Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2010

Vámos Miklós: Félnóta

Ezt a könyvet is karácsonyi ajándékba kaptam. Utánaolvastam a neten, és sajnos nagyon lehúzták, pl. a moly.hu-n többen is írták, hogy a felénél abbahagyták, annyira unalmas. Sebaj, én belevágtam. Az elején még egész érdekesnek tűnt, röviden arról van szó, hogy régi jóbarátok emlékkoncertet szerveznének egykori legendás együttesüknek, a Barikádnak – ennek apropóján indul a nosztalgiázás, a régi szép idők, koncertek, utazások, csajozások, fiatalos lázadások és egyéb korszakbéli történések felelevenítése. És innentől kezdve az egész regény a nosztalgiázásról, a barátok emlékeiről szól! Kb. a 135. oldalon jártam, mikor nekem is elegem lett, hogy „Történjen már valami!”; majd átlapoztam csomó unalmas oldalt… (és baromira zavart, hogy hol E/3-ban, hol E/2-ben mesél az író - biztos van jelentősége, de nekem nem „jött le”) … Na de a lényeg, jelentem: becsülettel végigolvastam! Vámos Miklósnak ez az egyik első regénye, még a 80-as évek elején írta, most adták ki újból. Kis kedvcsináló a moly

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

Nikitől lopva az ötletet , úgy gondoltam, én is bemutatom a kedvenc Janikovszky Éva könyvemet, ami nem más, mint a „Kire ütött ez a gyerek?” Azt hiszem, már a borítón lévő nyegle kamaszfiú is sok mindent elárul. (Ezt a könyvet is természetesen Réber László illusztrálta.) Annak idején, mikor gyerekként először olvastam, sokat nevettem rajta. Janikovszky Éva humora tényleg remek, ahogyan csokorba szedi a kamaszkor jellegzetességeit, és a különböző generációk „problémáit”. "Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek." Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok. – olvasható a Libri ajánlójában. Ajánlom tehát szülőknek és kamaszoknak egyaránt! A könyv először 1974-ben jelent meg, de most i

Vujity Tvrtko: Menekülés a pokolból

Szenzációhajhász. Hatásvadász. Mondják róla. Történetei meghökkentőek. Torokszorítóak. Vagy éppen rémisztőek. Az biztos, hogy nem hagy érzelmek nélkül. Akár egy elhunyt fiatalra emlékezik, akár egy vérfürdőről ír, akár egy magyarországi, akár egy harmadik világbéli eseményről. Az biztos, hogy egyes történeteihez tényleg erős idegek kellenek. A „ Menekülés a pokolból ” három hosszabb írást, és több apró kis „szilánkot” tartalmaz. Megismerkedhetünk Szamirával, a Szomáliából hazamenekített lánnyal. Megismerhetjük Marian Cozma tragédiáját - nem, Tvrtko nem vádol, nem rágalmaz, csupán tényeket közöl, és azt elemzi, hogy a sporttragédiák milyen hatással vannak a sporttársak teljesítményére. Aztán ott a beszláni túszdráma. Brutális. Ezt tényleg csak azoknak ajánlom, akiknek van lelkierejük hozzá. És gyomruk. Olvasása közben többször is félre kellett tennem a könyvet, több napba telt, míg végre be tudtam fejezni. Utána napokig puszilgattam és ölelgettem kislányomat. Hogy milyen szerencsés vagy

Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu

Karácsonyi ajándékba kaptam ezt a könyvet és a két ünnep közt hamar végeztem is vele, sőt, egyes részeket újra elolvastam belőle. Rácz Zsuzsa stílusát mindig is kedveltem: olvasmányos és nagyon szórakoztató. (Egy időben a Maxima c. fiatal nőknek szóló hetilapban is rendszeresen publikált - ahonnan az összes írását kivágtam és eltettem!) A „ Nesze Neked Terézanyu ” című regénye önéletrajzi ihletésű. Főszereplője (akárcsak az „Állítsátok meg Terézanyut!”-ban) Kéki Kata. Az írónő tulajdonképpen első regénye írásának és megjelenésének előzményeit majd következményeit taglalja, mert mint tudjuk, a siker korántsem olyan egyszerű, mint azt hinnénk. Természetesen feltűnnek a régi barátnők, továbbá terítékre kerülnek az örök témák: a pasi- és az álláskeresés. Ám elgondolkodtatóbb részek is akadnak a könyvben, pl. az édesapjával való kapcsolatának boncolgatása vagy a szeretett nagymamának szánt megemlékezés „A könyvekből épült vár” fejezetben. Több helyen olvastam, és én is egyetértek vele, ho