint a véradás, pontosabban vérátömlesztés. Vajon tényleg számít, hogy kinek a vérét kapod? Még ha az anonim is maga a folyamat. Hogy az az illető milyen életet élt, mit szeretett? Vajon ez mind "átmegy" beléd?
Adott egy férfi, Justin, aki előadást tart egy írországi egyetemen, és rábeszélik, hogy adjon vért. Ő egyébként elvált és van egy nagylánya. Ugyanakkor adott egy hölgy, Joyce, akit baleset ért, amelyben sajnos születendő kisbabáját is elveszítette, és hogy az ő életét megmentsék, vért kap.
Innen indul a rejtélyes történet. Joyce teljesen új életet kezd, apjához költözik és elkezd furán viselkedni. Emlékek villannak fel előtte, elkezd szeretni bizonyos ételeket, és mindig érzi, hogy mennie kell valahova.
Érdekes, mert a férfi is "megérzi" néha a különös nőt, sőt, szinte egymást kezdik keresni, követni, kerülgetni különböző helyeken.
A történet két szálon fut, pontosabban a két főszereplő szemszögéből is megismerhetjük az eseményeket. Sajnos néha lassabban haladtam a könyvvel, volt, hogy napokig pihent a polcon, pedig nagyon ötletes maga az alapszituáció.
Olyan stílusú és hangulatú, mint a korábban olvasott regények, amelyekről itt olvashattok:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése