Ugrás a fő tartalomra

Spiró György: Tavaszi Tárlat

Nem árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.

A  könyvet egy szóban tudnám összegezni: döbbenetes!  56-os történetről van szó, amikor bárkit bűnösnek nyilváníthatnak, bárkit halálra ítélhetnek, még akkor is, ha az illetőnek semmi köze sem lehetett bármilyen összeesküvéshez, ugyanis a forradalom ideje alatt végig kórházban feküdt. Hősünk, Fátray Gyula (eredeti nevén Klein Gyula) egyszerű kispolgár, aki éli a mindennapjait, bejár dolgozni a gyárba, van egy iskolás korú fia, illetve egy felesége, akinek minden idejét és gondolatát a képzőművészeti Tavaszi Tárlat köti le, így észre sem veszi, férje mekkora bajba kerül. A baj forrása egy tévesen  (vagy inkább direkt) megjelent újságcikk, amely után mindenki furcsán kezd el viselkedni Fátrayval. A menzán nem szolgálják ki, összesúgnak a háta mögött, a kollégái elárulják, kitiltják a gyárból, a barátok is eltávolodnak tőle, és a végén már arra sem akar emlékezni senki, még az orvos barátja sem, aki műtötte, hogy ő egyáltalán kórházban feküdt! Kissé kafkai, ahogyan a különböző intézményeket próbálja elérni, tehetetlenül, eredménytelenül, és persze senki sem tud semmit, a saját bőré mentve mindenki behúzza fülét-farkát, miközben Hősünk órái meg vannak számlálva. Ahogyan az ügyvéd ismerőse felvilágosítja: "Mindegy, hogy mit csináltál és mit nem csináltál, nem fogja őket érdekelni."
Mint írtam, döbbenetes és gyomorszorító volt olvasni a könyvet, hogy ilyen valóban létezett, és hány hasonló eset létezett akkoriban! Hogy a végén Hősünk fellélegezhet-e, nem árulom el, mindenesetre a regény tökéletesen ábrázolja a kisember kiszolgáltatottságát, a félelmet, a kétszínűséget, a diktatúrát, mindazt, ami ezt a korszakot meghatározta.

Spiró György 1964. április 4-én született. Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító. Tavaszi tárlat c. regénye 2010-ben jelent meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…