2011. március 14., hétfő

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Kíváncsian vettem kezembe Niffenegger új könyvét, hiszen a korábban olvasott Az időutazó feleségének is sajátos hangulat volt már. Nem tévedtem, az írónő ezúttal is egy különös világba kalauzol minket, ahol átjárható az út élet és halál között, vagyis az ikerlányok történetén keresztül a kísértetek világába, életébe is bepillantást nyerhetünk.
A sztori röviden:
A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is. (moly.hu)

A történetet eleinte egy nagyon könnyed kísértet-történetnek találtam, semmi izgalom, csak a különös hangulat. Nagyszerűen ábrázolja az ikerlányok szoros kapcsolatát, ahol az egyikük (Julia) dominánsabb, a másikuk (Valentina) pedig betegesebb, nővérére szoruló, ám tőle szabadulni vágyó fiatal lány. Bár az ikrek 21 évesek, nekem tizenéveseknek tűntek tulajdonságaik és cselekedeteik alapján,  olyan volt, mintha egy ifjúsági regényt olvasnék.
Említést tennék még Martinról, a szenvedélybeteg szomszédról, számomra ő volt a legrokonszenvesebb figura, valamint Robertről, a halott Elspeth szerelméről, aki szintén fő szerepet kap a történetben.
A könyv jól indult, érdekes események derülnek ki közben (ld. múltbéli dolgok), ám aztán sajnos jön egy igencsak furcsa és értelmetlen fordulat, ami után minden megváltozik, mondhatni elront mindent! Kár volt. A könyv hangulata igaz, tetszett, de még ha nem is happy endre, azért más befejezésre számítottam.

A történet egyébként a híres Highgate temetőben és környékén játszódik, ahol Audrey Niffenegger évekig dolgozott idegenvezetőként.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...