Rumaan Alam: Távol a világtól

Nem most olvastam a könyvet, hanem még egy-két hónappal ezelőtt, csak nem jutottam odáig, hogy írjak róla. Aki követ egy ideje, tudja, hogy szeretem az utópisztikus regényeket, amikor történik valami váratlan esemény, és minden megváltozik, mondhatni leáll az élet, netán menekülni kell.

A Távol a világtól egy átlagos családi nyaralásnak indul. Egy házaspár a két kamaszgyerekével (egy lány, egy fiú) kibérelnek egy eldugott kis házat az erdő közepén (tipikus hely), festői környezetben, úszómedencével, hiper-szuper felszereltséggel és közelben élő szarvasokkal. Éjszaka kopogásra ébrednek: megjelenik egy idős házaspár, akik azt állítják, hogy ők a tulajok, és azért jöttek ide, mert egész New York-ban áramszünet lett és mindenki menekül. A család nem tudja, mi az igazság, lévén a telefonok, appok és hírportálok sem működnek. De hisznek a jövevényeknek.

A történet rejtélyes vonalát az adja, hogy mi, olvasók sem tudjuk, sőt, a regény végéig sem derül ki, hogy mi is történt pontosan. Vannak furcsa jelek, például mikor az apa segítségért indul, vagy a hirtelen zajok, de ezek mind csak sejtések. 

A regény egyébként jól ábrázolja a karaktereket, ld. házaspár vagy a kamaszlány, de az idős nő jelleme is megmutatkozik, ld. nem tetszik neki a rendetlenség, amit a fizető vendégei okoznak.

A végére sem derül ki semmi, emlékeim szerint nem volt semmi nagy durranás, csak egy hirtelen lezárás.
Gyorsan elolvasható regény ennek ellenére is.