2018. augusztus 22., szerda

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal-at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-on keresztül került hozzám. Nem bántam meg.

Az alapötlet már kérdéses témát feszeget: mi van azokkal a párokkal, akiknek nem lehet gyermekük, és megkockáztatják, hogy belevágnak egy esetleges béranyaságba, ami ugye nem teljesen és nem mindig legális?
Néhány mondat az ajánlóból:

Kat és férje Nick mindent megpróbál, hogy gyermekük legyen, de kezdik elveszíteni a reményt. Aztán egy véletlen találkozás gyermekkori barátnőjével, Lisával utolsó esélyt kínál a számukra, hogy beteljesülhessen az álmuk. 
Kat és Lisa közös múltja azonban sötét titkokat rejt.

Kate valóban mindent megtenne, hogy gyermeke lehessen, és két sikertelen örökbefogadás után a véletlenül felbukkant régi barátnőjének sírja el bánatát. Aztán ahogyan Lisa előáll az elképesztő ötlettel, úgy jönnek elő a múltból az apró kis eseményrészletek. Kiderül, hogy tulajdonképpen minden szereplő múltja rejt valami szörnyű dolgot, és senkinek sem volt könnyű a gyermek- és fiatalkora.

Kezdetben Kate-t nem kedveltem annyira, túl naivnak tartottam, mind Lisával, mind a férjével kapcsolatban. Lisa "gonosznak" és rafináltnak tűnt (érdekes, én szőkének képzeltem, "igazából" meg fekete hajú), Nick pedig olyan semmilyen volt, de éreztem, hogy vele sincs minden rendben. Nem spoilerezek szerintem, ha elárulom, hogy igazából minden szereplőnek van titkolnivalója, és mindenki hazudik valamiben!
Ahogy haladnak az események és összeáll a múlt, úgy következik be a fordulat, amire nem is számíthattunk (én legalábbis nem ilyen jellegű csavarra gondoltam).

Nekem tetszett a könyv - bár olvastam a moly-on, hogy sokan lepontozták -, szerintem jó volt, érdekes volt, ajánlom!

2018. augusztus 15., szerda

Mitch Albom: Hívások a mennyből

Még a júniusi Könyvhéten szereztem be ezt a könyvet, és rögtön el is olvastam (bár az írás elmaradt, de most igyekszem pótolni). 

A történet alapja nagyon érdekes. Egy kisvárosban rejtélyes telefonhívások történnek. Egy nőt felhív a halott(!) nővére, Diana. Hihetetlen és döbbenetes, vajon megtörtént vagy csak képzelgett? Ám kiderül, nincs egyedül. Több hasonló hívás is érkezik, különböző személyeknek, szeretteiktől: édesanyától, fiútól - a közös bennük, hogy már egyikük sem él. 

Egy példa (ajánlóból):
Sully Harding egykori vadászpilóta döbbenten látja döbbenten látja, hogy hétéves kisfia maga is egy játék telefonnal mászkál, abban a reményben, hogy balesetben elhunyt édesanyja talán felhívja. A férfi a bizonyító erejűnek hitt hívások ellenére is meg van róla győződve, hogy csalásról van szó, és eltökéli, hogy végére jár a dolognak.

A kisváros - a kételkedők ellenére is - hisz a csodában. És elindul egy folyamat, egyre több ember kezd el hinni, Istenben, a túlvilágban, a mennyországban. Ezzel párhuzamosan természetesen a "biznisz" is virágozni kezd, a kisváros zarándokhellyé és turistalátványossággá válik, jön a tévé, interjúk, élőben közvetítik a hívást, kész valóságshowá válik minden.

SPOILER
De vajon mi van mindennek a hátterében? Mert persze van nyomozós rész a történetben (ld. Sully). A végére összeáll, valóban hogyan-honnan is érkeztek a mennybéli hívások. Talán picit csalódás a "csodákban hívőknek", de reálisabb a magyarázat. De ami a legfontosabb, hogy a hitet sosem szabad feladni.


2018. augusztus 9., csütörtök

Marlen Haushofer: A Fal

A sarkamban lohol a félelem, és nem
akarom megvárni, míg utolér és leteper.

Rég vásároltam már könyvet, gondban is voltam a Libriben, hogy a sok új megjelenésű közül melyiket vegyem meg, végül A Falra esett a választásom. Hogy miért? A fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnt a történet. Szeretem a rejtélyes, túlélős, naplószerű olvasmányokat, amelyeket a főhős E/1-ben mesél el, és vele izgulhatok, átélhetem gondolatait.
Mert miről is szól a könyv?

Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival.

A főszereplő nő - aki mondjuk már negyvenes, nem harmincas, de ez már csak részletkérdés - valóban a barátai vadászházában reked, pontosabban az erdőben, ahol rajta kívül ugyan más állatok is életben maradtak, de a láthatatlan falon túl semmi sem mozdul: nem füstöl már a házak kéménye, nem repülnek a madarak, azonban a fű, búza minden csak nő, és ahogyan telik az idő, egyre reménytelenebb, hogy bárki létezik is a külvilágban. Naplót kezd el írni, és jegyzeteiből - valamint a jelennel kiegészítve - tudhatjuk meg, hogyan is él/élt itt magára utalva, hogyan kezdett gazdálkodni (miután elfogytak a konzervek), hogyan lőtt vadat, fejt tehenet, örült a málnának mint egyetlen édességnek, költözött ki nyáron a havasi legelőre - és még hosszan sorolhatnám. Mindezt hű társával, egy Hiúz nevű kutyával, majd macskákkal, tehénnel és borjával. Nemcsak teljesen magára volt utalva, de még az állatokról is gondoskodnia kellett, amit odaadó szeretettel tett.

Egy percig nem unatkoztam a könyv olvasása közben. Vártam, nagyon vártam a végét. Történjen már valami, derüljön már ki valami, mi is ez a fal? Megrázó a vége és számos kérdést felvet még. Olvastam volna még tovább. Vajon mi lett azóta ezzel a "nevenincs" nővel?

A szerző Marlen Haushofer (1920-1970) osztrák írónő már harmincéves korában elnyerte a egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat is. A könyvet a "Robinson Cruseo női változatának" nevezte Doris Lessing. 

2018. április 11., szerda

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem olyan Az éhezők viadala fílingnek tűnt (itt írtam róla), ugye annak is az az alapja, hogy a társadalom csoportokra (körzetekre) van osztva, és a gyerekek, amint elérnek egy bizonyos kort, kemény kihívásoknak néznek elébe.

Az itteni társadalom öt csoportra tagolódik: Őszinték, Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak és Műveltek.
Ahogyan olvashatjuk az ajánlóban: Az év bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralévő részét.

A könyv főszereplője Beatrice, avagy Tris, aki, amikor döntenie kell, hogy melyik csoportba kerül, nem azt választja, ahová elvileg való lenne, tehát nem az Önfeláldozók, hanem a Bátrak csoportját -  még ha nagy kockázatot is jelent számára.

Elkezdődik tehát a "kiképzés", és valóban néha már-már kegyetlen próbatéteknek vannak kitéve, szinte egymás élete a tét, nem számítva, milyen sebesülést okoznak a társuknak. A Bátrakat a legsötétebb félelmeikkel is szembesítik. Szimulációkon keresztül kerülnek be veszélyes és félelmet keltő helyzetekbe - ezek a részek valóban érdekesek voltak, ki hogyan viselkedik, reagál az őt érő veszélyre.
Vajon Tris valóban megkapja a Bátor címet, vagy Elfajzott lesz?
Nemcsak erőszak, hanem bizony haláseset is bekövetkezik - az ilyen utópisztikus társadalmi regényekben ez sűrűn előfordul, hogy nem számít az emberélet, a cél a másik legyőzése, illetve az, hogy ki milyen csapatban van: ki barát és ki ellenség.
A vége nekem kicsit kaotikus volt, ráadásul a lány családja is bajba kerül, szóval teljesen mégsem happy end, még ha egy kisebb szerelmi szál is belekeveredik a történetbe.

Őszintén: nekem Az éhezők viadala jobban tetszett. Tudom, hogy teljesen más, de annak valahogy jobb volt az egész koncepciója.
Ennek a könyvnek nagyjából az a tanulsága, hogy egyetlen döntéssel az egész életed megváltozhat.

A regény két különböző borítóval is megjelent magyarul, én a képen látható "tüzessel" olvastam.

2018. március 24., szombat

Kjell Eriksson: Burundi ​hercegnője

Végre sikerült kiolvasnom ezt a könyvet. Azért végre, mert egyrészt még a júniusi könyvhéten vettem és januárig bele sem lapoztam; másrészt nagyon lassan haladtam vele: elkezdtem, félbehagytam, folytattam, mást olvastam... Pedig alapból nagyon szeretem a krimiket, sőt, a skandináv krimik világa is közel áll hozzám. De ez mégis nehezen ment.

Röviden a kiindulópont (moly ajánlóból):

A svéd kisvárosban egy héttel karácsony előtt találnak rá egy férfi megcsonkított holttestére. Senki nem érti, hogy az áldozat mivel válthatott ki ilyen szélsőséges indulatot, hiszen John Jonsson, a munkanélküli hegesztő, a trópusi halak szakértője, szerény, visszahúzódó embert volt, ha korábban bele is keveredett bátyja kisstílű bűnügyeibe...

Az alapszituáció érdekes, rengeteg kérdést felvet, mint általában a nyomozós történetek. Ami nehezítette a szálak felgöngyölítését, hogy - mint a svéd krimikben általában - elég sok szereplőt ismerhetünk meg, és azoknak mind a családját is, legyen az akár az áldozat rokona vagy a rendőrfőnök családtagja. A nevekkel is gondban voltam néha (főleg, hogy van Erik és Erki is).
No de visszatérve a történetre. Még az első fejezetek egyikében feltűnik egy eléggé fura, zavarodott fickó, Vincent, aki szintén nem ártatlan. Történnek izgalmak, és "kicsi John" életéről és anyagi helyzetéről is kiderülnek dolgok. A végére minden összeáll - igen, ilyenkor már gyorsan haladtam vele.

A szerző ezzel a regényével nyerte el 2002-ben a Swedish Crime Academy legjobb krimiért járó díjat.

2018. március 14., szerda

Guillermo del Toro - Daniel Kraus: A víz érintése

Először csak filmről hallottam, még amikor Oscar-díjra jelölték, és már akkor is felkeltette érdeklődésemet különös és nem mindennapi témája. Szeretem azokat a történeteket, amelyek a valóság és a fantázia határán szárnyalnak, van bennük izgalom, félelem, de ugyanakkor érzelmek és szerelem is. Felnőtt mese - olvastam valahol. Szerintem is, pontosabban nekem a krimi, sci-fi, fantasy és romantika keveredik benne.

A történet egy titkos küldetéssel kezdődik: egy bizonyos Richard Stricklandnak a  feladata, hogy az Amazonas dzsungelében megtaláljon egy különös Lényt, aki az utolsó példány a fajból. Igazából nem is lehet tudni pontosan, ki is ő, talán egy halember, lévén pikkelyes és kopoltyúja van, és a vízben él, de ugyanakkor emberi a teste. A Lényt Baltimorba, egy űrkutató központba szállítják. Itt dolgozik másik főszereplőnk, Elisa, az éjszakás takarítónő. Aki, miután kolléganőjével együtt megtudja a "titkot", hogy mit is rejt annak a bizonyos helyiségnek a tartálya, megpróbál kapcsolatba lépni a Lénnyel.

A történet izgalmakban gazdag: van itt ujjleharapás, szöktetés, halálos fenyegetés... A mellékszereplők közül még Giles-t emelném ki, ő végig Elisának segít. 
Elisáról egy kis kitérő. Nem egyszerű az élete, már ha csak a lakáskörülményeit nézzük, illetve azt, hogy ő valójában néma. Mégis sikerül a Lénnyel kommunikálnia, sőt, - és ezzel nem árulok el nagy titkot, mert a borító igencsak kifejező - érintkeznie is.

Az utolsó oldalak is tartogatnak izgalmakat, a hangulatot fokozza a folyamatosan szakadó eső és az éjszaka. Őszintén szép és magával ragadó történet, a különös főszereplő(ke)t nem lehet nem szeretni.
Kíváncsi vagyok a filmre is, ha lesz alkalmam, megnézem, remélem, az sem okoz csalódást.

A film ajánlója:


Vélemények a könyvről:
"Az utolsó percig káprázatos." (The Daily Best)
"Egy vizuálisan és érzelmileg elragadó történet, amely meleg ölelésre találhat egy fabtáziadús kalandra éhes közönség karjaiban." (The Hollywood Reporter)

2017. december 30., szombat

B.Ú.É.K.

Boldog, könyvekben gazdag új évet kívánok!

Igen, tudom, nagyon eltűntem, pedig olvasni azért még szoktam. :) Pl. most néztem, a Vázlatok közt van még a Váratlan utazás (azóta közzétettem - szerk megj.), de olvastam Popper Pétert is, és most karácsonyra is kaptam könyvet. Persze ez korántsem annyi, mint amennyit korábban olvastam. Pont ma nosztalgiáztam, mert elődobta a facebook, hogy 4 éve jelent meg velem/rólam interjú az ekultura.hu-n (Itt olvasható).

2018-ra nem ígérek semmit, olvasni biztos fogok, írni nem tudom, de ahogy tudok, majd jövök. :)

Kép forrása

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...