Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2011

Jókai Mór: Az arany ember

Örök klasszikus kedvencem, többször láttam a filmet is, de persze maga a  könyv ezerszer jobb! Jókainak is ez volt a legkedvesebb regénye. Legelőször tizenkettő-tizenhárom évesen olvastam, már akkor is megszerettem  (igen, én még az a korosztály vagyok, aki elolvasta az iskolai olvasmányokat és legtöbbjük tetszett is). Most, hogy felnőtt fejjel újból elővettem és újraolvastam, szintén nagyon élveztem, de sok mindent másképp ítélek már meg, mint gyerekként. Például, nekem annak idején Timár Mihály egy pozitív hősnek tűnt, hiszen ő az arany ember, tele pénzzel, kinccsel, és nem akadtam fenn különösebben azon sem, hogy egyszerre két nő is van az életében: a fekete hajú Timéa és szőke hajú Noémi. Nos, 33 évesen ezt már úgy látom, hogy Timár Mihály nem egy pozitív jellem, sőt! Vegyük sorra: saját vagyonának tekinti Ali Csorbadzsi kincseit, ami tulajdonképpen Timéa vagyona, amiről a nő természetesen nem tud, vagyis hogy férje az ő "tollaival ékeskedik". Emellett ugye meg kettős éle

Aron Ralston: 127 óra

  Először moziban láttam a film bemutatóját, utána vettem észre, hogy könyvben is megjelent ez az izgalmas történet. Már ahhoz is nagy bátorság és megszállottság kell, hogy valaki embernemjárta területeket barangoljon be, megközelíthetetlen csúcsokat másszon meg, ráadásul egyedül, életét is veszélybe sodorva. (Szeretem a hegymászós, kalandos történeteket, korábban Szendrő Szabolcs: Fél lábbal a csúcson c. könyvét olvastam, ő az, aki műlábbal mászta meg többek közt a Himaláját.) Aron Ralston is szenvedélyes túrázó, a könyv pedig, amely "A kanyon fogságában" alcímet viseli, hat napos megpróbáltatását meséli el az Utah-béli Patkó-kanyonban, amikor is egy lezuhanó sziklatömb hozzászorítja jobb kezét a kanyon falához, ezáltal csapdába kényszerítve őt. A helyzet kilátástalan, főleg amiatt is, hogy Aron senkivel sem közölte, hová is tart, még a két lány, akikkel utoljára találkozott, sem tudnak róla semmit, sőt, napokig senki sem keresi! Élelme szinte semmi, ivóvize fogyóban, ruháza

Bálint Ágnes: Én vagyok a Tévé-Maci

Annyira jó és nosztalgikus érzés, mikor gyermekkori könyveim újabb kiadásába botlom a könyvesboltokban! A Millenium Könyvesházban fedeztem fel az Én vagyok a Tévé-Maci című mesekönyvet, olyan klasszikusok társaságában, mint pl. Mazsola és Tádé. Bálint Ágnes remekművei ugyanis újra (vagyis még mindig) kaphatóak, és amiken én nőttem fel harminc évvel ezelőtt, azt most kétéves kislányom lapozgatja nagy örömmel. A könyv a Tévé-Maci egy napját, vagyis egy délutánját és estéjét mutatja be, amikor is játszik (labda, favonat, építő-kockák), virágot öntöz, vacsorázik (almát, tejet és persze mézes kenyeret), majd természetesen fürdik, fogat mos, megnézi az esti mesét és már alszik is Csutkababa társaságában. A gyerekek mind ismerik ezeket a napi (esti) mozzanatokat, felismerik a játékokat, és talán még a(z eltűnőben lévő?) Tévé-Macit is ismerik a sok modern tv-műsor és rajzfilm mellett. A Millenium Könyvesházban (1066 Bp.,Teréz krt. 22.) egyébként sok régi klasszikus kedvenc megtalálható és me

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Kíváncsian vettem kezembe Niffenegger új könyvét, hiszen a korábban olvasott Az időutazó feleségé nek is sajátos hangulat volt már. Nem tévedtem, az írónő ezúttal is egy különös világba kalauzol minket, ahol átjárható az út élet és halál között, vagyis az ikerlányok történetén keresztül a kísértetek világába, életébe is bepillantást nyerhetünk. A sztori röviden: A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is. (moly.hu) A történetet eleinte egy nagyon könnyed kísértet-történetnek találtam, semmi izgalom, csak

Spiró György: Tavaszi Tárlat

Nem árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek. A  könyvet egy szóban tudnám összegezni: döbbenetes!  56-os történetről van szó, amikor bárkit bűnösnek nyilváníthatnak, bárkit halálra ítélhetnek, még akkor is, ha az illetőnek semmi köze sem lehetett bármilyen összeesküvéshez, ugyanis a forradalom ideje alatt végig kórházban feküdt. Hősünk, Fátray Gyula (eredeti nevén Klein Gyula) egyszerű kispolgár, aki éli a mindennapjait, bejár dolgozni a gyárba, van egy iskolás korú fia, illetve egy felesége, akinek minden idejét és gondolatát a képzőművészeti Tavaszi Tárlat köti le, így észre sem veszi, férje mekkora bajba kerül. A baj forrása egy tévesen  (vagy inkább direkt

Roald Dahl: Szuperpempő

Biztos mindenki emlékszik a Meghökkentő mesék sorozatra. Ebben a könyvben is ilyen meghökkentő mesék vannak, és még ha nem is mindegyik végződik halállal, mindegyikben van valami hátborzongató, döbbenetes esemény. Összesen tizennégy kis történetet tartalmaz a könyv, és mivel nem hosszúak, magunkkal vihetjük, olvashatjuk várakozás közben, de akár otthon is izgulhatunk az eseményeken.  Félelmetesen jó "A házinéni" című írás, nagyot nevettem a "bundás" történeten (Mrs. Bixby bundája) és a póruljárt régiség-kereskedőn (Jámbor örömök), és gusztustalannak találtam a halott tudós agyáról szóló "William és Mary"-t. A címadó novellát, a "Szuperpempő"-t pedig ajánlom minden aggódó anyukának (vagy apukának), aki azon idegeskedik, miért nem gyarapszik megfelelően egyetlen csemetéje. :) Nem szaporítom a szót, aki szereti a krimi-szerű rejtélyes történeteket, annak bátran ajánlom ezt a klassz kis válogatást! Egy mondat a szerzőről (ahogy a könyv hátoldalán