Ugrás a fő tartalomra

Natascha Kampusch: 3096 nap

Bevallom őszintén, sokáig nem mertem elolvasni ezt a könyvet. Pedig egyszer még a könyvtárban is belelapoztam, de aztán inkább visszatettem a polcra. Hogy miért? A válasz egyértelmű. Nekem is kislányom van, akit féltek minden rossztól és gonosztól. Aztán nemrégiben megtaláltam a neten e-bookban. Le is töltöttem, és belevágtam. Mert igazából nagyon érdekelt a 8 és fél éven át fogva tartott osztrák lány története. Vajon hogyan élte túl? Mi adott neki erőt és hitet ennyi időn át?

Hogy mi is történt (aki nem tudná), az ajánlóban is elolvasható:
 A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv – ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek.

A könyv nagyon olvasmányos, gyorsan haladtam vele. Az elején megismerhetjük Natascha családi hátterét is - nem volt épp felhőtlen a gyermekkora. A tízéves duci kislány mondhatni épp lelki válságban volt, mikor iskolába menet elrabolták. (Itt eszembe jut, hogy sajnos hiába mondod gyermekednek, hogy ne állj szóba idegenekkel, és hiába tartja be gyermeked ezt a szabályt, az ellen sajnos nem tehet semmit, ha erőszakkal betuszkolják egy furgonba...)
Innentől megkezdődött Natascha fogsága a szűk kis pincében. Fogvatartója, még ha eleinte nem is bántalmazta, lelki terrorban tartotta, megfélemlítette, elhitette vele, hogy már nem kell a szüleinek, nem keresik. Később pedig - mikor néha-néha kivitte - azt, hogy ha szól valakihez, vagy segítséget kér, akkor mindenki meghal. Annak idején, mikor az újságokban olvastam a történéseket, nem értettem, miért nem szólt az embereknek a boltban vagy az utcán, miért nem kért segítséget? Most már már megértem. Egy megfélemlített, lelkileg sakkban tartott helyzetben nekem sem jönne ki egy hang sem a torkomon!

A legdurvább számomra az volt, hogy amikor a lány nagyobb lett, éheztette (38 kg-sra fogyott!), sőt, brutálisan bántalmazta! Le a kalappal Natascha előtt, hogy milyen "ügyesen" kezelte ezeket a helyzeteket! Ennek köszönhető, hogy túlélte, és végül - kihasználva egy megfelelő pillanatot - elmenekült. Illetve, még abba is borzasztó volt belegondolni, hogy az ilyen Priklopil-féle őrült emberekkel azért is "nehéz", mert kiszámíthatatlan a hangulatváltozásuk! Hogy egyszer kedves veled, egyszer pedig vadállat, és egy rossz mondatodért, vagy mozdulatodért agyonüt. Jobb nem belegondolni, vajon hány ilyen elmebeteg él környezetünkben, és hogy minek vannak kitéve gyermekeink!

Tetszett a könyv a stílusa, hogy nem dramatizál túl, de ugyanakkor nem is szépít. Picit tárgyilagos, de az érzelmeket sem mellőzni - nem is lehetne.

A könyvből film is készült, szintén 3096 nap címmel, amelyet ez év februárjában mutattak be Bécsben. A hivatalos trailert megtekinthetitek ITT.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie?
Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból átéli a mindennapokat, …