Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól.
Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább a történetet akartam pörgetni).
Az utolsó megmértettetésnél, a fő feladatnál pedig csak annyit tudtam mondani, hogy "Na ne! Valóban ez a döntő? Ez az "alsós" játék?"
Ezeket leszámítva a befejező rész is tetszett, jók voltak a mellékszálak is (ld. Andi, vagy Sára táncos társainak pálfordulása stb.), minden klappolt, úgyhogy összességében pozitív érzésekkel tettem le az ifjúsági regénysorozat befejező kötetét.
A korábbiakról itt írtam:
1. rész: Bízz bennem
2. rész: Higgy nekem
Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább a történetet akartam pörgetni).
Az utolsó megmértettetésnél, a fő feladatnál pedig csak annyit tudtam mondani, hogy "Na ne! Valóban ez a döntő? Ez az "alsós" játék?"
Ezeket leszámítva a befejező rész is tetszett, jók voltak a mellékszálak is (ld. Andi, vagy Sára táncos társainak pálfordulása stb.), minden klappolt, úgyhogy összességében pozitív érzésekkel tettem le az ifjúsági regénysorozat befejező kötetét.
A korábbiakról itt írtam:
1. rész: Bízz bennem
2. rész: Higgy nekem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése