Koa-könyvek

Rácz Zsuzsa könyve, amely tulajdonképpen sok apró kis novella (szösszenet) válogatása, röviden fogalmazva: nagyon hangulatos! Sőt, le merem írni, hogy sokkal jobb, mint az Állítsátok meg Terézanyut ! vagy a Nesze Neked Terézanyu! című regényei. Holott ebben is, abban is sűrűn fellelhetők az önéletrajzi elemek, az Ismeritek Terézanyut? sokkal személyesebb, és bizalmasabb hangot üt meg az olvasóval. Az írások nagy részét mondjuk már olvastam annak idején a Maxima újságban, mivel eme válogatás kötet Rácz Zsuzsa korábban itt-ott megjelent írásait szedte csokorba (1990-től), mégis felüdülés volt újra olvasni a bájos kis történeteket. Ír családról, édesanyjáról, emlékekről, barátokról, kamaszkorról, nőkről és férfiakról. Nagy kedvenceim a vonatos történetek! Valamint a Paprikás, a nyúl , az egyszerűen csúcs! Rácz Zsuzsa írja könyvéről: Ez a kötet, meglepetésemre, sokkal inkább önéletrajzi jellegű lett, mint a két Terézanyu-regényem, ezért a kérdésfelvetés a címben: ismeritek-e? Bár ez n

Katie Fforde "rajongásom" úgy kezdődött, hogy kolléganőm áradozott a Hív Amszerdam c. könyvről, ám mivel az épp kölcsönben volt másnál, a Tökéletes ajánlat ot hozta be nekem. Ő egy éjszaka alatt kiolvasta, nekem két estébe meg pár villamosozásba telt (de nekem gyerekem van, legyen ez a mentség :p). Hogy mitől olyan jó könyv? Egyrészt mert romantikus lányregény, és olyan jó néha "csöpögni", másrészt mert tényleg olvastatja magát és nem lehet letenni. Maga a sztori a következő: Sophie Apperlyt, a fiatal angol lányt nyomasztja, hogy túlzottan intellektuális, ám szegény családtagjai lekezelően bánnak vele, és gyakorlati képességeit sem becsülik semmire. Amikor legjobb barátnője, Milly meghívja magához New Yorkba, él a lehetőséggel. Hamarosan úgy érzi, mintha egy romantikus kalandfilm kellős közepébe csöppent volna, és úgy dönt, minden percét kiélvezi. Ismeretsége Matildával, a dúsgazdag idős hölggyel és annak vonzó, ám kissé arrogáns unokájával, Luke-kal, nem

Ez is egy olyan történet, amire mindenki azt mondja, hogy mindenképpen el kell olvasni, vagy meg kell nézni a filmet. Bár az elején lassan indult be (szerintem), a vége azonban nagyon ütős! Szóval nálam is megvolt a hatása. A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol együtt élnek betegek (Idültek és Hevenyek), valamint az ápolók, közülük a legfontosabb szereplő a Főnéni, aki a  hatalmát gyakorolja a betegeken. Ebbe a közegbe kerül be hősünk, aki egyes szám első személyben meséli el a történetet. Ám mégsem ő a fő szereplő, hanem McMurphy, aki megjelenésével és kártyacsatáival rögtön feltűnést kelt az osztályon. Emellett erősen próbálgatja a Főnéni tűrőképességének határait. Már azt várjuk, vajon bekerül-e a zárt osztályra és alávetik-e a sokkterápiának? Már a regény első felében érezni lehet, hogy valami történni fog, valami robbanni fog. A hangulat aztán a két haláleset után csak fokozódik, aztán elérkezik a pillanat, amikor már McMurphy sem tűr tovább: a lázadás a zuhanyzóban.

Agatha Christinek ez a krimije eredetileg színdarabnak íródott 1930-ban, később Charles Osborne dolgozta át regénnyé. A könyvet jelenleg teljesen új kiadásban lehet megvenni és elolvasni az Európa Kiadónál (ld. új borító). Vékonyka kis könyv, és tipikusan olyan krimi, amikor több családtag, rokon és ismerős gyűlik össze egy nagy házban, és ekkor történik a gyilkosság. Tudják, hogy a gyilkos köztük van, ám még az olvasó sem sejti, ki is lehet az. Az alaptörténet: Sir Claud Amory, a világhírű fizikus telefonon arra kéri Poirot-t, keresse fel a hétvégén vidéki házában, mert pokolian kínos helyzetben van. A tudós az atom bombázásával foglalkozik, és sok kísérlete végén birtokában van immár a képlet, mellyel új tömegpusztító fegyvereket lehet kifejleszteni. Természetesen mire Poirot megérkezik, már egy hulla várja. Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, ha elmondom, hogy a feketekávénak is köze van a gyilkossághoz. No meg a gyógyszeresdobozkának, és természetesen a titkos képletnek

Bár a Franciadrazsé után megfogadtam, soha többé Vass Virág ot, erre a regényre mégis csak kíváncsi voltam, ugyanis a Vulévu folytatása, ami azért szerintem nem volt rossz... A főhős, az utóbb említett könyvből jól ismert Török Szonja, aki menekül a kötelezettségek és az esküvők elől, hajtja a tévés karrierjét, és van egy nagyon jó barátnője, Enikő. No meg egy pasija, Zívem, a klímakutató. Akivel elég sokat vannak távol egymástól, munkájukból kifolyólag, Szonja pl. ebben a regényben Indiába utazik forgatni.   Az alapszituáció tipikusan csajos-sablonos. Mégis, ami a könyv többletét adja, az India. Vagyis az Indiában élő és az ottani tévénél dolgozó Nonita sorsa, akit Szonja korábban egy külföldi útja során ismert meg. Le is döbben, hogy mennyire korlátozzák  a nőket Indiában, ahol a  férfi egyértelműen a ház ura, a feleség nem beszélhet akárkivel, és szinte mindenhez a férj engedélye kell. Ez okozza Nonita drámáját is - vagy inkább a szabadulását? Ami meg nem tetszett, az Szonja karak

Nehéz olvasmány Szepes Mária könyve. Először, mikor nekirugaszkodtam, abba is hagytam. Nem lehet csak úgy ripsz-ropsz olvasni, hanem el kell mélyülni benne. Végül nekem is sikerült, sőt, mikor a végére értem, úgy éreztem, újból el kéne olvasnom, hogy mindent megértsek, átértelmezzek. Mély gondolatokat ébresztő mű, alkímiáról, vallásról, misztikumról, ezotériáról, filozófiáról és történelemről. Az alapszituáció nagyon érdekes! Hősünk 1535-ben születik meg - először. Majd tovább vándorol, mindig új testben kel életre, keresvén az örök élet elixírt. Ami még érdekes, hogy mindig emlékszik az előző életére. Illetve, ami még érdekesebb, felfedezi, hogy bizonyos emberek (pl. Corinna) is újjászületnek más emberek testében, mikor találkozik velük, rájuk is ismer. Nekem a XVIII. századi Párizsában játszódó események tetszettek a legjobban - talán, mert ezek a részek kicsit kézzelfoghatóbbak voltak. Mert, mint írtam elég sok benne az elvont, misztikus dolog. A könyv három nagyobb fejezetből áll,