Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2013

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Férjem filmen látta az Egy különc srác feljegyzéseit, és annyira megtetszett neki, hogy megajándékozott ezzel a könyvvel, ami alapján a film készült. Azt mondják, a könyv a modern Zabhegyező. Valóban sok a hasonlóság. Mármint, hogy itt is egy kamasz fiú a főszereplő. Aki céltalanul keresi a helyét a világban, a nagy útvesztőben, amely a gimnázium kezdetével a felnőtt korba vezet. A könyv formája rendhagyó: levelekből épül fel. Charlie ugyanis egy képzeletbeli barátnak (Kedves Barátom! - a megszólítás) írja le mindennapjait, nehézségeit. Olvashatunk családjáról (szüleiről, focista bátyjáról és nővéréről, aki bepasizott), ír az osztálytársairól: Patrikról, a meleg barátról, és persze Samről, arról a bizonyos lányról. Gyakran előkerül Helen néni is, a nagynéni, aki már nem él, de múltja szörnyű titkot rejteget. Charlie rengeteget küzd önmagával, kipróbálja a drogot is, és miközben napról napra papírra veti cikázó gondolatait, zajlanak a középiskolás hétköznapok. Mert egyébként jól tanul és…

Budapesti böngésző, Balatoni böngésző

"Rendelésre" vettem meg a Balatoni böngészőt húgom gyerekeinek a Könyvvásáron, és akkor csaptam le a Budapesti böngészőre is - miután kislányom megjegyezte, hogy "Ez megvan az oviban is!" :) Így azt sem hagyhattuk ott, pláne akciósan. (Sőt, a Kolibri kiadó 2+1 akciónak köszönhetően még egy harmadik mesekönyvet is választhattunk - ezt majd egy későbbi posztban mutatom be.)
Schmal Róza: Budapesti böngésző Jó választás volt megvenni ezt a könyvet! (Mondtam én, hogy adok a kislányom ízlésére!)  Mint ahogyan a címe is elárulja: böngésző. Nem mesekönyv, nincs benne egyetlen betű sem, viszont annál több a rajz, apró kis részlet és ezáltal a gondolkodni való, keresgélni való.  Megszökött két kismajom, őket kell keresni, de rengeteg más visszatérő figura szerepel a könyvben, akiket lehet böngészni: vajon ki merre lehet? Kedvencem a betörő (ő is visszatérő szereplő), de van bohóc, kislányok, papírrepülőt hajító gyerek stb. És mindig és mindig fedezünk fel benne újabb visszatérő…

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Először a földalattin pillantottam meg az ablakra ragasztott plakátot. Valami úszócsaj írt egy könyvet a szexuális életéről - állapítottam meg, és ennyiben is maradtam. Kis idő múlva azonban már mindenhol erről a leleplező, szókimondó botránykönyvről lehetett hallani és olvasni. Egyik nap társasházunk postaládájában is megtaláltam a beharangozó füzetecskéjét. Jó marketing, az biztos, mert már egyre jobban érdekelt a könyv. A Könyvhéten is direkt belelapoztam az Ulpius-ház standjánál - de inkább nem áldoztam rá pénzt (pedig klassz kis színes karkötőt is kaphattam volna mellé :p). Aztán úgy alakult, hogy ingyen jutottam hozzá.
Olvasása közben úgy voltam, hogy egyszer azt gondoltam, de jó, hogy ezeket leírta, egyszer meg pont az ellenkezőjét éreztem: minek kellett ez? Kezdeném azzal, hogy a stílusa iszonyú. Mondjuk ezen is túlléptem, végülis Niki úszó, nem író. Aztán túl sok benne a felesleges ismétlés. Nem kellett volna százszor leírnia, hogy hú, neki mennyi pasija volt, és milyen jó pasi…

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

D. Tóth Kriszta könyvét az Ünnepi Könyvhéten sikerült beszereznem és dedikáltatnom. Ajándékba vettem, de természetesen elolvastam én is, mivel már a beharangozója alapján felkeltette érdeklődésemet.
Mint ismeretes, Kriszta édesanyja tragikus betegsége után viszonylag korán elhalálozott. A könyv neki állít emléket. Patakhegyi Borbála egyes szám első személyben meséli el fiatalkorát, házasságát, közben nem hagyja nyugodni a kérdés: Mi lett volna, ha? Ha fiatal főiskolásként az angol grófot választja, akinek tolmácsolt, és aki megkérte a kezét. Akivel utazhatott volna, világot láthatott volna, és gazdagon és fényűzően élhetett volna. Ám az már sosem derült ki számára, csak mi, olvasók tudhatjuk meg, hogy mi is a kiábrándító igazság az úriemberrel kapcsolatban.
Bora ugyanis nem őt választotta. Hanem Mikit, főiskolás társát, akivel csillagos éjszakás Omega koncert emléke köti össze, és aki miatt úgy döntött, elhagyva a pezsgő-nyüzsgő Budapestet, Kaposvárra költözik. Az angol grófi élet helye…

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni

Az Ünnepi Könyvhét egyik gyermekkönyv-újdonsága a Kicsibácsi és Kicsinéni, amely, bevallom, a vicces és érdekes címe alapján keltette fel az érdeklődésemet. Így, mikor a Pagony Kiadó standjánál nézelődtem, úgy döntöttem, ezt veszem meg kislányomnak, és nem az x-edik Boribont (amúgy szeretjük Boribont, de már kezdünk belőle kinőni). Mikor hazavittem, és mondtam kislányomnak, mi a címe, rögtön nevetni kezdett. Nem hiába, számára is mókásnak tűnt a két kis figura, akik egy dióban laknak, Imikémmel, a bádognyúllal. A rövid kis történetek aranyosak, humorosak, Kicsibácsi és Kicsinéni hétköznapjait mutatják be (pl. reggeliznek, vásárolnak stb.), a diót pedig hol a tengerpartra sodorja a szél, hol a dombról legurítja. Bevallom, nekem néha kicsit erőltetettek, elvontak és fárasztóak voltak egyes mesék (ne klasszikus gyerekirodalomra számítsatok!), de a lényeg, hogy kislányomnak nagyon tetszik, nagyokat kacag rajta, kéri, hogy olvassam - végül is ő a célközönség a maga 4 és fél évével, nem én, ú…

Kaszás György - Elek Lívia: Amit a .... -ról tudni kell - sorozat

Emlékeztek? Gyerekek lehettünk, mikor nagy sikert aratott az Amit a .... -ról feltétlenül tudni kell sorozat. Békáról, elefántról, zsiráfról, koaláról születtek humoros, olykor már-már fárasztó "ismertető" írások, szójátékokkal és színes-vicces illusztrációkkal tarkítva. Nagy kedvencem volt az orrszarvús és a tevés könyv - családtagjainkkal mindig idéztük belőlük a poénokat. Később is jelentek meg még részek, volt, ami jobb volt, volt, ami kevésbé, aztán telt-múlt az idő, és elfelejtődtek ezek a kis könyvek. (Pontosabban mi megőriztük őket - jelenleg húgom és a kisfiai vigyáznak rájuk.)
Jó hír - és számomra váratlan és nagy meglepetés volt -, hogy az Animus Kiadó gondozásában újból kaphatóak ezek a kis könyvecskék! Sőt, az Ünnepi Könyvhétre új részekkel jöttek ki. Amit a disznókról..., Amit a lovakról..., Amit a lajhárokról feltétlenül tudni kell. A disznóst és a lovast meg is vettem: szerencsére a humor változatlan, főleg a lovason nyerítettem sokat (csak hogy stílszerű legye…

Jonathan Beet és a kallódó lelkek: A halott ember tava

A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa.
Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.
Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé. 
Címe és ajánlója alapján hamar felkeltette érdeklődésemet a könyv, így - bár nem terveztem - kivettem a könyvtárból. A történet egy fiatal fiúról, Jo-ról szól, aki autóbalesetben elvesztette a szüleit valamint legjobb barátját, Charlie-t, és azóta látja a szellemeket, vagyis a kallódó lelkeket. Charlie néha a testébe is beköltözik, nem hagyja békén, irányítja cselekedeteit. A fiút ezért intézetbe küldik, mégpedig Spanyolországba, egy tó partjára.
Kis kitérő: a moly-on több negatív véleményt is olvastam a könyvről, és valóban, én is éreztem benne logikai bukfencet. Például, hogy egy new york-i srácot miért egy másik kontinensre küldenek gyógyulni, és az sem volt világos a regény olvasása közben, hogy angolul vagy spanyolul beszélgetnek a szereplők. 
De bevallom, ez a kis baki számo…