Ugrás a fő tartalomra

Elizabeth Adler: Ház Amalfin


"A múlt titkai éppen úgy Olaszországban rejtőznek... mint a váratlan szerelem."

Mivel a Könyvfalók-ban több Elizabeth Adler regény is bemutatásra került, úgy döntöttem, most már én is megismerkedem az írónővel.

Nekem a "Ház Amalfin" című könyvet sikerült így elsőre beszereznem. A romantikus tájat ábrázoló borítót látva egy érzelgős-csöpögős szerelmes regényre számítottam.
Ámde nem csupán romantika, hanem krimi-szál is van a történetben: már az elején feltűnik egy apró rejtély, amely mindvégig kételyek közt hagyja az olvasót. Lamour (a főszereplő nő) apja tényleg a tengeri viharban vesztette életét húsz évvel ezelőtt? Mármint biztos, hogy "csak" véletlen baleset volt? Lamour tehát gyermekkora helyszínére, a csodálatos Amalfi partra tér vissza Chicago-ból férje halála után - új életet kezdeni és fényt deríteni a régi titokra.

A regény első fele (több mint fele) nekem kissé vontatottnak és unalmasnak tűnt, csak vártam-vártam, mikor történik már végre valami izgalmas dolog, illetve mikor teljesedik ki a szerelmi szál, és vajon melyik férfival? Ám a könyv második felében szerencsére felpörögnek az események és olyan rejtélyek is kiderülnek, amire nem is számít az ember.


A történet olyan szép helyen játszódik, hogy az olvasó komolyan elgondolkodik rajta, hogy Lamour példáját követve feladja a pörgős nagyvárosi életét és állását, és egy eldugott tengerparti olasz kisváros eldugott kis házikójába költözik, ahol reggelente cappuccinót iszogathat a teraszán és ahol a kertjében tyúkokat és tehenet tarthat :)

Egyszer elolvasható, kedves kis regény de azért ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen jellegű történeteket.

További Elizabeth Adler regények: Toszkánai nyár; Velem Velencében; A Villa Mimóza titka; Riviéra Hotel; Nyár Capri szigetén; Kalifornia, szívem; Varázslatos Malibu stb.
(Linkeltem, amelyikről már született bejegyzés a Könyvfalók-ban.)

Megjegyzések

  1. Érdekesnek hangzik. ;o)
    És valami vár rád itt:
    http://azajtom.blogspot.com/2010/04/jatek-szeretem-konyveket.html

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább