Szerencsére kölcsönkaptam az Iskolák Versenye II. trilógia második kötetét is, így ismét együtt izgulhattam a Szirtes gimi piros csapatával: Sárával, Vivivel, Dominikkal és Rajmunddal.
Bár, őszintén, mikor belekezdtem a regénybe, nem találtam annyira érdekfeszítőnek, mint az előzőt. Jó, itt is tök jók a csapatfeladatok, imádtam a szereplőket, de valahogy mindig előre lehetett borítékolni a győzelmet. Néha túl sok kitérő gondolat, leírás volt benne, a kommentszekció is hosszúnak tűnt néha (és nagyjából önmagukat ismétlik, még ha humorosak is), Kocsis élőit sem mindig találtam viccesnek. Azért vannak benne nagyon jó párbeszédek, Leiner Laura most is hozta a stílusát!
Természetesen főszereplőinkkel ebben a részben is történnek említésre való dolgok: nem csupán a versenyben, hanem magánéletileg is. Sára és Rajmund nagyon cukik, ahogyan húzzák egymást, Vivi és Dominik meg... erre mondjuk pont nem számítottam.
Aztán a vége fele kezd izgalmas lenni a regény, az utolsó feladat pedig igencsak ütősre sikeredett, és bebizonyította, hogy mi is az igazi csapatszellem. Ennek köszönhetően még jobban megkedveltem a szereplőket, és ismét úgy tettem le a könyvet, mint az előzőt: most azonnal tovább akarom olvasni!
Ez esetben azonban sajnos többet kell várnom, mivel a harmadik rész még meg sem jelent...
Az első kötetről ITT írtam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése