Ugrás a fő tartalomra

Vass Virág: Sokszor csókol, India!

Bár a Franciadrazsé után megfogadtam, soha többé Vass Virágot, erre a regényre mégis csak kíváncsi voltam, ugyanis a Vulévu folytatása, ami azért szerintem nem volt rossz...
A főhős, az utóbb említett könyvből jól ismert Török Szonja, aki menekül a kötelezettségek és az esküvők elől, hajtja a tévés karrierjét, és van egy nagyon jó barátnője, Enikő. No meg egy pasija, Zívem, a klímakutató. Akivel elég sokat vannak távol egymástól, munkájukból kifolyólag, Szonja pl. ebben a regényben Indiába utazik forgatni.  
Az alapszituáció tipikusan csajos-sablonos. Mégis, ami a könyv többletét adja, az India. Vagyis az Indiában élő és az ottani tévénél dolgozó Nonita sorsa, akit Szonja korábban egy külföldi útja során ismert meg. Le is döbben, hogy mennyire korlátozzák  a nőket Indiában, ahol a  férfi egyértelműen a ház ura, a feleség nem beszélhet akárkivel, és szinte mindenhez a férj engedélye kell. Ez okozza Nonita drámáját is - vagy inkább a szabadulását?
Ami meg nem tetszett, az Szonja karaktere, vagyis hogy miért nem tud már így harmincon túl kicsit lenyugodni, megállapodni, és egy hirtelen fellángolás miatt elbizonytalanodni, majd elmenekülni; meg ez a sok nyavalygás, hogy nem akar esküvőt... azért tegyük hozzá, hogy a végére minden jól alakul, és olyan lépéseket tesz Szonja (karrierje és magánélete szempontjából is), ami fordulatot hoz az életében. És talán Nonitával is jóra fordul minden.

A Sokszor csókol India! egy megtörtént eset hiteles és lebilincselő feldolgozása; hagyomány és változás, férfi és női szerepek nyugaton és keleten, házasságon innen és túl. - írja a könyvről a moly.hu.
Könnyed kis olvasmány, egyszer elolvasható, semmi több. Elsősorban azoknak ajánlom, akik olvasták a Vulévu-t, és/vagy bejön nekik ez a stílus, amit a könyv képvisel.

Vass Virág legújabb regénye a Krásznája Moszkva, ahol a Sokszor csókol Indiából ismert egyik szereplő tűnik fel újból.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább