Örök klasszikus kedvencem, többször láttam a filmet is, de persze maga a könyv ezerszer jobb! Jókainak is ez volt a legkedvesebb regénye.
Legelőször tizenkettő-tizenhárom évesen olvastam, már akkor is megszerettem (igen, én még az a korosztály vagyok, aki elolvasta az iskolai olvasmányokat és legtöbbjük tetszett is). Most, hogy felnőtt fejjel újból elővettem és újraolvastam, szintén nagyon élveztem, de sok mindent másképp ítélek már meg, mint gyerekként. Például, nekem annak idején Timár Mihály egy pozitív hősnek tűnt, hiszen ő az arany ember, tele pénzzel, kinccsel, és nem akadtam fenn különösebben azon sem, hogy egyszerre két nő is van az életében: a fekete hajú Timéa és szőke hajú Noémi.
Nos, 33 évesen ezt már úgy látom, hogy Timár Mihály nem egy pozitív jellem, sőt! Vegyük sorra: saját vagyonának tekinti Ali Csorbadzsi kincseit, ami tulajdonképpen Timéa vagyona, amiről a nő természetesen nem tud, vagyis hogy férje az ő "tollaival ékeskedik". Emellett ugye meg kettős életet él. (A mű angol nyelvű címe egyébként Timar's two world, ami nagyon találó.) Persze, mondhatni, Timéa mellett nem találta meg azt a boldogságot, tüzet, amit Noémi mellett igen. Városi életét viszont az üzleti ügyek és a pénz miatt nem tudja teljesen ott hagyni, mert ő egy fontos üzletember (gabonával kereskedik), ezért a téli hónapokat Komáromban és környékén, a nyári hónapokat a Senki szigetén tölti.
Mindemellett továbbra is meseszerűnek találtam a könyvet, igen, számomra az egész regény egy mese, főleg a Senki szigete-béli jelenetek, amelyek a megnyugvást, a természetbe való visszavágyódást jelentik, ahol nem számít se pénz, se rang, se hírnév.
És hogy miért a kedvencem? Mert minden van benne: szerelem, elvágyódás és vívódás (nagyon jó az a fejezet, amikor is Timár azon vívódik, Timéát vagy Noémit válassza), pici történelem és korrajz, ellenségeskedés és női intrikák, bánat és veszteség, és szerencsére krimi szál is (ld. Krisztyán Tódor halála, vagy Athalia és a rejtélyes titkos ajtó esete).
Sokan mondják, hogy Jókai nehezen olvasható. Az igaz, hogy vannak benne hosszabb leíró részek és nehezebb fejezetek, de a nyelvezete szerintem nem régies, sőt, inkább nagyon szép, számomra ez jelenti az igazi irodalmat!
Az arany ember-t 1872-ben a Hon c. napilap közölte először, majd könyv alakban öt kötetben adta ki az Athenaeum.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése