Koa-könyvek

Romantikus, erotikus tartalmú történetre számít az olvasó, ezt meg is kapja, lévén erősen 18+-os a regény. Ezzel nincs is a gond, hiszen a "szürke" óta divat az uralkodó férfi és a hétköznapi, áldozat-szerepbe kényszerülő lány viszonyának,  szexuális életének részletes taglalása. De a kerettörténet és a szereplők! A főhősnőt, a lengyel származású Laurát szicíliai nyaralása alatt elrabolja az olasz maffiózó, Massimo. Hogy miért? Mert egy korábbi balesete után volt egy látomása, amiben a nőt látta, és azóta is keresi. Most meg itt a nő élőben, így hát el kell rabolni, logikus. Laura mondjuk ez ellen nem nagyon tiltakozik, leszámítva néhány hisztijét és pofozkodását, viszonylag hamar túllép a (volt) pasiján is (akivel pont együtt nyaralt), sőt, egy idő után már a családja, szülei miatt sem aggódik. Élvezi az új, milliomos életét és a szexet a férfival, szóval nem tűnik annyira szerencsétlen sorsú, elrabolt áldozatnak. (A valóságban ha ilyen történne, azért kicsit nagyobb para le

Újabb humoros, német krimi kedvenc hőseinkkel és ismét egy rejtélyes gyilkossággal. Az egész regény úgy kezdődik, hogy Franz felügyelőt áthelyezik Münchenbe. Nagy változás a kisvárosi élet után, gondolhatnánk. Ám Franz gyakran, szinte napi szinte hazajár Papához és a Nagyihoz, aki ismét finomakat főz, olyannyira, hogy Birkenberger felügyelő "be is kómál" tőle. Ugyanakkor még megvan Susi is - vajon lesz már végre esküvőjük? (Franz viselkedése pasiként mondjuk néha számomra furcsa, mindegy.) De térjünk rá a bűnügyre. Papa régi autóját ellopják, aztán meg is találják - egy női hullával a csomagtartóban! Innen indul a nyomozás. Az áldozat, a fiatal lány bébiszitterként dolgozott egy családnál, és mint kiderült, terhes is volt! Vajon ki lehet az apa? És kinek lehetett az útjában? A nyomozás (és a könyv is) szép kényelmesen halad, sok kitérővel, hétköznapi szálakkal, volt, hogy lassabban haladtam vele, de a végére kerek kis történet sült ki ebből is. A korábbi részek, amiket olvast

Szerencsére kölcsönkaptam az Iskolák Versenye II. trilógia második kötetét is, így ismét együtt izgulhattam a Szirtes gimi piros csapatával: Sárával, Vivivel, Dominikkal és Rajmunddal. Bár, őszintén, mikor belekezdtem a regénybe, nem találtam annyira érdekfeszítőnek, mint az előzőt. Jó, itt is tök jók a csapatfeladatok, imádtam a szereplőket, de valahogy mindig előre lehetett borítékolni a győzelmet. Néha túl sok kitérő gondolat, leírás volt benne, a kommentszekció is hosszúnak tűnt néha (és nagyjából önmagukat ismétlik, még ha humorosak is), Kocsis élőit sem mindig találtam viccesnek. Azért vannak benne nagyon jó párbeszédek, Leiner Laura most is hozta a stílusát! Természetesen főszereplőinkkel ebben a részben is történnek említésre való dolgok: nem csupán a versenyben, hanem magánéletileg is. Sára és Rajmund nagyon cukik, ahogyan húzzák egymást, Vivi és Dominik meg... erre mondjuk pont nem számítottam. Aztán a vége fele kezd izgalmas lenni a regény, az utolsó feladat pedig igencsak ü