Koa-könyvek

Bevallom őszintén, sokáig nem mertem elolvasni ezt a könyvet. Pedig egyszer még a könyvtárban is belelapoztam, de aztán inkább visszatettem a polcra. Hogy miért? A válasz egyértelmű. Nekem is kislányom van, akit féltek minden rossztól és gonosztól. Aztán nemrégiben megtaláltam a neten e-bookban. Le is töltöttem, és belevágtam. Mert igazából nagyon érdekelt a 8 és fél éven át fogva tartott osztrák lány története. Vajon hogyan élte túl? Mi adott neki erőt és hitet ennyi időn át? Hogy mi is történt (aki nem tudná), az ajánlóban is elolvasható:  A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv – ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorb

Nem is tudom, mióta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Még gyerekkoromban láttam egy egyszarvús rajzfilmet, ami nagyon tetszett, (talán ez volt? homályosak az emlékeim...), éppen ezért nagyon érdekelt, milyen "mese" is Peter S. Beagle regénye. A könyv először 1968-ban jelent meg Amerikában, tehát nem újonnan megjelent regény, mégis, a "modern korban" is kellemes olvasmány. A történet úgy kezdődik, hogy az egyszarvú, aki az utolsó létező egyszarvú a Földön, elkezdi keresni elveszett társait: vajon hová tűntek? Miközben vándorol, különös kalandokba keveredik, különös, mesebeli alakokkal ismerkedik meg. Később társai is akadnak - Schmendrick, a varázsló, és Molly Gru személyében. Úticéljuk a gonosz Haggard király vára, és a Vörös Bika, akit le kell küzdeniük. Valóban nagyon meseszerű regény, tele szeretettel, félelemmel, gonosz elleni támadással, és az egyszarvú "átváltozása" után egy pici szerelmi szállal is. Talán a végén mást vártam volna Lí

Getty Images Neked mikor van időd olvasni? Számtalanszor teszik fel ezt a kérdést könyves bloggereknek, így nekem is. Mikor van időm olvasni, pláne írni, hogyan tudok rá időt szakítani főállású munka, gyereknevelés, otthoni teendők, rendszeres edzés stb. mellett. Régebben (akár tavaly is), abból a szempontból jobb volt a helyzet, hogy kislányom még aludt délután. Így egy borongós szombaton vagy vasárnapon, plédbe burkolózva, teázgatva olvasgattam, míg kisasszony szundikált. Most már főleg csak esténként van időm, és akkor sem túl sok, de nem tudok úgy elaludni, hogy minimum 2 oldalt ne olvastam volna. Ezenkívül a mindennapi utazást is ki lehet ám használni. No nem a túlzsúfolt 4-6-os villamosra gondolok (bár ott is lehet), hanem kedvenc olvasóhelyemre, a 2-es villamosra. Ott különben mindig rengetegen olvasnak, újságot, könyvet, e-book-ot, egyetemi jegyzetet. Mondjuk vigyázni kell, mert velem már többször előfordult, hogy olyan izgalmas volt a könyv, hogy majdnem elfelej

Agatha Raisin újabb kalandja a Vizes viszály alcímet viseli. Mint ebből is kiderül, vízről, vagyis egy, a szomszédos faluban lévő (halálfejes) forrásról van szó, amely eléggé megosztja a helybéli lakosokat. Amikor a "víz vérré válik", vagyis gyilkosság történik, Agatha mégiscsak elvállalja azt a PR-os állást a palackozó cégnél, amit korábban elutasított. Az előző részből ( Életveszélyes esküvő ) tudjuk, hogy már sajnos nincsenek együtt Jamesszel, ám James sem bírja ki, hogy ne nyomozzon. Természetesen itt is történik újabb gyilkosság, aztán az első számú gyanúsítottról kiderül, hogy már nem is gyanúsított, csupán egy elviselhetetlen némber; akiről pedig nem gondolnák, az meg -  fehér macskaszőröknek hála -  gyanúba keveredik. Belegondoltam így a sokadik rész olvasása után, hogy ugye Agatha, otthagyva a városi nyüzsgést, megpihenni jött a kis faluba, és azóta szinte folyamatosan gyilkosságokba keveredik. És még nincs vége a sorozatnak! Persze nemcsak az újabb gyilkos

Mivel az olvasással egyéb elfoglaltságaim miatt állandóan hadilábon állok, viszont a blogom nem szüntetném meg, a következőre jutottam. Egyrészt ebben a blogban nemcsak könyves bejegyzések lesznek ezentúl, hanem "Gondolatok" címmel néha (havi 1-2 alkalommal, nem gyakrabban) írni fogok egy-egy témáról, ami a könyvekkel, olvasással kapcsolatos. Így szeretném személyesebbé tenni a blogomat. A másik, hogy Facebook-os oldalamon , azon kívül, hogy megosztom veletek a friss bejegyzések linkjét, könyves akciókat, megjelenéseket fogok közzétenni. Kiadók recenziós példányait továbbra is szívesen fogadom, és még szívesebben írok is róluk (ld. Park Kiadó könyvei), viszont nem szeretném, ha a blogom reklámfelület lenne (arra ott a Facebook). Szeretném megtartani ilyen kis személyesnek, mint amilyen. És a jó hír!  Hamarosan lesz nyereményjáték - a blog 4. szülinapja alkalmából! :)))

Jeanette Winterson könyveit sajnos nem nagyon ismerem, viszont, mint tudjátok, nagyon szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket. Szeretem átélni mások sorsát, beleélni magam hétköznapjaikba, örömükbe, szenvedésükbe. A Park Kiadónak köszönhetően került hozzám az írónő legújabb regénye, amely elég különös címet visel: Miért lennél boldog, ha lehetnél normális? - teszi fel a kérdést. Pontosabban ezt a kérdést Jeanette-nak tette fel a nevelőanyja. Jeanette ugyanis örökbefogadott lány, akit elég szigorúan neveltek. A mélyen vallásos családban ráadásul nagy botránynak számított, amikor kiderült, hogy a lány a saját neméhez vonzódik! Sok megaláztatás érte emiatt tizenévesként. Az anyja ráadásul még az olvasást is megtiltotta neki. Olyannyira, és ez a jelenet nagyon megmaradt bennem, hogy elégette a titokban összegyűjtött könyveit! A másik jelenet, amit kiemelnék fiatalkorából, amikor is elszökött otthonról, és egy ideig egy Mini-ben (autó) lakott. Jeanette életének alakulásában teh

Mivel nem igazán hallgatok rádiót, nem sokat tudtam Kőváry Anettről, a Class FM volt hírszerkesztőjéről, de ennek ellenére érdekelt a könyv. Egyrészt szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket, másrészt maga a téma is felkeltette az érdeklődésemet. Még én is jól emlékszem arra a korszakomra, amikor is kb. 26 éves korom körül gőzerővel kerestem az igazit, és hiába botlottam léptem-nyomon mindenféle pasiba, valahogy egyikben sem találtam meg, azt akit keresek, és közben csak azt éreztem, hogy "öregszem" és sürget az idő. A könyv főhőse, Végvári Vanda sem túl szerencsés a férfiakkal, és sajnos sokszor elköveti a tipikus női hibákat. Például nem értettem, a kis focista után minek fut annyira, illetve, ha az ajtóból kidob egy pasit, miért csodálkozik, hogy a közösségi oldalon törli az ismerősei közül. Őszintén, az autóversenyzős részeket néha picit untam, főleg a közepe fele volt ebből picit sok. Mondjuk érthető, Anett, akarom mondani Vanda napjait akkoriban ez töltötte ki.