Ugrás a fő tartalomra

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Sok jót hallottam már Cecelia Ahernről, illetve a könyveiről, és régóta szerettem volna már elolvasni egyik regényét. A Talált tárgyak országa igencsak felkeltette érdeklődésem a tartalma alapján, így nagyon örültem, mikor 25%-kal olcsóbban meg tudtam vásárolni. (Köszönet az Első Könyvsiker Kölcsönzőnek, és Nikinek, aki ajánlotta, mármint a könyvkölcsönzőt.)

A történet:
Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

Hogyan is összegezzem néhány szóban azt, amit ez a regény nyújtott?
Csak címszavakban:
- Izgalmas és rejtélyes (ld. nyomozások, eltűnések, keresgélések)
- Meseszerű (az erdőn keresztül egy különös világba vezet el minket, ahol nemcsak  az elveszett tárgyak, hanem az elveszett emberek, állatok, illatok és hangok(!) is megtalálhatók)
- Kérdéseket vet fel (de most komolyan: hová tűnnek a fél pár zoknik???)
- Szomorú és könnyfakasztó - főleg a vége. Nem vagyok egy érzelgős típus, de ez a könyv engem is megríkatott. Vajon Sandy tényleg járt azon a különös helyen? Vagy csupán a betegsége miatt képzelte az egészet? Létezik ez a hely egyáltalán?
Én hiszek benne, hogy létezik és tényleg járt ott (hiszen "bizonyítéka" is van rá), mert hinni akarok a mesékben, még felnőtt fejjel is!
Miközben Sandy ebből az új világból próbál hazajutni, bepillantást nyerhetünk gyermekkori éveibe is, illetve más emberek sorsát is  is megismerhetjük.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert tényleg megéri elolvasni!


A mindössze huszonnyolc éves Cecelia Ahern, a volt ír kormányfő lánya ünnepelt írónő szerte a világon. 2004-ben, alig huszonhárom évesen írta első regényét, a P.S. I love you-t, amely nyomban világsiker lett, több mint negyven országban adták ki, és a könyv alapján készült film is nézők millióit vonzotta a mozikba.
További regényei: Bárcsak láthatnál, Ahol a szivárvány véget ér, Bennem élsz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…