Ugrás a fő tartalomra

Spiró György: Tavaszi Tárlat

Nem árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.

A  könyvet egy szóban tudnám összegezni: döbbenetes!  56-os történetről van szó, amikor bárkit bűnösnek nyilváníthatnak, bárkit halálra ítélhetnek, még akkor is, ha az illetőnek semmi köze sem lehetett bármilyen összeesküvéshez, ugyanis a forradalom ideje alatt végig kórházban feküdt. Hősünk, Fátray Gyula (eredeti nevén Klein Gyula) egyszerű kispolgár, aki éli a mindennapjait, bejár dolgozni a gyárba, van egy iskolás korú fia, illetve egy felesége, akinek minden idejét és gondolatát a képzőművészeti Tavaszi Tárlat köti le, így észre sem veszi, férje mekkora bajba kerül. A baj forrása egy tévesen  (vagy inkább direkt) megjelent újságcikk, amely után mindenki furcsán kezd el viselkedni Fátrayval. A menzán nem szolgálják ki, összesúgnak a háta mögött, a kollégái elárulják, kitiltják a gyárból, a barátok is eltávolodnak tőle, és a végén már arra sem akar emlékezni senki, még az orvos barátja sem, aki műtötte, hogy ő egyáltalán kórházban feküdt! Kissé kafkai, ahogyan a különböző intézményeket próbálja elérni, tehetetlenül, eredménytelenül, és persze senki sem tud semmit, a saját bőré mentve mindenki behúzza fülét-farkát, miközben Hősünk órái meg vannak számlálva. Ahogyan az ügyvéd ismerőse felvilágosítja: "Mindegy, hogy mit csináltál és mit nem csináltál, nem fogja őket érdekelni."
Mint írtam, döbbenetes és gyomorszorító volt olvasni a könyvet, hogy ilyen valóban létezett, és hány hasonló eset létezett akkoriban! Hogy a végén Hősünk fellélegezhet-e, nem árulom el, mindenesetre a regény tökéletesen ábrázolja a kisember kiszolgáltatottságát, a félelmet, a kétszínűséget, a diktatúrát, mindazt, ami ezt a korszakot meghatározta.

Spiró György 1964. április 4-én született. Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító. Tavaszi tárlat c. regénye 2010-ben jelent meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább