Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2011

Cormac McCarthy: Az út

Ez a könyv annyira megrázott, hogy nem is tudok írni róla! Mondjuk mondták, hogy készüljek, mert nagyon durva és döbbenetes, mind a könyv, mind a belőle készült film. Talán egy picit a Vaksággal tudnám párhuzamba állítani (José Saramago műve, ittírtam róla), mivel egy utópisztikus, szörnyű világot ábrázol, amikor küzdeni kell az életben maradásért, és a legalapvetőbb dolgokért (víz, élelem stb). Adott egy apa és a fia, akik szürke hamuval belepett vidékeken vándorolnak, ők is a kevéske túlélők egyikei. Minden kihalt, kiégett, fekete és szürke, mindenhol halottak és a pusztulás nyomai. Ők csak mennek, és keresgélnek: elsősorban élelmet. Hátha valamelyik romos házban találnak egy porlepte konzervet. Bujkálnak, mert veszély leselkedik rájuk: a gonoszok (mint később kiderül, kannibálok - mert a túlélés érdekében van, aki idáig is eljutott). Hideg van, esik a hó, az eső, ám ők összetartanak. A tengerhez igyekeznek. Milyen színű a tenger? - kérdezi a fiú. Valamikor kék volt. - hangzik az apa…

Corinne Hofmann: Visszatérés Afrikába

Az Afrikai szeretők c. önéletrajzi könyv folytatása. Pontosabban: 14 év telt el azóta, hogy Corinne, az akkor másfél éves kislányával "elmenekült" Kenyából. Corinne most visszatér egykori élete legfontosabb színhelyére, egyrészt, mert az előző könyvének a filmforgatásai zajlanak, másrészt, hogy viszontláthassa volt férjét és volt családját. Ez a könyv kevésbé eseménydús, mint az első rész. Ám mégis érdekes és izgalommal teli: vajon mi változott 14 év alatt, mióta nem járt ott? Vajon milyen lesz a nagy találkozás Lketingával (volt férj), és a Mamával? Erről szólt tulajdonképpen ez a regény. Még ha kicsit unalmasabb is, tetszett pl. hogy a kis falu környékén végre nyílt egy benzinkút, ill. mi mindent lehet már kapni, amit a 80-as évek végén még nem is ismertek. Ugyanakkor elszomorító, hogy a nők körülmetélése terén még semmit sem fejlődtek! Corinne tehát két hetet tölt Kenyában, a nagy viszontlátáson kívül ellátogat a forgatás helyszínére is, majd nagy búcsúlakomát szerveznek a …

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

Az utóbbi időben igencsak divatossá váltak a vámpíros történetek, csak úgy, mint a rideg-véres svéd krimik, ezért először nem is vágytam rá, hogy elolvassam ezt a  népszerű regényt. Ám ismerőseim addig mondogatták, hogy húúú, milyen izgalmas könyv, sőt, a belőle készült film még izgalmasabb,  hogy végül beadtam a derekam, és amint lehetőségem volt rá, kedvezményesen beszereztem a könyvet. Tetszett. Véres és kegyetlen. Ám nem kell megijedni, nem volt olyan félelmetes, mint amire számítottam (lehet, hogy a film erőteljesebb). Inkább gusztustalanok voltak bizonyos részek, mint félelmetesek. (Pedig én a "hard selection"-t olvastam, van "fine", vörös pöttyös változata is, de nem tudom, mi a különbség.)
Maga a történet: Kezdetben senki sem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben. 1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek sutto…

Olvasások a "szünet" alatt

Most, hogy szünetelt a blogom egy kicsit, azért becsülettel olvasgattam, ahogy tudtam - csak írni nem volt időm soha!!! Az elmúlt hetek termései tehát - most csak röviden összefoglalva.


Trumane Capote: Hidegvérrel Izgalmas krimi. Perry és Dick hidegvérrel lemészárolnak egy családot, majd menekülésük, elfogásuk és vallatásuk, és végül kivégzésük történetét ismerhetjük meg. Capote kegyetlenül ír, és nagyon jól ábrázol, több mellékszál és leírás található a szerkezetileg is jól felépített, híres regényben.


Laurie Halse Andorson: Hadd mondjam el Szomorú történet egy fiatal lány szemszögéből elmesélve. Az, hogy miért szomorú, csak a regény vége felé derül ki. Addig olyan mintha egy sima sulis tini sztori lenne, átlagos hétköznapokkal és valami rejtélyes titokkal. A vége azonban üt! (De miért nem mondta el senkinek? És hogyhogy a szülei se vettek észre semmit? Órákig lehetne ezt elemezni.)


F. Várkonyi Zsuzsa: Már 100x megmondtam Gyereknevelős könyv, elsősorban abban ad tanácsot, hogy értsük meg dü…