Koa-könyvek

Férjem filmen látta az Egy különc srác feljegyzései t, és annyira megtetszett neki, hogy megajándékozott ezzel a könyvvel, ami alapján a film készült. Azt mondják, a könyv a modern Zabhegyező. Valóban sok a hasonlóság. Mármint, hogy itt is egy kamasz fiú a főszereplő. Aki céltalanul keresi a helyét a világban, a nagy útvesztőben, amely a gimnázium kezdetével a felnőtt korba vezet. A könyv formája rendhagyó: levelekből épül fel. Charlie ugyanis egy képzeletbeli barátnak (Kedves Barátom! - a megszólítás) írja le mindennapjait, nehézségeit. Olvashatunk családjáról (szüleiről, focista bátyjáról és nővéréről, aki bepasizott), ír az osztálytársairól: Patrikról, a meleg barátról, és persze Samről, arról a bizonyos lányról. Gyakran előkerül Helen néni is, a nagynéni, aki már nem él, de múltja szörnyű titkot rejteget. Charlie rengeteget küzd önmagával, kipróbálja a drogot is, és miközben napról napra papírra veti cikázó gondolatait, zajlanak a középiskolás hétköznapok. Mert egyébként j

"Rendelésre" vettem meg a Balatoni böngésző t húgom gyerekeinek a Könyvvásáron, és akkor csaptam le a Budapesti böngésző re is - miután kislányom megjegyezte, hogy "Ez megvan az oviban is!" :) Így azt sem hagyhattuk ott, pláne akciósan. (Sőt, a Kolibri kiadó 2+1 akciónak köszönhetően még egy harmadik mesekönyvet is választhattunk - ezt majd egy későbbi posztban mutatom be.) Schmal Róza: Budapesti böngésző Jó választás volt megvenni ezt a könyvet! (Mondtam én, hogy adok a kislányom ízlésére!)  Mint ahogyan a címe is elárulja: böngésző. Nem mesekönyv, nincs benne egyetlen betű sem, viszont annál több a rajz, apró kis részlet és ezáltal a gondolkodni való, keresgélni való.  Megszökött két kismajom, őket kell keresni, de rengeteg más visszatérő figura szerepel a könyvben, akiket lehet böngészni: vajon ki merre lehet? Kedvencem a betörő (ő is visszatérő szereplő), de van bohóc, kislányok, papírrepülőt hajító gyerek stb. És mindig és mindig fedezünk fel benne úja

Először a földalattin pillantottam meg az ablakra ragasztott plakátot. Valami úszócsaj írt egy könyvet a szexuális életéről - állapítottam meg, és ennyiben is maradtam. Kis idő múlva azonban már mindenhol erről a leleplező, szókimondó botránykönyvről lehetett hallani és olvasni. Egyik nap társasházunk postaládájában is megtaláltam a beharangozó füzetecskéjét. Jó marketing, az biztos, mert már egyre jobban érdekelt a könyv. A Könyvhéten is direkt belelapoztam az Ulpius-ház standjánál - de inkább nem áldoztam rá pénzt (pedig klassz kis színes karkötőt is kaphattam volna mellé :p). Aztán úgy alakult, hogy ingyen jutottam hozzá. Olvasása közben úgy voltam, hogy egyszer azt gondoltam, de jó, hogy ezeket leírta, egyszer meg pont az ellenkezőjét éreztem: minek kellett ez? Kezdeném azzal, hogy a stílusa iszonyú. Mondjuk ezen is túlléptem, végülis Niki úszó, nem író. Aztán túl sok benne a felesleges ismétlés. Nem kellett volna százszor leírnia, hogy hú, neki mennyi pasija volt, és mily

D. Tóth Kriszta könyvét az Ünnepi Könyvhéten sikerült beszereznem és dedikáltatnom. Ajándékba vettem, de természetesen elolvastam én is, mivel már a beharangozója alapján felkeltette érdeklődésemet. Mint ismeretes, Kriszta édesanyja tragikus betegsége után viszonylag korán elhalálozott. A könyv neki állít emléket. Patakhegyi Borbála egyes szám első személyben meséli el fiatalkorát, házasságát, közben nem hagyja nyugodni a kérdés: Mi lett volna, ha? Ha fiatal főiskolásként az angol grófot választja, akinek tolmácsolt, és aki megkérte a kezét. Akivel utazhatott volna, világot láthatott volna, és gazdagon és fényűzően élhetett volna. Ám az már sosem derült ki számára, csak mi, olvasók tudhatjuk meg, hogy mi is a kiábrándító igazság az úriemberrel kapcsolatban. Bora ugyanis nem őt választotta. Hanem Mikit, főiskolás társát, akivel csillagos éjszakás Omega koncert emléke köti össze, és aki miatt úgy döntött, elhagyva a pezsgő-nyüzsgő Budapestet, Kaposvárra költözik. Az angol grófi

Az Ünnepi Könyvhét egyik gyermekkönyv-újdonsága a Kicsibácsi és Kicsinéni , amely, bevallom, a vicces és érdekes címe alapján keltette fel az érdeklődésemet. Így, mikor a Pagony Kiadó standjánál nézelődtem, úgy döntöttem, ezt veszem meg kislányomnak, és nem az x-edik Boribont (amúgy szeretjük Boribont, de már kezdünk belőle kinőni). Mikor hazavittem, és mondtam kislányomnak, mi a címe, rögtön nevetni kezdett. Nem hiába, számára is mókásnak tűnt a két kis figura, akik egy dióban laknak, Imikémmel, a bádognyúllal. A rövid kis történetek aranyosak, humorosak, Kicsibácsi és Kicsinéni hétköznapjait mutatják be (pl. reggeliznek, vásárolnak stb.), a diót pedig hol a tengerpartra sodorja a szél, hol a dombról legurítja. Bevallom, nekem néha kicsit erőltetettek, elvontak és fárasztóak voltak egyes mesék (ne klasszikus gyerekirodalomra számítsatok!), de a lényeg, hogy kislányomnak nagyon tetszik, nagyokat kacag rajta, kéri, hogy olvassam - végül is ő a célközönség a maga 4 és fél évével,

Emlékeztek? Gyerekek lehettünk, mikor nagy sikert aratott az Amit a .... -ról feltétlenül tudni kell sorozat. Békáról, elefántról, zsiráfról, koaláról születtek humoros, olykor már-már fárasztó "ismertető" írások, szójátékokkal és színes-vicces illusztrációkkal tarkítva. Nagy kedvencem volt az orrszarvús és a tevés könyv - családtagjainkkal mindig idéztük belőlük a poénokat. Később is jelentek meg még részek, volt, ami jobb volt, volt, ami kevésbé, aztán telt-múlt az idő, és elfelejtődtek ezek a kis könyvek. (Pontosabban mi megőriztük őket - jelenleg húgom és a kisfiai vigyáznak rájuk.) Jó hír - és számomra váratlan és nagy meglepetés volt -, hogy az Animus Kiadó gondozásában újból kaphatóak ezek a kis könyvecskék! Sőt, az Ünnepi Könyvhétre új részekkel jöttek ki. Amit a disznókról..., Amit a lovakról..., Amit a lajhárokról feltétlenül tudni kell. A disznóst és a lovast meg is vettem: szerencsére a humor változatlan, főleg a lovason nyerítettem sokat (csak hogy stíl

A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa. Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket. Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé.    Címe és ajánlója alapján hamar felkeltette érdeklődésemet a könyv, így - bár nem terveztem - kivettem a könyvtárból. A történet egy fiatal fiúról, Jo-ról szól, aki autóbalesetben elvesztette a szüleit valamint legjobb barátját, Charlie-t, és azóta látja a szellemeket, vagyis a kallódó lelkeket. Charlie néha a testébe is beköltözik, nem hagyja békén, irányítja cselekedeteit. A fiút ezért intézetbe küldik, mégpedig Spanyolországba, egy tó partjára. Kis kitérő: a moly -on több negatív véleményt is olvastam a könyvről, és valóban, én is éreztem benne logikai bukfencet. Például, hogy egy new york-i srácot miért egy másik kontinensre küldenek gyógyulni, és az sem volt világos a regény olvasása közben, hogy angolul vagy spanyolul beszélgetnek a szereplők.  De b