Koa-könyvek

Bevallom, szíven ütött Lylia Bloom, elsőkönyves magyar írónő regénye. Egy egyszerű tinitörténetre számítottam, némi izgalommal fűszerezve, de amit kaptam, az döbbenetes volt. Adott egy testvérpár, akik jóban-rosszban összetartanak, bár tűz és víz a jellemük. Alexa, a nővér, szeret bulizni, Emma, a húg, pedig visszafogott, akinek a tanulás az első, és célja, hogy felvegyék az egyetemre. Mikor Alexa egy szombati buliból nem tér haza, szülei csak legyintenek, mivel korábban már előfordult, hogy lelépett a leányzó. Ám Emma érzi, hogy baj van, és nyomozni kezd nővére után! Annyira elszánt, és annyira meg akarja találni Alexát, hogy még saját "bőrét" is kockára teszi, nem riad vissza semmitől. Életkorából adódóan néha túl önfejű és iszonyú naiv: ld. nem sétálok be "csak úgy" egy ismeretlen pasival egy zárt szobába, úgy, hogy fel sem mérem a terepet, és nem gyanakszom semmire, csak azért, mert azt hiszem, az ajtó mögött ott a nővérem. Sajnos Emma olyan dolgokba keve

Agatha Christie nekem olyan, mint a Jolly Joker. Ha nem tudok mit kivenni a könyvtárból, tutti az ő polca előtt kötök ki. Sőt, megfigyeltem, hogy utazáshoz is szeretek magammal vinni egy-egy krimit, lévén pörgősek, hamar elolvashatóak, és persze mind rejtélyesek és izgalmasak. A mostanit is egy pár napos telelés (pontosabban inkább "tavaszolásba" hajló telelés) estéi alatt olvastam el. A Gyilkosság Mezopotámiában című kötetre egyébként a múltkori ajánlóm ( Poirot karácsonya ) után hívta fel egy kedves ismerősöm a figyelmemet, lévén ezt a krimit még nem olvastam. Már a könyv hátoldalán olvasható ajánló (amely egy aprócska részlet a könyvből) is félelmetesen hangzik: Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esk

Kislányom a névnapjára kapta ezt a mesekönyvet, mivel a Manógyár nagyon tetszett neki, és ezt is ugyanaz a "bácsi" írta. A négyszögletű kerek erdő szerintem egy örök klasszikus mesekönyv, amelynek minden gyerkőc polcán ott a helye. Bár a mesék hosszúsága alapján inkább a kisiskolás korosztálynak való, merem állítani, hogy az óvodások is élvezik a kedves és vicces történeteket. Legelőször a Dömdö-dömdö-dömdödöm -öt olvastam fel kislányomnak (mondanom sem kell, azóta az a kedvence és mindig azt kéri), de a többi történetben is megismerkedhetünk az erdő lakóival, úgy mint Mikkamakkával, Vacskamatival, Bruckner Szigfriddel, Ló Szerafinnal és a többiekkel. A könyv nagyon aranyos és humoros, a nyelvezete játékos, szófordulatokkal tarkított. Csak néhány mesecím belőle: A fájós fogú oroszlán , Ló Szerafin legyőzi önmagát , Szörnyeteg Lajos jaj de álmos. A meseregény először 1985-ben jelent meg, a mi példányunk 2006-os (Osiris Kiadó). A könyvet Réber László illusztrá

A német lány folytatása ez a regény, amelyet szinte pár óra alatt (péntek este és szombat délután) befaltam. Igen, valóban ilyen érdekes és eseménydús volt, sőt, állíthatom, hogy jobb volt, mint az említett első rész. A német lány ugye ott ért végét, hogy sok izgalom után Jean-Philippe és Rose együtt, boldogan visszaköltöznek Franciaországba. Ám sajnos ez a boldogság nem tart túl soká, ugyanis - és ez már a folytatásban szerepel - Rose gyereket szeretne. Jean-Philippe pedig nem, és mint tudjuk, a gyerekkérdés nagyon kényes téma egy párkapcsolatban. Sejteni lehet, hogy Rose egy másik férfi karjaiba menekül, ám ezt nem szerelemből teszi, elsősorban a zene szeretete köti össze őket. Rose a zongorista férfival ismét elhagyja Franciaországot, és először Bécsbe, majd Budapestre költözik. A fiatal nő mindenhol megállja a helyét, még mikor egyedül marad is, albérletet keres és talál is Budán, munkát vállal a Zeneakadémián, szóval szerencsére nem az a tipikus, kényes francia úrihölgy

Új Mi micsoda könyv került kislányom birtokába, amellyel a hangszerek világába nyerhetünk betekintést. Kislányom már elég sok hangszert ismer, és látott is közvetlen közelből. Ez annak köszönhető, hogy a zeneiskolában, az ovis foglalkozáson, nemcsak mondókázunk és énekelünk, és nem a "gyerekhangszereken" (csörgődob, triangulum stb.) van a hangsúly, hanem minden órán bejön a zeneiskola egyik zenetanára, és bemutatja a saját hangszerét. Láttunk már hegedűt, brácsát, klarinétot, tubát, kürtöt, cimbalmot, sőt, még a zongora "belsejébe" is bekukkanthattunk. Minden órán más hangszer mutatkozik be tehát. Így nagyon örült, mikor a könyvben felismerte az egyes hangszereket, bár itt ritkább hangszerekről (mandolin, okarina) is olvashatunk.  A könyv bemutatja az egyes hangszercsaládokat, történetükkel, készítésükkel együtt, és sok érdekes kérdésre kaphatunk választ. Például, hogyan készülnek a húrok, vagy hogy minek köszönheti alakját a hegedű, vagy hogy miért va