Ugrás a fő tartalomra

Jókai Mór: Az arany ember

Örök klasszikus kedvencem, többször láttam a filmet is, de persze maga a  könyv ezerszer jobb! Jókainak is ez volt a legkedvesebb regénye.
Legelőször tizenkettő-tizenhárom évesen olvastam, már akkor is megszerettem  (igen, én még az a korosztály vagyok, aki elolvasta az iskolai olvasmányokat és legtöbbjük tetszett is). Most, hogy felnőtt fejjel újból elővettem és újraolvastam, szintén nagyon élveztem, de sok mindent másképp ítélek már meg, mint gyerekként. Például, nekem annak idején Timár Mihály egy pozitív hősnek tűnt, hiszen ő az arany ember, tele pénzzel, kinccsel, és nem akadtam fenn különösebben azon sem, hogy egyszerre két nő is van az életében: a fekete hajú Timéa és szőke hajú Noémi.
Nos, 33 évesen ezt már úgy látom, hogy Timár Mihály nem egy pozitív jellem, sőt! Vegyük sorra: saját vagyonának tekinti Ali Csorbadzsi kincseit, ami tulajdonképpen Timéa vagyona, amiről a nő természetesen nem tud, vagyis hogy férje az ő "tollaival ékeskedik". Emellett ugye meg kettős életet él. (A mű angol nyelvű címe egyébként Timar's two world, ami nagyon találó.) Persze, mondhatni, Timéa mellett nem találta meg azt a boldogságot, tüzet, amit Noémi mellett igen. Városi életét viszont az üzleti ügyek és a pénz miatt nem tudja teljesen ott hagyni, mert ő egy fontos üzletember (gabonával kereskedik), ezért a téli hónapokat Komáromban és környékén, a nyári hónapokat a Senki szigetén tölti.
Mindemellett továbbra is meseszerűnek találtam a könyvet, igen, számomra az egész regény egy mese, főleg a Senki szigete-béli jelenetek, amelyek a megnyugvást, a természetbe való visszavágyódást jelentik, ahol nem számít se pénz, se rang, se hírnév. 
És hogy miért a kedvencem? Mert minden van benne: szerelem, elvágyódás és vívódás (nagyon jó az a fejezet, amikor is Timár azon vívódik, Timéát vagy Noémit válassza),  pici történelem és korrajz, ellenségeskedés és női intrikák, bánat és veszteség, és szerencsére krimi szál is (ld. Krisztyán Tódor halála, vagy Athalia és a rejtélyes titkos ajtó esete).
Sokan mondják, hogy Jókai nehezen olvasható. Az igaz, hogy vannak benne hosszabb leíró részek és nehezebb fejezetek, de a nyelvezete szerintem nem régies, sőt, inkább nagyon szép, számomra ez jelenti az igazi irodalmat!

Az arany ember-t 1872-ben a Hon c. napilap közölte először, majd könyv alakban öt kötetben adta ki az Athenaeum.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább