Ugrás a fő tartalomra

Teresa Driscoll: Jóbarát

Az esős időnek köszönhetően (még Pünkösdkor) újból volt időm olvasni, ezúttal egy pszichothrillernek nevezett könyvre esett a választásom e-book formájában. 

Röviden a történet/ hivatalos ajánló:
Sophie vonaton ül férjével, messze otthonától és négyéves kisfiától, Bentől. Rémisztő telefonhívást kap. Tragikus baleset történt. Két kisfiú kórházba került. Az egyikük Ben. Sophie Emmát kérte meg, hogy távollétében vigyázzon kisfiára. A két nő nemrégiben ismerkedett meg egymással. Annak ellenére, hogy a faluban rosszindulatú pletykék keringtek Emmáról, Sophie őszinte volt hozzá, és megbízott benne...

Már a regény elején sejteni lehet, mivel az ajánló is "elárulja", hogy Emmával, Sophie újdonsült barátnőjével valami nem stimmel, nem biztos, hogy az, akinek mondja magát. Az alapszituáció egyébként a szokásos: a főszereplő nő naiv és "lelkibeteg", megörül a hirtelen jött új barátnőnek, főleg, hogy a kisfiaik is együtt tudnak játszani, és legalább nem érzi magát egyedül. Sophie férje, Mark ugyanis munkája miatt ingázik London és a vidék között, ritkán látja családját. Aztán egy rendezvény után történik egy szörnyűség a faluban. Vajon van köze hozzá az ártatlan és kedves Emmának? Vajon megbízhat benne Sophie, rábízhatja a fiát?

A regény felépítése egyébként a következő. Mondhatni az egész egy hosszú vonatút. A zavarodott Sophie ugyanis vonaton igyekszik a kórházba a balesetben megsérült kisfiához. Közben jönnek elő sorra a múltbéli események és ismerjük meg a történéseket, nemcsak Sophie, hanem más szereplők, így például Emma életét is.

Mint írtam, picit kiszámítható a regény, ám végig fenntartja a figyelmet, nem tudtam letenni. Amire én még pluszban rájöttem - hogy ne spoilerezzek, nem írok neveket -, hogy "két bizonyos ember" tutti ismerte egymást korábbról is. Mikor ez a csavar kiderül, onnan érnek egybe a szálak. Illetve még a végén is van egy döbbenetes fordulat, de igazából ezen sem lepődtem meg, mert egyetértettem és együttéreztem a főhősnővel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább