2017. augusztus 23., szerda

Jay Asher: Tizenhárom ​okom volt…

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, ...ha megnyomod a PLAY-t.

Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, eleinte egy tipikus tini-panaszkodásnak tűnt. A végére azonban rádöbbentem, hogy ez jóval több volt annál.

Hannah Baker, akiről az egész történet szól, sajnálatos módon öngyilkos lett. Ennek okait magnókazettákra felvéve tudatja halála után a nagyvilággal, pontosabban egykori osztálytársaival, barátaival, mindenkivel, aki szerinte közrejátszott abban, hogy szörnyű tettét végrehajtsa.

Clay Jensen, az egyik fiú osztálytársa, vagyis a könyv másik főszereplője. Az egész regény kettejük gondolataiból, narrációiból épül fel. Clay megkapja postán a kazettákat, és miközben hallgatja Hannah-t, a saját gondolatai, megvilágosodásai, emlékei - kiegészítve egy-két rövidebb jelenbéli párbeszéddel - olvashatóak. Mindegyik kazetta egy osztálytársról szól, megtudjuk, Hannah kivel milyen viszonyban volt és hogyan "bántották", akár direkt, akár csak akaratlanul.

Igen, eleinte tinipanasznak tűnt. Mert ugye könnyű a másikat okolni, ha nem jó az életed. Úgy éreztem, Hannah csak bűnbakokat keres, lelkiismeretfurdalást kelt más - szintén sérülékeny - tizenévesekben. Szóval eleinte nem tetszett, hogy Hannah őket okolja a saját sorsáért.

Aztán elgondolkodtam. Hogy mi, felnőttek valóban mennyire nem vesszük észre, ha egy "gyereknek" (mert egy tizenéves még az!) baja van. Nem figyelünk a jelekre. Ami nekünk nem nagy történés, az egy kamaszlányban milyen mély nyomot hagy. Ahogy haladtam a könyvvel - és Hannah a kazettákkal -, úgy állt össze a kép, és jöttek elő azok a dolgok, amik Hannah-ban a törést okozták. Legyen az egy molesztálás, egy ál-barátnő, egy rosszul sikerült házibuli, egy szerelem, vagy egy tragikus autóbaleset.

Úgyhogy a végén nem bántam meg, hogy elolvastam, tanulságos volt így felnőtt-fejjel, és bizony, nekem is eszembe jutottak olyan emlékek és iskolás sérelmek, amelyek sokáig hatással voltak rám.
A kazettás ötlet pedig - bár eleinte furának tűnt a mai online világban - nagyon eredeti! Én ugyanis még ebben a walkmanes-magnós korban nőttem fel.

Ajánlom minden tininek és olyan szülőnek, akinek hasonló korú gyermeke van!

2017. augusztus 15., kedd

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

Egy hosszú utazásra vittem magammal ezt a jónak és izgalmasnak ígérkező regényt - nem bántam meg. Már az ajánló is érdekfeszítő: egy hegyi hóviharban autóval elakad két barátnő, és hiába találnak nagy nehezen egy menedékházat, az sem jelent számukra biztonságot, az életük kerülhet kockára.

Britt Pheiiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet - arra azonban nem készült fel, hogy gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban... Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik.


A regényt Britt, a fiatal lány meséli el, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket, élhetjük át, mi járhat a fejében, mit érez a dermesztő hidegben, mit gondol az őt fogva tartó férfiakról és hogyan próbálja őket kijátszani a hegyen, ahol a környezet, az időjárás is a biztos halált jelentheti számára. 

Közben megismerhetjük volt barátját, szerelmét, Calvint is, akiért még most is odavan. A két fogva tartó férfi közül nekem is Manson volt a szimpatikusabb, akárcsak Brittnek, bár őszintén én sem tudtam eligazodni rajta, vajon tényleg segíteni akar-e, vagy csak a Stockholm-szindróma az, amit Britt érez. Illetve azt sem lehet tudni, ki lehet a gyilkos, vajon a két férfi közül valamelyik? Ugyanis eltűnt és meggyilkolt fiatal lányok története áll a háttérben.

SPOILER
Amikor elérnek a vadászkunyhóhoz, akkor fordul a kocka: onnantól kezdtem el gyanakodni, és változott meg a véleményem a szereplőkről (és sejteni is sejtettem, ami később kiderül). Sok izgalmat tartogat még a regény: vajon mindenki az, akinek látszik? Kinek hihetünk?
SPOILER VÉGE

Szóval nekem tetszett a könyv, bár a vége talán picit csöpögős, de jó a befejezés, én is ezt vártam!

2017. augusztus 6., vasárnap

Jeanette Winterson: A ​szenvedély

Könyvheti szerzeményem ez a regény is, amely eleinte két szálon fut, majd ezek a szálak egy véletlen folytán összeérnek. 

Érdekesen indul, ugyanis az egyik főszereplő, a francia Henri, katonai szolgálata teljesítése alatt Napóleon szakácsinasa lesz. Itt tudhatjuk meg, hogy Napóleon nagyon szerette a csirkét. Az egyik szál tehát a háborús-Napóleonos vonal, ahol rövidke bepillantást nyerhetünk a kor történelmébe - bár nem ez adja a fő elemeket.

A másik történet egy Villanelle nevű, velencei lányhoz fűződik, akinek születését és családja múltját egy réges-régi legenda övezi: a csónakosok legendája. Villanelle gyakran jár férfiruhában, és, mint a csónakosok, sosem veszi le a csizmáját. 
Egy menekülés során kettőjük sorsa összefonódik, és már-már rejtélyes végbe torkollik.

A regénynek sajátos hangulata van: a komorabb, háborús leírások mellett megjelenik a szerelem, játék, és a tündérmesébe illő motívumok.

A könyv hivatalos ajánlója: 
A napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan – akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen – hártya van a lábujjai között. Henri nagy „történelmi” rajongásával szemben ott áll Villanelle „privát” szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.

2017. július 27., csütörtök

Aurora Rose Reynolds: November ​előtt

Már egy ideje rajta volt ez a könyv az e-book olvasómon, de csak nemrégiben jutottam odáig, hogy elolvassam. Hát... a kezdeti lelkesedésemet egy idő után elvesztettem: nekem picit csalódás volt a regény. Igazából, mikor belevágtam, azt sem tudtam, mire számíthatok. Krimi? Romantikus? Erotikus? 

Adott egy vagány csaj, akit New York-ban megtámadtak, ezért vidékre költözik édesapjához. Vele van nagytestű kutyája, Bestia is, a támadás utáni megmentője. Nagyon szimpatikus volt az elején November - merthogy így hívják a lányt -, főleg, hogy "kutyás", önálló, belevaló.

Aztán apja klubjában megismerkedik Asherrel, és onnantól borul minden. Asher a tökéletes alfahím, aki minden nőt megszerez, aki csak az útjába kerül, legalábbis November előtt így volt. Nem tűr ellentmondást, erőszakos, érzékelteti a hatalmát, ő a rosszfiú, aki után minden nő csorgatja a nyálát. Ez már nekem annyira nem tetszett, főleg, hogy November, a kezdeti vagánysága után túlságosan ellágyul, mintha hipnotizálva lenne, azt teszi, amit erőszakos Asher kér, agyát ellepi az "Asher-köd". Persze mindkét főszereplő tökéletes, a jó pasi és a gyönyörű nő.

Sok története nincs a könyvnek, vártam, hogy történik valami izgalmas, valami nagy fordulat, de semmi. Még a titkos zaklató és az anya megjelenése sem volt volt olyan "nagy szám", mint amire készültem. Enyhén erotikus leírások is vannak benne, meg rengeteg - számomra - nyálas rész... szóval a vége fele már iszonyatosan untam.
Ami viszont tetszett benne, az a család szerepe. Asher családja nagyon összetartó, tehát a férfi nem egy magányos farkas, hanem van mögötte szeretetteljes, családi háttér, ott az anya, a testvérei, vagy Alice néni, aki külön említést érdemel. Meg természetesen Bestia jelenléte is sokat adott a könyvhöz.
Egyszeri olvasmánynak jó volt, de elég is volt.

2017. július 20., csütörtök

Emer Stamp: Malac ​(elhihetetlenül) nagyontitkos naplója

Könyvheti szerzeményünk egy kissé butuska, de nagyon jópofa malacról szól, aki egy farmon él, szereti a finom moslékot, utálja a csirkéket, és elhiszi, hogy gazdái valóban szeretik őt, és fogalma sincs arról, hogy a malacokat előbb-utóbb levágják. Van egy kacsa barátja, de szerepel itt tehén, bárányok, és a trakéta, amellyel Malac egyenesen a Plútóig fog eljutni.
Humoros könyv, de itt és most felhívnám minden szülő figyelmét: csak akkor vegyék meg gyermeküknek, ha nem prűdek, és értik a "kakis" poénokat és nem akadnak ki rajta (malacunk ugyanis elég sokat rottyant, ami  "termék" egyben rakéta üzemanyaga is). 

A naplót Malac írja, azaz meséli el, körülbelül ilyen stílusban: 
Szia. 
Én vagyok a malac. Ez az én Naplóm.
Ez az Én Naplóm szupertitkos, de a Kacsa azt mondta, hogy muszáj elolvasnod, hátha tudsz nekünk segíteni. mert kicsit bajban vagyunk. Igazából nem is, mert egy ÓRIÁSI bajban.
Remélem, hogy elhiszed majd, amit olvasol, mert a Kacsa szerint Teljesen Elhihetetlen. pedig nem. Ez az Én Életem.

A vége meg... maradjunk annyiban, hogy vicces és "megleckéztető" dolog történik, de ugyanakkor nyitott vég is, amit az olvasó (gyerek) a saját fantáziája szerint fejezhet be:
Te szívesen lennél a Malac gazdája?

2017. június 9., péntek

Lois Lowry: Az emlékek őre

Ifjúsági regénynek nevezik (ld. gyerekkönyvtárból vettem ki), mégis komoly és utópisztikus témát feszeget.

Adott egy zárt közösség, egy olyan világ, ahol mindennek meghatározott rendje van, ki mit dolgozik, kinek hány gyerek van, A-nemű vagy B-nemű, és nincs bánat, nincs éhezés, csak a "tökéletes" és szürke mindennapok: napfény, hó, időjárás, minden külső és befolyásoló tényező nélkül. Egy mesterséges világ.

Itt él a főszereplő kisfiú, Jonas is, aki, amint 12 éves lesz, a többi hasonló korú gyermekkel együtt kiválasztáson vesz részt: vagyis ahol eldöntik, mi a további sorsa, munkája.
Jonas viszont nem hétköznapi munkás lesz, hanem valami más, valami különleges. Egy öregemberhez kell járnia, aki átad neki "emlékeket": olyan emlékeket, amelyet az itteni társadalom már elfelejtett, sőt, nem is tudtak róla, mivel nem élték meg. Például azt, milyen a fájdalom, a nap égetése, szánkón siklani a havon, vitorlázni a tavon, éhezni vagy háborút látni.

A regény olvasása közben többször rádöbbentem, hogy valóban azt hisszük igazi életnek, világnak, amiben élünk. Amíg nem tapasztalunk meg más, külső dolgokat, addig nem is tudjuk, mi más is lehetne, történhetne még velünk. 

A regény vége különösen izgalmas, ugyanis, ahogyan sejteni lehet, Jonas nem egy átlagos fiú, aki beletörődik a sorsába. Miután rádöbben, hogy egy hamis világban élt eddig, meglepő lépésre szánja el magát, amelybe kisbaba testvérét is belekeveri.
Elgondolkodtató olvasmány fiataloknak és felnőtteknek egyaránt.

Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről..

2017. április 7., péntek

Anne L. Green: A remény hajnala

Nem sokat vártam ettől a könyvtől, főleg mivel A szürke ötven árnyalata óta mindenki a jóképű főnök + helyes pofijú beosztott asszisztenscsaj viszonyt feszegeti. Szerencsére ez a könyv - bár hasonló az alapséma - azért más: romantikusabb, kedvesebb, persze van benne izgalom is bőven.

Amy ... Jelentkezik álmai cégéhet, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

Amy tehát elkezd dolgozni a "Fagykirály" cégénél, még a lehetetlen feladatok és túlórák sem tartják vissza. Közben megismerhetjük szomorú múltját: ugyanis gyermekkorában autóbalesetben elveszítette szüleit. Szerencsére bátyjával, valamint Maggie nénivel és Jonathan bácsival szerető családban élhetett,
Ám a kiállhatatlan stílusú főnök múltja is rejteget fájdalmas titkokat. Szinte a kezdetektől sejteni lehet, hogy a kemény álarc mögött mi rejtőzik.

Történik sok-sok izgalom, akció (talán kicsit túl filmbe illő jelenetekkel), van itt szakítás, menekülés is... Göröngyös, és nem egyszerű Amy és Matt útja, az utolsó pillanatig tartogat izgalmakat és tartja az olvasót feszültségben, hogy vajon akkor mi is történt?

2017. március 20., hétfő

Anthony De Mello: A szív ébredése

Anthony De Mello szerint olyanok vagyunk, mint a ketrecében le s föl járkáló medve. Még ha a rácsok eltűnnek is, mi akkor is ugyanazon a kis területen járkálunk tovább. Félünk kimenni, és azt gondoljuk, hogy csak úgy juthatunk ki, ha vég nélkül próbálkozunk és gondolkodunk.

Elgondolkodtató, néha humoros, néha nagyon is bölcs gondolatokat, történeteket tartalmaz A szív ébredése című kis könyvecske.

A rohanó világban mindenki ezerrel pörög, mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Valóban nem árt néha elcsendesednünk, magunkba szállnunk, befele fordulnunk és a lelkünkre, szívünkre figyelnünk.
A könyv olvasása közben az ember sok mindenre rádöbben, magára ismer, elmosolyodik vagy éppen elszomorodik. Miért nem merünk a szívünkre hallgatni? Miért félünk? Miért vagyunk (a társadalmi elvárások miatt) ennyire korlátozottak?
Persze nem csak bölcsességeket tartalmaz a könyv, hanem számos humoros történetet, néhol már viccet, hétköznapi élethelyzetekből.

Érdekes olvasmány, mert hol komolyabb, hol humorosabb. De talán a könnyedsége miatt ajánlható mindenkinek, akár csak belelapozgatásra, napi 1-2 történet elolvasására, otthon, munkába menet, akár egyvégtében elolvasni (nem hosszú), bár véleményem szerint jobb apránként "csemegézni belőle".

2017. március 13., hétfő

E. K. Blair: Bang

Úgy mondják, ha bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam az életet. Gyászolom az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Erről a könyvről olvasása közben elég vegyes volt a véleményem, de a végére szerencsére pozitívan zárult a róla alkotott kép, mert elég ütősre sikeredett.
Az első harmad izgalmas, múlt és jelen váltakozva. Egy ártatlan kislány és egy bosszúra éhes felnőtt nő.
A második harmad nem igazán kötött le. Egy nő, aki hol ezzel-hol azzal... már unalomig részletezve minden szexuális aktust.
Az utolsó fejezeteket pedig újból a bonyodalmak is izgalmak járták át, magyarázatot kapunk a miértekre és eléggé bedurvulnak az események.

Hogy miről is van szó?
Nina, a főszereplő luxus-házasságban él Bennettel, de kísérti a múltja, a gyermekkorában elszenvedett borzalmak, a nevelőszülőknél töltött kegyetlenségek. Szerencsére ott van neki Pike, a fogadott bátyja, aki nem csupán a bátyja és barátja, hanem még annál is több. Vele eszel ki egy bosszút közösen.
Aztán bekerül a képbe a szintén nagyon gazdag Declan, Bennett üzlettársa-barátja, akinek Nina a szeretője lesz. Szóval három pasi is van egyszerre a nő életében, ha úgy vesszük. De persze ennél jóval többről van szó.

Vegyes érzelmekkel viszonyultam Ninához. Eleinte sajnáltam és megértettem, átéreztem az érzelmeit, akár a gyerekkorit, akár a vonzódását Declanhez. Aztán volt, hogy utáltam, micsoda nő ez már, mit kavar itt összevissza. Ám a regény végén, mikor a felismerések értek és felpörögtek az események, megértettem mindent.
Nem egy mindennapi regény, furcsa és felkavaró, ám végül nem bántam meg, hogy elolvastam.

2017. február 20., hétfő

John Fowles: A lepkegyűjtő

"Én csak egy példány vagyok a sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan."

Elsőként annyit írnék, hogy A lepkegyűjtő nem egy mai regény, 1963-ban jelent meg először. De témáját illetően akár mai is lehetne. Nem egy vidám történet, sőt mi több, elég lehangoló.

Maga a lepkegyűjtő egy férfi, Ferdinand, aki amellett, hogy gyűjteményét szebbnél szebb példányokkal gyarapítja, felfigyel egy gyönyörű lányra, akibe betegesen szerelmes lesz. Ő Miranda, a festőnövendék, akit Ferdinand elrabol és pincéjében fogva tart, hogy benne is gyönyörködhessen, akár csak a lepkegyűjteményében.

Nem egy szokványos fogva tartós regény, bár a szokásos játszmák megvannak benne. Itt nincs megerőszakolás, szexre kényszerítés, inkább a lelki dolgokat és érzelmeket helyezi előtérbe; a fogva tartó és a fogva tartott kapcsolatára, pszichológiájára kiélezve.

A történetet Ferdinánd meséli el, ez teszi ki  nagyjából a regény felét, majd Miranda szemszögét és lelkiállapotát ismerhetjük meg titkos naplójából. A lány valóban minden ilyenkor szokásos utat megpróbált, hogy szabaduljon (betegség megjátszása, túlzott kedvesség - ld. Stockholm szindróma), ám a "beteg" férfi agyafúrtságát nehéz kijátszani.

A vége sajnos valóban elég lehangoló, először Ferdinándot illetően sem lehet tudni, hogyan végződik vagy folytatódik az ő sorsa. De akárhogyan is alakul, itt nincs happy end, se a "bűnös megkapja megérdemelt büntetését" klisé sem.

A regényből film is készült - ahogyan a könyvajánló végén olvashatjuk:
Kettőjük több hónapos, tragédiába torkolló együttlétének története - az első, ma már klasszikusnak számító modern pszicho-thriller - a filmvásznon is világsikert aratott.

2017. január 23., hétfő

Louise Jensen: A nővér

Alapból érdekes ötletet dolgoz fel a regény.
Grace-nek, a főszereplőnek néhány éve váratlanul meghalt a legjobb barátnője (Charlie), és a jelenben felbukkan egy rejtélyes lány, Anna, aki azt állítja, hogy Charlie nővére. Az olvasó persze rögtön érzi, hogy valami nem stimmel, és hogy Anna túlzott kedvessége mögött valójában kegyetlenség áll. Grace-t ugyanis sorra érik a "véletlen" negatív történések, amióta Anna beköltözött a házukba. Grace egyébként Dan-nel él együtt, bár kapcsolatuk nem éppen felhőtlen.

A regény története ugrál az időben, a Múlt, amikor még Charlie élt, és a Jelen, mikor is Anna felbukkant. Kiemelném még Lexie-t, Charlie anyját, aki eleve egy zűrös személyiség.
Sok apró kis dolog kerül elő a múltból, Dan-nel kapcsolatban is, azonban jó sokáig nem derül fény rá, hogy most végül ki is ez az Anna?

A történet jól rávilágít arra, hogy mennyire meghatározóak életünkben a családi kötelékek, a gyermekkorunkban ért negatív események. Szülő-gyermek kapcsolat, eltitkolt örökletes betegség, testvér-féltékenység, bosszúállás, barátnői viszony és párkapcsolati problémák is meghatározó pontjai a regénynek.

A végén a "nagy titokra" is fény derül. Ahhoz képest, hogy a közepe fele kicsit leült a könyv, a végére valóban minden összeáll.

A hivatalos ajánló:
Grace teljesen megváltozott a legjobb barátnője, Charlie halála óta. Kísértik az utolsó találkozásukkor mondott szavai, s miközben a válaszokat keresi, kinyitja Charlie régi emlékdobozát. Bizony sok mindent nem tudott a legközelebbi barátnőjéről
Amikor kutatni kezd a lány édesapja után, jelentkezik nála Anna, aki azt állítja, hogy Charlie testvére. Grace számára ez olyan, mintha új családtagra lelne, és Anna csakhamar fölöttébb otthonosan érzi magát Grace és a barátja, Dan házában.
Valami azonban nem stimmel. Eltűnnek dolgok, Dan furán viselkedik, Grace pedig biztos benne, hogy követik. Mindez csak az ő elméjének a szüleménye, vagy szörnyű veszélyben van, ahogy egyre közelebb kerül az igazság felderítéséhez Charlie-val és Dannel kapcsolatban?
Semmit nem tehetett volna, hogy megmentse Charlie-t… Vagy mégis?

Az e-könyvet a Könyvfalóknak ajánlotta fel a Művelt Nép Kiadó.

2017. január 11., szerda

Cheryl Strayed: Vadon

Sokáig nem tudtam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is írjak erről  a könyvről. Életrajzi, útirajz, kaland és útkeresés - minden értelemben.

Adott egy fiatal lány, Cheryl, aki tragikus hirtelenséggel elveszítette édesanyját és a házassága is tönkrement. Egy hirtelen döntésnek köszönhetően fogja magát és nekivág a Pacifikus Túra Ösvénynek (a könyvben rövidítve PTÖ), amely egy igazi, kemény zarándokút, forróságban, havon, hegyeken, kietlen vidékeken, 1100 mérföldön át! Nem sokan vállalnák be ezt a túrát egyedül, óriási hátizsákkal,  még ha vannak is bizonyos "feltöltő" állomások, táborhelyek és néha más elszánt túrázók is csatlakoznak hozzá. Cherylnek számtalanszor meg kell küzdenie a természet erejével, meg kell tanulnia túlélni és ami a legfontosabb: kitartani. Akkor is, ha a bőre kisebesedik, a lábkörmei leválnak(!) a sok gyaloglástól - bizony, nem is gondolná az ember, hogy a hosszú, három hónapos túrázás fizikailag is milyen sebeket tud ejteni. De nem is ez a lényeg, hanem maga az út, illetve ahogyan közben Cheryl visszaemlékezik a múltbéli pillanatokra. Igazi önismeret és megtisztulás volt számára a túra.

Mint ahogyan a hivatalos ajánló írja:
Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. ... Szenvedett fájdalomtól, izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet, a test meggyötörte, a belső viszont felemelte.

Néhol nehezebben haladtam az olvasással, de mindenképpen jó érzéssel tettem le a regényt. Szép, kerek egész volt. Sok mindenkire ráférni egy ilyen "lelki" zarándoklat, az biztos...

A könyvből film is készült, ITT láthatjátok az előzetesét.


2016. december 24., szombat

Békés ünnepeket kívánok!


Kosztolányi Dezső: Karácsony
 
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

 Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

 Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

 És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

2016. december 22., csütörtök

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam.
Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne..
Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak.
Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy fontosabb-e a pénz, a karrier, mint a szerelem és a családi béke?
A végén is történik egy-két fordulat, Pannival kapcsolatban is, no meg az a szörnyűség, amit a regény elején olvashattunk, de megnyugtatok mindenkit, nagyon kellemesen zárul a történet.

Ez a könyv nekem jobban tetszett, mint Mira Sabo korábbi műve, az Amíg kinyílik a szemünk (itt írtam róla), az sokkal zaklatottabb volt és rossz érzéseket váltott ki bennem.

Egy sor a hivatalos ajánlóból:
Mira Sabo ... legújabb regényében tovább követi a budapesti elit erotikával, droggal és pénzzel felpumpált luxuséletét, a rá jellemző szókimondó és lebilincselő stílusban.

2016. december 2., péntek

Vercors: Tropi-komédia

Ez a könyv érdekesen került hozzám: megrendeltem antikváriumból a Dr. Dolittle-t (lévén amit elolvastunk, azt vissza kellett vinni a könyvtárba), és a csomagban, pluszban, ajándékba adtak egy másik, régi borítójú könyvet, amelyben a fent nevezett mű is található. 

A történet in medias res kezdődik, egy csecsemő-gyilkossággal - ám, mint kiderül, mégsem embergyerek volt az áldozat, így lehet, hogy az elkövető mégsem bűnös? Majd visszamegyünk az előzményekhez, megtudjuk, honnan is indult ez a képtelen történet. Egy kutatócsoport Új-Guineába utazott, ahol felfedezték a hiányzó láncszemet a majom és az ember között. Ők az úgynevezett tropik. Még állatias lények, de valamilyen szinten közelebb állnak az emberhez, mint a majomhoz.
A regény koncepciójának tulajdonképpen ez adja az alapját. Mikortól és mitől ember az ember? Mi teszi azzá? Merül fel az olvasóban is a sokszor fejtegetett filozófiai kérdés. A mesterséges megtermékenyítésből született "lény" vajon ember volt vagy állat? 
A bírósági tárgyaláson hosszan fejtegetik ezt a kérdést, pro- és kontra érvekkel alátámasztva, az esküdtszéket is nehéz helyzetbe hozva. Doug vajon gyilkos vagy sem? Embert ölt vagy állatot?
(Hozzáteszem: szerintem állatot ölni, előre megfontolt szándékkal is bűn, nem?)
Egy apró szerelemi szál is van a regényben (Doug-Francis), de a fő mondanivalót a fentiek adják.
A végkifejletet pedig - hogy hogyan döntenek: ember-e vagy állat-e a tropi, és hogy a férfi gyilkos-e, vagy sem - nem árulom el.

A hivatalos ajánlóból:
... Mert hát végül is az angol bíróságnak kell döntenie róla, hogy gyilkos-e vagy nem gyillkos az újságíró, aki egy tropi nősténnyel nemzett csecsemőjét meggyilkolta...
A voltaire-i és france-i hagyományokat folytató filozófikus-fantasztikus regényében Vercors hangot ad gyötrő aggodalmának az emberi méltóságra érdemes meberért, az emberséges emberiségért.

2016. november 15., kedd

Kékes-Szabó Andrea: Párbaj

Barátnőm hozta nekem ezt a kis könyvecskét, ami egy jópofa, vicces olvasmány, görbe tükröt tartva nekünk, nőknek - no és a pasiknak is.

Mikor belelapoztam, úgy jött le, hogy inkább huszonéveseknek szól, nem ilyen "öreg" anyáknak, mint én, de vannak benne nagyon találó dolgok, életkortól teljesen függetlenül, amiben akár egy 30-as vagy 40-es is magára ismerhet. Gyereknevelésről, gyerekekről nincs benne szó, ez tényleg csak magáról a párkapcsolatról, a férfi-nő kapcsolatról szól, és a már együtt élő pároknak.
Túlzások is vannak benne néha (pl. én sosem voltam vásárlás mániás), de tipikus helyzetek is, pl. elengedjük-e a pasinkat a haverjaival, vagy mi van, ha szerelmünk csak túlórázik, mi meg "rémeket" látunk már, hogy miért nem jön haza. Azért is írtam az elején, hogy inkább huszonéveseknek szól, mert az életkor előrehaladtával már nem akad ki egy nő, ha a pasi a haverjával mozizik - inkább örül, hogy van egy szabad estéje neki is.

Vicces olvasmány, színes, jópofa rajzokkal illusztrálva, nagyon hamar elolvasható.

A hivatalos ajánló:
Ez a könyv abból az egyszerű tényből indul ki, hogy a nők és a férfiak teljesen másként gondolkodnak. A humorral fűszerezett párkapcsolati tanácsok talán segítenek megoldani pár kapcsolati krízist, megspórolható jó néhány vita, félreértés, veszekedés, sértődés, ajtócsapkodás és számtalan egyéb katasztrófa.

2016. november 7., hétfő

Bogáti Péter: Halló, itt Mátyás király!

Szerintem nincs olyan ember, aki ne játszott volna el a gondolattal, milyen lehet visszamenni a múltba, például a középkorba, Mátyás király korába. Bogáti Péter 1966-ban írt regényében még ez is megtörténik!
(Kis kitérő: a könyv, pontosabban e-könyv úgy került hozzám, hogy kislányomnak keresgéltem Mátyás királyos meséket a neten, akkor akadtam rá erre a műre, aminek már a címe is figyelemfelkeltő.)

Egy kis kutatócsoport indul a Dunakanyarba, ám egy hegyomlás következtében Visegrádon ragadnak, mégpedig nem a saját korukban, hanem ötszáz évvel korábban. Sok vicces és érdekes szituáció adódik: a középkori emberek például nagyon csodálkoznak, hogy a "kocsi" előtt miért nincsenek lovak, ám hőseink is átélnek olyan helyzeteket, mint amikor késődélután már nincsen fény, csak fáklyával lehet világítani - még szerencse, hogy van náluk zseblámpa. De van náluk golyóstoll, magnó és sok modern dolog is. Mármint 1966-ban modern dolog. Ha belegondolok, hogy ha most íródott volna a regény, mennyi technikai "kütyüt" és "ördögi találmányt" lehetett volna még belevinni! Itt talán a telefon volt a legjobb (ld. cím).

De a regény nem csupán erről szól, sőt. Az egész történelmi kort (törökök, Kinizsi Pál) megismerhetjük, közben Julikát el is rabolják. Hosszú párbeszédek és sok leírás található benne, alapos történelmi háttérrel. Volt, hogy kicsit lassabban is haladtam vele, és inkább történelmi műnek tűnt, mint szórakoztató regénynek.

Sok kérdést is felvet (ld. ajánló):
Tudás és eszközeik birtokában fölébe keveredhetnek-e a náluk ötszáz évvel fejletlenebb társadalomnak?  Segíthetnek-e Mátyásnak, hogy ne történjék, aminek történnie kell? Megváltoztathatják-e a kort az emberek?

Vártam a végét, a fordulatot, vajon hogyan keverednek ki innen és mi volt ez az egész tulajdonképpen. Hogy őszinte legyek, a végében kicsit csalódtam. "Ja, ennyi volt?"- ezt tudtam csak reagálni.
Aki szereti Mátyás király korát, és a történelmet, annak figyelmébe ajánlom a regényt.

2016. október 20., csütörtök

Suzanne Collins: A kiválasztott.

Végre sikerült elolvasnom az Az éhezők viadala trilógia harmadik kötetét is. Nehezen tudok most írni róla, ugyanis az első két részhez képest ez tetszett a legkevésbé: számomra kicsit erőltetett volt, és kevésbé kötött le, mint  a korábbiak. Pedig itt is akadnak izgalmak bőven!

A Tizenkettedik körzet elpusztult, és a(z eddig nem ismert) Tizenharmadik körzet rendszerébe kerül be Katniss és családja. Azt sejteni lehet, hogy nagy lázadás készül a Kapitólium ellen, amelyben a Fecsegőposzátának kiemelkedő szerepe lesz. De vajon hol van Peeta? És miért viselkedik ilyen furcsán?
Hőseink (Kate és társai) rengeteg veszélyen keresztül, szó szerint élet-halál harcot vívva próbálnak szembeszállni a zsarnok hatalommal. Néha tényleg csoda volt, hogy egyáltalán túlélték.
Közben - hogy ne hagyjuk ki a romantikus szálat sem (bár nem is igazán nevezném annak) azon is agyalhat az olvasó, hogy vajon Gale vagy Peeta lesz-e főhősnőnk számára az igazi.

Röviden ennyit tudok írni a könyvről, befejező résznek egyébként kellett a második után, de így elég is volt.

A trilógia első két kötetéről itt olvashattok:

2016. október 14., péntek

Japán mesék

A japán meséknek és történeteknek mindig különleges hangulatuk van. Egyszerű, szegény emberekről vagy emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról szólnak, mind tanulságosak, és több köztük a szomorú, mint  a vidám történet. Mégis van bennük valami "bájos", valami megnyugtató és elgondolkodtató.

A világ meséi sorozatban jelent meg ez a könyvecske, amely a rövid kis történeteket, vagyis meséket tartalmazza. Népmesékről van szó, amelyek a japán nép hagyományaiból, érzéseiből, mondavilágából és falubéli hétköznapjaiból építkeznek.

Szerepelnek bennük manók (A bibircsók és a hegyi manók az egyik kedvencem, nagyon tanulságos történet zsémbes embereknek), tanuki (különös, rókaszerű, japán állat), és korábbról ismertem már a békás mesét is (A két béka címmel, amelyet itt is elolvashattok, igaz, itt más a címe.)

Nemcsak felnőtteknek, hanem iskolás gyerekeknek is érdekesek lehetnek ezek a kis történetek.

2016. szeptember 26., hétfő

Hugh Lofting: Dr. Dolittle és az állatok

Gyermekkoromban édesapám olvasott fel minden este a Dr. Dolittle és az állatokból, és arra emlékeztem, hogy kedves, vidám kis történet, ami nekem nagyon tetszett kisiskolásként.
Augusztus végén ez volt az egyik könyv, amit kivettünk a gyerekkönyvtárból kislányommal. Felnőtt fejjel elolvasva is nagyon jópofa kis mese. Nagyon kedveltem az állatkaraktereket, főleg Göb-Göb malacot!

Dr. Dolittle ugyanis ért az állatok nyelvén. Korábban embereket gyógyított, ám miután Polinézia nevű papagája megtanította az állatok beszédére, áttért az állatorvosláshoz.
A kaland akkor kezdődik igazán, amikor is a doktor megtudja, hogy sürgősen Afrikába kell hajóznia, mert járvány pusztít a majmoknál. Így fogja magát (és állatait) és útra kel. Számos kaland történik velük, börtönbe is kerülnek, kalózok is feltűnnek, szóval izgalmakban nem lesz hiány - mindez beszélő állatokkal és egy különleges kétfejű lénnyel, a huzivonival tarkítva.
Minden kisiskolásnak ajánlom ezt az olvasmányt!

A történetnek további részei is vannak:
Dr. Dolittle cirkusza, Dr. Dolittle utazásai, Dr. Dolittle és a madárposta.

2016. szeptember 12., hétfő

Suzanne Collins: Futótűz

Az éhezők viadala után mindenképpen szerettem volna elolvasni a trilógia további részeit is - bár tudom, hogy egy ütős első könyv után akár csalódás is lehet a második és a harmadik rész.
Valóban így kezdődött. A Futótűz elejét ugyanis eléggé untam, nagyon lassan haladtam az olvasásával.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen.

A fenti ajánló teszi ki a könyv kb. első harmadát. Amikor kitör a lázadás, azt hittem, az egész regény erről fog szólni. De nem. Teljesen ledöbbentem, mikor megtudtam, mi vár hőseinkre. Ne! Már megint? Ez volt az első gondolatom. Azonban ezen a "megmérettetésen" valóban sokkal nagyobb a tét, és valóban sokkal durvább minden. Új embereket is megismerhetünk, és hőseink új, kegyetlen veszélyekkel szembesülnek. 
SPOILER A kör alak, vagyis az aréna kialakítása nekem sokkal jobban tetszett, mint az első részben. Ötletes volt nagyon, főleg, mikor rájönnek az összefüggésekre. SPOILER VÉGE

Onnantól, hogy elkezdődtek az izgalmak, már nem tudtam letenni a könyvet. A kicsengése nem pont az, amire számítottam, de nagyon jó, főleg, hogy picit lezáratlan, vagyis lehet tudni, hogy nincs vége a küzdelmeknek, folytatódni fog.
Úgyhogy azt hiszem, muszáj lesz elolvasnom a befejező részt is.

2016. szeptember 2., péntek

Louis Sachar: Bradley, az osztály réme

Így iskolakezdéskor különösen aktuális olvasmány lehet Louis Sachar regénye, a Bradley, az osztály réme. A könyv a címben nevezett ötödikes fiúról szól, aki az osztály problémás gyereke, kívülálló, rossz tanuló, senki sem szereti, ciki vele barátkozni. Ez nagyon jellemző különben: egy közösség képes kiközösíteni bárkit, aki aztán magáról elhiszi, hogy ő valóban rossz és "szörnyeteg". Bradley-nek ráadásul az apjával kapcsolatban is van egy rossz élménye, sőt, otthon is a saját kis zárt világában él a plüssállataival.

A dolgok akkor kezdenek el megváltozni, amikor egyrészt új fiú jön az osztályba, aki szíve mélyén megkedveli Bradley-t, illetve amikor megjelenik az új nevelőtanár, Carla. A fiú természetesen ellenségének tekinti a fiatal nőt, ám később mégis megtörik a jég.

Még ha konkrétan egy kisfiúról is szól a könyv, nagyon hasznosak a Carlával folytatott rövidke beszélgetések: egy felnőtt is elgondolkodhat rajta és ezáltal saját közösségéről, munkájáról, hogy milyennek látja magát és ezáltal milyennek látják őt az emberek és mitől is fél valójában. Mert bizony, először önmagunkat kell rendbe tenni, magunkról kell elhinni, hogy kik is vagyunk, hogy szerethetőek vagyunk és képesek vagyunk a változtatásra.

Picit szomorú ugyan a vége, de ugyanakkor nagyon aranyos is.
Könnyen elolvasható, igazi ifjúsági regény, mind iskolásoknak, mind a "nagyoknak".

2016. augusztus 18., csütörtök

Suzanne Collins: Az éhezők viadala


Egy időben nagyon felkapott volt az Éhezők viadala-trilógia. Érdekes módon, akkor valahogy engem hidegen hagyott. Most azonban a könyvtárban belelapoztam, és úgy döntöttem, kikölcsönzöm. Nem bántam meg.

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.

A Könyv főszereplője a 16 éve Katniss, aki a kisorsolt húga helyett önként jelentkezik a Viadalra, vállalva ezzel akár a halált is. Ugyanis csak egyetlen egy ember maradhat életben.
Számomra különben az volt a legfurább az egészben, hogy minden egy valóságshow része, és hogy a szülők is végignézik azt, hogy gyermekeik egymást legyilkolják. Milyen beteg ez már, hogy gyerekeket küldenek harcolni egymással. Ráadásul tényleg show-ként van megrendezve az egész, van előtte felkészülés, csilli-villi ruhák, interjúk, majd mikor elindul a Viadal minden nap összegzés és aki meghalt, annak kivetítik a képét az égre. Teljesen más lett volna a könyv hangulata, ha az egész valóban a túlélésért zajlik, minden külső közvetítő és kamerák nélkül (ld. A Legyek ura). Bár valahol a külső hatalom is kellett bele, fokozva ezzel a hatást, hogy mennyire kiszolgáltatott a társadalom.

De ezt a (számomra) furcsaságot leszámítva nagyon jó volt a regény.  Az, hogy Katniss hogyan küzd a túlélésért, mint például az elején, amikor nem talál vizet, hogyan próbál elrejtőzni, kicselezni a többieket, védeni a gyengébbet, szövetségre lépni és kockáztatni. Izgalmas, fordulatos és nagyon olvasmányos, együtt izgulsz a szereplőkkel és neked is jár az agyad közben. Természetesen szerelmi szál is van benne. A többi szereplőt nem ismerjük meg annyira részletesen, de vannak tipikus karakterek, erősek és gyengék is. Ám valahol mindenki kegyetlen, mert a saját életet a tét.
Igazából (főleg mivel trilógia) már az elején sejteni lehet, hogy Katniss megmenekül, illetve azt is, hogy mi lesz a szerelmével, de addig sem fogunk unatkozni.

A könyvből készült film előzetesét megtekinthetitek ITT.

2016. augusztus 8., hétfő

Alyson Noël: Evermore - Mindörökké

Már hallottam erről  a könyvről korábban, így mikor kislányomat beírattam a gyerekkönyvtárba, és megláttam az ifjúsági polcon (sok jó vörös pöttyös van ott), úgy döntöttem, kikölcsönzöm, jól jön nyáron valami kis tinis-rejtélyes-túlvilági-szerelmes történet.

A könyv főszereplője a tizenhat éves kamaszlány, Ever, aki egy tragikus autóbalesetben elveszített családját. Húga néha visszajár hozzá, látja is őt, sőt, beszélgetnek is. A lány középiskolába jár, ahol egyik nap feltűnik egy különös srác, Damen. (Emiatt írják-mondják sokan, hogy Twilight utánzat a könyv, de azért ez mégis más.) Természetesen beleszeret a fiúba.
Miközben zajlanak a gimis hétköznapok és események, több rejtélyes dolog is történik. Damen is titkol valamit, így Ever végül - húga segítségével - felkeresi lakhelyét, ahol megdöbbentő dolgokat fedez fel.
Kiderül, hogy Damen nem vámpír, hanem úgynevezett halhatatlan.

Sokkal többet nem tudok írni a regényről. Őszintén szólva elég lassan haladtam az olvasásával. Voltak benne érdekesebb-izgalmasabb részek, de nem igazán kötött le. És nem azért, mert már nem vagyok tini.
A könyv egy sorozat első része, de nem hiszen, hogy elolvasom a többit.

Azért néhány hangulatkeltő mondatot idéznék az ajánlóból:
Mi köze az ármányhoz Damennek? Mióta jár a fiú a a fény és sötétség határvonalán? Mitől olyan sorsszerű a köztük kibontakozó szerelem? Tudd meg a titkukat! Örökké emlékezni fogsz rá.

2016. július 30., szombat

Rita Falk: Télikrumpligombóc

A Télikrumpligombóc egy tipikusan német, humoros, jópofa karaktereket felvonultató, könnyed kis krimi. Bár az igazat megvallva, annyira mégsem nevezném könnyednek, ugyanis a különös halálesetek száma egyre csak szaporodik a kis faluban.

A könyv főszereplője Franz Eberhofer bajor rendőr, aki szülőfalujába visszatérve a Nagyival és a Papával él egy fedél alatt. Nem mindig egyszerű velük, Nagyi spórol és mindig akciós vásárlókörutakra kell vinni (ezeken jót derültem), a Papa pedig állandóan Beatlest hallgat. Franz pedig éli az unalmas hétköznapokat és nagyokat sétál kutyájával.

Aztán egyszer csak a Neuhofer család háza körül elszaporodnak a véletlen halálesetek, amelyek egytől egyig balesetnek tűnnek. Franz rögtön kézbe veszi az ügyet, ugyanis meg van győződve róla, hogy minden esetben előre eltervelt gyilkosság történt. 
Feltűnik a színen egy szőke bombázó is, Mercédesz (vagy Ferrari), egy kimondhatatlan nevű vízvezeték-szerelő (Flötzinger), és még sokan mások, akik mind apróbb szerepet kapnak a műben. Van egy-két jó fordulat a történetben, ugyanis természetesen nem mindenki az, akinek mutatja magát. Franz még Mallorcára is képes elutazni a nyomozás érdekében. Amely - és gondolom nem árulok el titkot - végül sikerrel zárul.

Nagyon tetszett a könyv, egyrészt valóban pörgős, gyorsan olvasható, humoros és fondorlatos. Nagyi receptjeit is megismerhetjük belőle, és megtudhatjuk, miben más a nyári- és a téli krumpligombóc.

A Télikrumpligombóc Rita Falk német írónő első műve (2010), amely magyarul a Művelt Nép Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben. A Kiadó a Könyvfalók blognak ajánlotta fel a könyvet, köszönet érte! A Kiadó oldala: http://muveltnep.hu/
A sorozat következő kötete: Gőzgombóc blues. Franz nyomozós kalandjai tehát folytatódnak!