"Én csak egy példány vagyok a sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan." Elsőként annyit írnék, hogy A lepkegyűjtő nem egy mai regény, 1963-ban jelent meg először. De témáját illetően akár mai is lehetne. Nem egy vidám történet, sőt mi több, elég lehangoló. Maga a lepkegyűjtő egy férfi, Ferdinand, aki amellett, hogy gyűjteményét szebbnél szebb példányokkal gyarapítja, felfigyel egy gyönyörű lányra, akibe betegesen szerelmes lesz. Ő Miranda, a festőnövendék, akit Ferdinand elrabol és pincéjében fogva tart, hogy benne is gyönyörködhessen, akár csak a lepkegyűjteményében. Nem egy szokványos fogva tartós regény, bár a szokásos játszmák megvannak benne. Itt nincs megerőszakolás, szexre kényszerítés, inkább a lelki dolgokat és érzelmeket helyezi előtérbe; a fogva tartó és a fogva tartott kapcsolatára, pszichológiájára kiélezve. A történetet Ferdin
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)