Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2010

Lynn Barber: Egy lányról

Még mielőtt bárki belekezd a könyvbe, egy fontos tudnivaló: ez a mű nem egyenlő Nick Hornby azonos című filmjével! Pontosabban Nick Hornby a könyv második fejezetét (amely az egész könyvből csupán 25 oldal!) dolgozta fel és vitte filmre. A könyv sokkal részletesebb, egy egész életutat kísér végig. (Szóval a netes ajánlók + a könyv hátoldalán lévő összegzés kissé megtévesztő.)

A könyv Lynn Barber életrajzi elemekből merített műve. A sikeres újságíró, aki 1944-ben született, az első fejezetben gyermekkorát meséli el. A második fejezet, amelyet már említettem, szintén az „Egy lányról” címet viseli, és ez szól arról, amikor is 16 évesen a nála idősebb férfival, Simonnal megismerkedik. Aki aztán bevezeti őt egy gazdag álomvilágba – persze a végén nagyot kell csalódnia. A szüleit ebben a szituációban különben én sem értettem! Ők tényleg Simon karjaiba taszították a még kiskorú egyetlen gyermeküket! (Engem a szüleim biztos nem engedtek volna el ilyen fiatalon, hogy egy férfival utazgassak a …

Fejős Éva: Bangkok, tranzit

Annyit hallottam/olvastam már Fejős Éva könyveiről, hogy most már muszáj volt nekem is beszereznem (pontosabban kölcsönkérnem) az egyiket.
Fejős Évát természetesen én is a Nők Lapjából ismerem, így reméltem, nem fogok csalódni a regényben.

Összességében nem is csalódtam. Kedves, könnyed kis olvasmány. Az elején több szálon fut, ugyanis több szereplő sorsát, pontosabban útkeresését kísérhetjük figyelemmel, akik mind Bangkokba érkeznek – felejteni, újrakezdeni, keresni valakit vagy csupán kikapcsolódni.
A szálak természetesen a végére összefutnak, már a regény közben lehet sejteni, ki kivel kapcsolódik majd össze, de azért vannak nem várt esmények is - na meg persze szerelem, szex, veszteség, fájdalom és múltbéli események kísértése.

Hogy egy kicsit kötekedjek is: egyes részek/életutak túl részletesen vannak kifejtve (ld. Helen múltja), egyes események meg épphogy megemlítve, talán ez a regény egyetlen „hibája”. (És Paul betegsége sem igazán világos számomra, olyan hirtelen és furcsán derül…

J. D. Salinger: Zabhegyező

Nem is tudom elmondani, milyen régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet – valahogy kimaradt a középiskolai és a főiskolai olvasmányaim közül. Tényleg kár, hogy nem jutottam hozzá korábban, ugyanis nagyon klassz kis könyvről van szó!
Nekem a stílusa tetszett a legjobban. Főleg azért, mert az utóbbi időben elég sok romantikus könyvet olvastam (ill. egy-két komolyabb szépirodalmat), és valami egészen másra vágytam már. Ez meg egy vagány kamaszsrác elbeszélése kissé szleng stílusban.

A sztori röviden:
„Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik.”

Ez a „kedvére tölti” persze azt jelenti, hogy ezalatt a három nap alatt szórja a pénzt, taxival utazik, hotelban száll meg, bárokban tölti az éjszakát (és ahol tud, szeszes italt iszik, pedig még kiskorú)… Emellet…

Lázár Ervin: A fehér tigris

Lázár Ervinnek ez az egyetlen regénye (1971). Felnőttmese – írják róla.
Valóban meseszerűen indul: Makos Gáborhoz, a főszereplőhöz a kávéházban hozzászegődik egy különös fehér tigris, akitől aztán nem tud megszabadulni. Eleinte félnek tőlük az emberek, veszélyesnek nyilvánítják őket, így a férfi ki sem teheti a lábát a lakásából, még rácsot is szerelnek köréjük. Később aztán vidékre költöztetik őket egy erdészházba… és a képtelen történet újabb és újabb fordulatokkal folytatódik tovább. Természetesen feltűnik a szerelem is Szolga Erzsébet személyében, aki eleinte mindenben kitart férje mellett.

A regény azonban nem csupán egy mese, ennél jóval több a mondanivalója: elgondolkodtat, és erkölcsi húrokat feszeget. Mit kezd az ember a hirtelen ölébe hulló különös adottsággal? Felhasználhatja mások ellen a hatalmát? De mire használja fel? Addig jó, amíg csupán igazságosztásra, mint ahogyan ezt Makos Gábor is tette a gonosz Főnök ellen. Ám mi van ha átbillen a ló túlsó oldalára, és zsarnoki mó…

Szy Katalin: Hullámkeltő

Egy kedves barátom ajánlotta nekem ezt a nemrégiben megjelent könyvecskét. Rögtön utánanéztem az interneten.
„Szy Katalin vagyok, klinikai szakpszichológus, onkológiai betegek pszichés támogatásával foglalkozom. Szakterületem az orvosok, egészségügyi dolgozók kiégésének megelőzése, kezelése.” – olvastam az ajánlóban.
Egy klinikai szakpszichológus, aki novellákat ír? Ez egyből felkeltette az érdeklődésem.

Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy túl lehangoló lesz a könyv, mivel olyan betegekről szól, akik már kapcsolatba kerültek a halállal.Ám ezekből a kis novellákból, hiába épp egy szomorú történetet mesél, mind kedvesség és szeretet árad. A „Buborék” című novella meg a maga humorával egyszerűen csúcs! Elgondolkodtatóbbak a „Sötétség” és „Az orvos orvosa” írások, ezek is nagy hatással voltak rám.

„Számomra az írás a terápiák során felgyülemlett tapasztalataim kifejezése, feszültségeim szelepe, öngyógyítás, a lelki egyensúlyom megőrzésének útja, titka. Örömöt találok ebben és remélem Önök…

Játék - szeretem a könyveket :)

Nikitől kaptam :)

A játék menete:
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt. 2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet. 3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

Nehéz kérdés, mert kapásból több, mint hármat fel tudnék sorolni.
Lássuk csak:
1. Első nagy kedvencem Robert Merle: Állati elmék. Izgalmas, fantasztikus-utópisztikus regény a delfinek intelligenciájáról. Már kétszer is elolvastam, először 13 évesen, legutóbb kb. 5 éve. De most, hogy eszembe jutott, lehet, hogy újraolvasom?
2. George Orwell: Állatfarm. Alapmű. Félelmetes igazság van benne! Ennek is tervezem az újraolvasását.
3. Végezetül egy olyan könvv, amit nemrég olvastam, és írtam is róla ebben a blogban. Azért ezt választottam harmadiknak, mert a közelmúltban ez a történet volt rám a legnagyobb hatással: Nicholas Evans: A suttogó.
(Most látom, csak "állatos" könyveket írtam :)))

És hogy kinek adjam tovább…

Elizabeth Adler: Ház Amalfin

"A múlt titkai éppen úgy Olaszországban rejtőznek... mint a váratlan szerelem."

Mivel a Könyvfalók-ban több Elizabeth Adler regény is bemutatásra került, úgy döntöttem, most már én is megismerkedem az írónővel.
Nekem a "Ház Amalfin" című könyvet sikerült így elsőre beszereznem. A romantikus tájat ábrázoló borítót látva egy érzelgős-csöpögős szerelmes regényre számítottam.
Ámde nem csupán romantika, hanem krimi-szál is van a történetben: már az elején feltűnik egy apró rejtély, amely mindvégig kételyek közt hagyja az olvasót. Lamour (a főszereplő nő) apja tényleg a tengeri viharban vesztette életét húsz évvel ezelőtt? Mármint biztos, hogy "csak" véletlen baleset volt? Lamour tehát gyermekkora helyszínére, a csodálatos Amalfi partra tér vissza Chicago-ból férje halála után - új életet kezdeni és fényt deríteni a régi titokra.

A regény első fele (több mint fele) nekem kissé vontatottnak és unalmasnak tűnt, csak vártam-vártam, mikor történik már végre valami izg…