2013. október 31., csütörtök

Natascha Kampusch: 3096 nap

Bevallom őszintén, sokáig nem mertem elolvasni ezt a könyvet. Pedig egyszer még a könyvtárban is belelapoztam, de aztán inkább visszatettem a polcra. Hogy miért? A válasz egyértelmű. Nekem is kislányom van, akit féltek minden rossztól és gonosztól. Aztán nemrégiben megtaláltam a neten e-bookban. Le is töltöttem, és belevágtam. Mert igazából nagyon érdekelt a 8 és fél éven át fogva tartott osztrák lány története. Vajon hogyan élte túl? Mi adott neki erőt és hitet ennyi időn át?

Hogy mi is történt (aki nem tudná), az ajánlóban is elolvasható:
 A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv – ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek.

A könyv nagyon olvasmányos, gyorsan haladtam vele. Az elején megismerhetjük Natascha családi hátterét is - nem volt épp felhőtlen a gyermekkora. A tízéves duci kislány mondhatni épp lelki válságban volt, mikor iskolába menet elrabolták. (Itt eszembe jut, hogy sajnos hiába mondod gyermekednek, hogy ne állj szóba idegenekkel, és hiába tartja be gyermeked ezt a szabályt, az ellen sajnos nem tehet semmit, ha erőszakkal betuszkolják egy furgonba...)
Innentől megkezdődött Natascha fogsága a szűk kis pincében. Fogvatartója, még ha eleinte nem is bántalmazta, lelki terrorban tartotta, megfélemlítette, elhitette vele, hogy már nem kell a szüleinek, nem keresik. Később pedig - mikor néha-néha kivitte - azt, hogy ha szól valakihez, vagy segítséget kér, akkor mindenki meghal. Annak idején, mikor az újságokban olvastam a történéseket, nem értettem, miért nem szólt az embereknek a boltban vagy az utcán, miért nem kért segítséget? Most már már megértem. Egy megfélemlített, lelkileg sakkban tartott helyzetben nekem sem jönne ki egy hang sem a torkomon!

A legdurvább számomra az volt, hogy amikor a lány nagyobb lett, éheztette (38 kg-sra fogyott!), sőt, brutálisan bántalmazta! Le a kalappal Natascha előtt, hogy milyen "ügyesen" kezelte ezeket a helyzeteket! Ennek köszönhető, hogy túlélte, és végül - kihasználva egy megfelelő pillanatot - elmenekült. Illetve, még abba is borzasztó volt belegondolni, hogy az ilyen Priklopil-féle őrült emberekkel azért is "nehéz", mert kiszámíthatatlan a hangulatváltozásuk! Hogy egyszer kedves veled, egyszer pedig vadállat, és egy rossz mondatodért, vagy mozdulatodért agyonüt. Jobb nem belegondolni, vajon hány ilyen elmebeteg él környezetünkben, és hogy minek vannak kitéve gyermekeink!

Tetszett a könyv a stílusa, hogy nem dramatizál túl, de ugyanakkor nem is szépít. Picit tárgyilagos, de az érzelmeket sem mellőzni - nem is lehetne.

A könyvből film is készült, szintén 3096 nap címmel, amelyet ez év februárjában mutattak be Bécsben. A hivatalos trailert megtekinthetitek ITT.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...