Ugrás a fő tartalomra

Teresa Driscoll: Rajtad a szemem

Teresa Driscoll korábban olvasott műve (Jóbarát - itt írtam róla) egész jó kis pszichothriller volt, ezért vettem ki a Rajtad a szemem című regényét is - no meg azért is, mert a fülszövege alapján érdekesnek ígérkezett.
A főszereplő, avagy későbbiekben a szemtanú Ella vonaton utazik. (Ez hasonlóság az előző könyvvel, bár ott szinte az egész egyik szál ott játszódik, itt meg csak a kiindulópontban van eléggé fontos szerepe ennek a helyszínnek.) A nő kihallgatja, ahogyan két, Londonba tartó fiatal lány összismerkedik két, börtönből szabadult férfival. Rossz érzése támad, ám végül mégsem cselekszik. Később megtudja, hogy az egyik lány, Anna eltűnt.

Innen indul tehát a mű, majd folytatódik egy évvel később, az eltűnés évfordulóján, amikor is újabb remény merül fel Anna előkerülésére. Minden fejezetet más mesél el, legyen az a barátnő, szülők vagy a magánnyomozó. Ez utóbbira azért is van szükség a rendőrség nyomozásán kívül, mert Ella furcsa, fenyegető leveleket kap. Úgy érzi, figyelik, még a virágboltba is, ahol dolgozik, félve jár be, lévén mintha oda is követnék.

A történet során megismerhetjük a szereplőket, és bebizonyosodik, hogy mindenkinek van valami rejtegetnivalója, gondja-baja vagy múltbéli titka. Még Ella saját kamasz fia is furcsa helyzetbe keveredik, de Sarah, a barátnő esetében is derülnek ki elhallgatott titkok, ami miatt még nővérét is felkeresi. Sőt, Anna szülei sem egyszerű emberek. Sok minden történik tehát, a vonatos fickókkal is előkerünek időközben, majd szép lassan, egy hirtelen fordulatnak, és egy újonnan feltűnt szereplőnek köszönhetően kezd kirajzolódni a kép, mi is történhetett valóban Annával a bárban, azon a bizonyos londoni éjszakán. Na meg hogy ki is küldte a fenyegető leveleket.

Nem árulom el, hogy happy end-e vagy sem, én picit talán másra számítottam, de nem baj, mert összességében tetszett a regény, nem csalódtam most sem az íróban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább